Éjszaka közepén|dnf fanfic

'25 ezer'

•••
Dream nagyot nyelt, majd tarkóját vakargatva kiszólt a kamera mögül.

-Srácok, bocsi, de nem.

Az alacsony britt srác láthatta, hogy a chat ismét tele van rengeteg szomorú hangulatfejjel, így hogy ne keserítse el követőiket feljebb ült az ágyon, kinézve a helyiség másik oldalára, felvéve a szemkontaktust barátjával.

-Dream sajnos tetves, így nem tudom megölelni és ezért ül a szoba másik részén.-mosolyodott el, reflexszerűen beletúrva hajába.

Az említett fiú eltátogott egy "megöllek George"-ot, majd tekintetét rávezette a gyanakodó Sapnap-re.

-Khm, a reptéren azért ez máshogy volt.

Nick sejtése beigazolódott, a stream chat-je ismét beindult: a rajongók izgatottan kérdezgették triónkat a repülőtéren történtekről, melyet mindhárman feltűnően ignoráltak, elterelve a szót teljesen másik téma felé.

Egy újabb adomány érkezett, melyet még egy követett, majd még száz, sajnos mindegyiknek a tartalma, illetve célja nagyon hasonló volt: dnf ölelés.
A legmagasabb srác egy idő után megelégelte a rengeteg üzenetet, így belekortyolva vizébe vezette tekintetét a subgoal-ra, mire egy rafinált terv jutott eszébe. A jelenlegi adatok szerint 13450 fizetett feliratkozása volt, így egy lökettel odatolta magát számítógépéhez. Hosszú, kecses ujjaival párat kattintott az egéren, majd ujjai a billentyűzet világító gombjain táncoltak. Az élő adás képernyőjének jobb felső sarkában megjelent az előbb említett szám, mellette per jellel elválasztva a feliratkozó cél. 25000.
Alatta kék-zöld betűk jelezték, hogy mi történik, ha elérik ezt a nagy számot.
Megölelem George-ot ;)

-Dream te nem vagy normális!
-Úgy sem lesz meg ilyen hamar.

Tévedett. Baromira tévedett.
Alig telt el tíz másodperc, kettő hangos pittyegés értesítette a srácokat arról, hogy valaki előfizetett, mire ijedten összenéztek.
Jogos volt ijedségük, a feliratkozások száma az egekbe ugrott, valószínűleg világrekordot is döntöttek a hirtelen növekedéstől.
George remegő kezekkel, erősen szúró hassal oldotta fel telefonját, megnyitotta a stream-et, hogy megbizonyosodjon arról, mennyi választja el Őket a céltól. Percenként több százzal, több ezerrel közeledtek a görcsös pillanathoz, mely egyre idegesebbé tette a zöld, illetve barna íriszű ifjút, egyaránt idegessé téve a nézőket, kik alig bírtak megmaradni helyükön: hiszen csak egy történelmi, régóta várt pillanatról beszélünk.

Egy trombitaszó hangeffekt játszódott le Dream hangszóróiból, mely ünneplésképp hangzik el, ha az amerikai fiú csatornája elér egy célt.
Sapnap fel-le pattogott a puha matracon, elordítva egy "szuperek vagytok srácok"-ot, míg barátai érzelemmentesen, sokkosan bámultak maguk elé, beletörődve sorsukba.

George legszívesebben kiabálva rohant volna ki a szobából ott hagyva a többieket, mégis valami ott tartotta. Egy furcsa érzés, mely megállt parancsolt neki, mely maradni szeretett volna. Újra érezni legjobb barátja otthonos, szoros ölelését, hallani kedvenc nevetését, beszippantani elragadó illatát.

Mit volt mit tenni, öléből lerakta mobilját, lassan odabandukolt a kamerához, majd lejjebb tolta a lencsét, hogy ha Dream odajön, arca ne látszódjon.
Bólintott Clay-nek, jöhet, essünk túl rajta.
Gyomra hurokra szorult, fejébe belenyilalt a fájdalom, torka kiszáradt, ahogy barátja közeledni kezdett felé hasonló arckifejezéssel, mint amit Ő viselt. Kínosan megálltak egymás előtt letekintve a másik zoknijára, ám a britt fiú egész alakja -fejével együtt- magassága miatt benne volt a képben, így a nézőknek is feltűnhetett zavara.

-Menni fog.-motyogta maga elé alig hallhatóan, majd lábujjhegyre emelkedett, átfogva a fiatalabb fiút.

Clay egy darabig egyhelyben állt, hiszen orrába jutott kedvenc fiújának kedvenc illata, megdermedésre késztette. Alig pár órája voltak távol egymástól, mégis egy örökkévalóságnak tűnt, az egyébként mindig rohanó idő lassabban telt, mint kellett volna.
Feszülten karolta volna át George-ot derekánál, mikor eszébe jutott a fiú kérése.

"Figyelj, szerintem ezt abba kéne hagynom. Hagynunk."

Fájó mosollyal csúsztatta kézfejeit fel barátja vállához, majd hóna alá csúsztatta azokat. Mindkét fiú mereven állt, testük most nem ért össze, nem olvadtak bele az ölelésbe. Csupán látszat volt, megnyugtatva a rajongókat, hogy minden rendben.
Alig három másodperc után szétváltak, Dream visszaballagott helyére, George megigazította a kamerát, majd szemgolyóit a monitorra vezette.
Látszólag hihető jelenet volt, az emberek megőrültek, kék-zöld szíveket, emojikat küldve megállás nélkül.

Szerencséjükre Sapnap viszonylag jól kezelte a helyzetet, Ő vezette végig a live-ot az utolsó negyed órában, életerőt hozva a letört hangulatba.
Mindhárman elköszöntek a nézőktől több-kevesebb sikerrel, majd George nagyot sóhajtva nyomta le a lila gombot, mely megállítja az adást. Nagy lendülettel itta ki üdítője utolsó kortyait, majd elhagyta a helyiséget, belépve vendégszobájába.
Levetette magát a tiszta ágyra, fejét belefúrva a takarók közé, beszippantva a friss mosószer-illatot, mikor az ajtó nyikorgott egyet -jelezvén, hogy egy ideje nem volt megolajozva-, majd a matrac mélyen besüppedt mellette.