Éjszaka közepén|dnf fanfic

'Itt'

•••
George elmosolyodott, majd telefonjával egy képet készített magáról illetve Patchesről, ki még mindig karjaiban fekve dorombolt.

Nick balra nézett hol lakótársával találta szembe magát, ki fülig érő mosollyal vizslatta legjobb barátjukat, ki szintén mosolyogva cirógatta a szőrös kis jószágot. A csend mely beállt közéjük teljesen kellemesnek volt mondható: egyszerre volt megnyugtató és otthonos, mintha természetes lenne. Több perc némán álldogálás után Clay hirtelen észbekapása következtében ugrott egy kisebbet, mely megijedésre késztette barátait.

-Ó, megmutatom a szobád, George.-ragadta meg a fiú bőröndjét, majd elindult felfelé a márványlépcsőn.
-Azt hittem, hogy veled alszok együtt.-indult meg viccelődve az említett fiú is felfele, a maradék holmijával a kezében.

George e mondatára Dream lábai rögtön lecölöpöltek, majd barátja felé fordulva húzta perverz mosolyra ajkát, mely lányos pirulásra késztette a felhúzott szemöldökű britt srácot.

-Ha szeretnéd.-hajolt egészen közel, belemeredve a színvak fiú édes íriszeibe, melyet saját szemeivel falt volna fel egészben.

George megszakította a szemkontaktust, majd oldalra lépett-kikerülve Clay-t. Egy hosszú folyosón találta magát, melynek két oldalán két-két fehér ajtó helyezkedett el, így kapva az alkalmon benyitott az első szobába.
Egy nagyobb méretű, jól berendezett szoba tárult szemei elé -melynek le merte volna fogadni, hogy falai pasztelzöldre voltak mázolva- így egyértelművé vált, kihez tartozik a helyiség. Középen egy nagyobb franciaágy helyezkedett el, oldalain éjjeliszekrény, a bútorral szemben egy íróasztal, mely Dream számítógépét, illetve minden videózással kapcsolatos eszközét tartalmazta. Pár szennyes, koszos ruha a szekrényén, pár üres, használhatatlan üdítős, sörös doboz asztalán.
Időközben a szoba gazdája is utolérte George-ot, majd átkarolta barátját.

-Nem tudtam, hogy van stílusérzéked berendezni egy szobát.
-Micsoda bók George, el ne piruljak.

Dreamé mellett Sapnap szobája foglalt helyet, mely egy picit kisebb volt, sötétebb, rendetlenebb. Pokemon kártyák szétszórva asztalán, ágyán, George el tudja képzelni, hogy pár órája Nick Karl-al beszélgethetett videóhívásban és együtt bontogatták a kártyákat törökülésben, nagyokat ordítozva közben.
A folyosó másik oldalán volt található a vendégszoba mely most George-nak ad otthont, illetve egy másik helyiség, melynek ajtaja kulcsra volt zárva, az alacsony fiúnak ingere se volt megkérdezni, hogy mit rejtegethetnek ott, hiszen nem igazán foglalkoztatta a dolog.
Cuccait lehányta ágya mellé, majd párhuzamosan bedőlt az ágyba, egy nyögő hangot eresztve ki rózsaszín száján. A magas amerikai fiú elvörösödésében nem tudott mit kezdeni a helyzettel, ugyanis agya beindult és veszélyesebbnél is veszélyesebb gondolatokat, elképzeléseket kreált egy apró, jelentéktelen hang miatt, így zavarában egy helyben állt, tarkóját vakargatva.

-Ilyen jó nézni, ahogy fekszem?-gördült át hátára George, rápillantva legjobb barátjára.

Clay megpróbálta összeszedni minden magabiztosságát, majd hogy ne hagyja válasz nélkül, halkan kibökte mondanivalóját.

-Rajtam is feküdhetnél.

George szemei először elkerekedtek, majd realizálta, hogy Dream valószínűleg viccel, így megragadott egy nagy fehér párnát, hozzávágva a fiatalabb fiúhoz.

-Kösz, kihagyom.-nevette el magát, egyik kezével eltakarva arcát, hiszen pár másodperccel később a párna visszaérkezett: belefúródott orcájába, nagyot csattanva. Puha, sötétbarna haja megadta magát, elengedte tartását, minden irányba elágazva foglalt helyet George fáradtságtól kipirult arcán.

Clay agyában lefotózta, elraktározta a látványt, majd egy másik párnát szerzett a tőle jobbra helyezkedő székről, rohamosan megindulva barátja felé, ki hátradőlt a matracon, várva sorsára. A magas srác feltérdelt az ágyra, lepillantott George-ra, majd mikor a fiú a legkevésbé számított volna rá, nagy erővel dobta volna bele arcába, mikor hirtelen kicsapódott az ajtó.

Sapnap döbbenten álldogált kezében popcornnal elemezve a két srácot, hiszen elég félreérthetően festettek: George alávetetten, összehúzódva terült hanyatt a matracon vörös arccal, kócosan, feje mellett bal oldalt egy izmos kéz, mely szőke amcsi fiúnkhoz tartozott kinek haja szintén kesze-kusza volt, sötétkék pólója vállán félig elcsúszva takarta, illetve nem takarta testét.
A szobában jelen tartózkodó zöld, illetve mélybarna szempár felvett egy hármas szemkontaktust a folyosón álldogáló kékes-zöld íriszekkel.

-Izé, csak meg akartam kérdezni, hogy jöttök-e esetleg filmezni. Bár ahogy látom, elég jól szórakoztok.
-Csak George megdobott egy párnával, Én pedig visszadobtam. Ne kattogjon az agyad, Nick, nem egy Wattpad fanfiction-ben élünk, Karl belédültet minden hülyeséget.-szállt le az idősebbről Clay, megigazítva ruházatát-Egyébként igen, mindjárt megyünk.

Sapnap erősen megvonta vállait, majd bólintva becsukta az ajtót maga mögött, magára hagyva a két barátot. George megkísérelte a talpra állást, bár minden kísérlete kudarcba fulladt, mindig visszaesett a puha, nyugtató takaró közé. Egy nagyobb lendülettel felült, majd üres szemekkel meredt maga elé.

-Minden oké?

George titkon imádta, ha gondoskodnak róla, főleg, ha Dream-ről van szó. Ha a szőkeség érezte, hogy George elbizonytalanodik, esetleg elcsendesedik, mindig rákérdezett, hogy minden rendben-e, segítsen-e valamit, mely egészen belül elmondhatatlanul jól esett neki. A törődés, az itt lét érzése.

Bólintott egyet, majd közösen megindultak le a nappaliba, a várakozó Nick-hez, ki telefonját bújta, az újonnan posztolt kép alatti kommenteket mosolyogva olvasgatva. Clay középen foglalt helyet a kanapén, bal oldalán a brittel, jobbján lakótársával, ki egyből el is indította a filmet, nasiját az ölébe véve.

George nem tudja hol tarthattak már a filmben, érezte, hogy szemhéjai lassan, komótosan lecsukódnak, bármennyire ellenkezik a dolognak. Teste lassan megadja magát, elengedve minden porcikáját, izmát, szőrszálát. Fülei a háttérzajt-a film zenéjét, illetve barátai párbeszédét- eltompították, szinte elnémították. Egész alakjával macskaként belebújt Dream oldalába, ki először hidegen szemlélte az Őt ölelő testet, majd átadta magát az érzésnek és karjával közelebb húzta magához legjobb barátját, ki erre jól esőt hümmögött a szőke srác pólójába.
Nyomban elnyomta Őt az álom, köszönhetően a jetlag-ének, illetve testét ölelő fiúnak, ki biztonságot és kényelmet nyújtott számára.