Éjszaka közepén|dnf fanfic

'Mogyoróvaj'

•••
A palacsinta viszonylag hamar elkészült, mely megnyugvást jelentett George gyomrának. Az amerikai srác a pultról levett pár tölteléknek való hozzávalót, lehelyezte őket az asztalra, majd megterített két személyre, ugyanis nem gondolta, hogy Nick ilyen hamar felkelne önszántából.
Fejével a bútor felé bökött, jelezvén George-nak: a reggeli tálalva, kinek nem kellett kétszer szólni, egyből az asztalnál termett.

Mohón leemelte az első palacsintát a kupacról, megkente mogyoróvajjal, majd szájához emelte.

-Még sosem ettem mogyoróvajat.

Clay szemei meglepettségében tányér nagyságúra nőttek.

-Mi az, hogy sosem? Hol élsz te, őskorban?
-Mi angolok nem vagyunk olyan egészségtelenek, mint ti, amcsik.-harapott bele az édességbe, jól esőt hümmögve.
-Igen, persze, mert mi eszünk reggelire hetven fajta ételt, meg mi iszunk teát tejjel.

A szőke srác is bekapott egy összetekert, baracklekváros palacsintát, majd felállt ültéből és újra elindította a kávéfőzőt.

-Túl sok kávét iszol, Clay.
-Te meg túl sokat beszélsz.

George teli szájjal féloldalasan elmosolyodott, feloldotta telefonját lecsekkolva Twitterét.
Jól gondolta; üzenetek tömkelege lepte el fiókját Sapnap tegnap posztolt fotójával kapcsolatosan, mindenki válaszokat szeretett volna kapni, az igazat megvallva jogosan.
Lejjebb görgetett a kép kommentjeihez, hol első helyen foglalt helyet Dream hozzászólása.

"A kép készülése után szeretkeztünk egy jót;)"

-Te olyan hülye vagy.

Dream harsányan felkacagott, beleivott szinte fekete színárnyalatú kávéjába -melynek keserű aromája keltegetően jutott el a britt fiú szaglószervéhez-, majd kezében bögréjével indult fel szobája felé, hátra-hátra pillantva barátjára, ki kérdő tekintettel meredt rá.

-Nem jössz fel?

George még mindig felhúzott szemöldökkel vizslatta Őt, kinek arca felderült az értetlen tekintettől.

-Nyugi, nem erőszakollak meg, asszem.

Az alacsony srác mosolyogva indult meg legjobb barátja után, fel a márványlépcsőn, be a zöld-falú helyiségbe. Dream levetette magát gamer székébe, majd lenyomta számítógépén a bekapcsoló gombot, szinte üres bögréjét lehelyezve asztalára. A hanyagul bevetett ágy még így is vonzóvá vált George számára, így azon kapta magát, hogy elhelyezkedik a matracon, betakarózva az ágyon elhelyezkedő vörös pléddel. Az ágynemű zsongott amerikai legjobb barátja friss, mentolos illatától-valószínűleg Dream mentolos tusfürdőt használ.

Tekintetét rávezette az előbb említett ifjúra, ki görnyedt háttal ült vibráló monitorjai előtt, fejét letámasztva bal kezével. Az egyik képernyőn videóvágó programja futott, míg másodikon Spotify lejátszási listái közül keresgélt, harmadikon e-mailekre válaszolt.
George képet készített koncentráló barátjáról, kinek a szék magas háttámlája miatt csak a feje búbja látszott ki, melyen fekete világító fejhallgató díszelgett. Megnyitotta közösségi oldalát, az "új poszt" funkciónál hozzáadta a fotót. Úgy egy-két percig hezitált, majd egy gyenge mozdulattal rákattintott a virító kék gombra, szétkürtölve a világhálóra.

Clay telefonja is megrezzent mire a srác felfigyelt, fejhallgatóját nyakába csúsztatta, majd feloldotta telefonját-rákattintva az előbb érkezett üzenetre. Arcmimikáin érzelmi hullámvasút sodort végig, felvett száz fajta külön árnyalatot-falfehértől egészen vérvörösig-, szemöldökei az egekbe szöktek. Lassan megfordult székestül, készen arra, hogy kérdőre vonja barátját, ki még mindig ágyában heverészett, ám roppant édes látvány fogadta.
George borzas, nugátbarna haja kedvesen omlott szintén barnás, csillogó íriszeibe, játékos mosoly pihent ajkán, miközben plédje szinte teljesen nyakába volt húzva.

-Ezt még visszakapod, idióta.
-Nagyon megijedtem, Clay.-szűrte ki fogai közt britt fiúnk annál is brittebb akcentusával, külön kiemelve barátja nevét.
-ClAy.-próbált hasonló hangnembe váltani Dream, telefonjával kezébe megindulva George irányába.

Mikor már elég közel volt, mobilját ledobta a matracra nem messze az idősebb sráctól, kinek arcáról hirtelen leolvadt a mosoly, szemeiben félelem tükröződött meg, hiszen barátja sokszor rendkívül kiszámíthatatlan, illetve majdnem két méter magas.
Az eddig is fekvő ijedt George-ot elszakította az ágy háttámlájától, mely biztonság érzetet nyújtott a színvak fiúnak, majd végigdöntötte Őt a matracon, ránehezedve a britt fiú apró, törékenynek mondható testére, kinek orrán rózsaszín folt jelent meg.
Clay egyre csak közeledett és közeledett az alatta fekvő srác nyaka felé, szinte vészesen kis távolság volt köztük.

-Dream.. mit-?

A legváratlanabb pillanatban az amerikai fiú egy nagy mozdulattal beleharapott George keskeny nyakába, ki azonnal ugrott egyet, megilletődve a fájdalomtól.

-Addig harapdállak, míg azt nem mondod, hogy szeretsz.
-Nem, biztos, hogy nem.

Dream megvonta vállát, majd újra nekiesett az immáron fülsértően viháncoló srácnak, ki eszeveszettül kiabált barátjának, hogy hagyja abba.

-George ne már, csak egy szó!
-Jó.

A harapdálás-csikizés kombó abbamaradt, ezáltal George nevetése is elhalványult, mely megkönnyebbülésként érte. Hagyta, hogy tüdejét megtöltse némi levegő, kifújta az eddig bent tartott oxigént, majd felvette a szemkontaktust a felette terpeszkedő megilletődött ifjúval, ki nem gondolta volna, hogy terve beválik.

Gyerünk George, egy rövid mondat, semmi több. Nem kell, hogy jelentése legyen, igaz?

-Szeretlek, Clay.

A levegő mintha megfagyott volna köztük ahogy George kibökte a halálba sodró szavakat, csak Nick egyenletes horkantásai szűrődtek át a mellettük lévő helyiségből, hiszen az idő még mindig elég koránra járt.
Dream újra összenézett legjobb barátjával, majd mosolyra egyre csak nőtt, fogai szinte kivirítottak ajkai mögül, mikor lemászott a szorongó testről. Telefonjáért nyúlt.

-Megvagy.
-Mi?
-Mondtam, hogy visszakapod.-vigyorgott továbbra is büszkén, majd telefonja kijelzőjét George felé fordította, kinek szemei összeszűkültek a hirtelen tapasztalt fényáradattól.

Mikor újra visszanyerte látását, felismerte az iPhone hangrögzítő alkalmazását, melyen jelen pillanatban is futott egy felvétel percek óta.

Bazdmeg Clay.