Éjszaka közepén|dnf fanfic

'Néma'

•••
Dream még mindig dermedten állt mozdulatlanul, így mikor George felfogta mi is történt pontosan, szíve hevesebben kezdett el verni, mint valaha.

-Clay Én..

Nem bírta tovább. Nem bírta, hiszen idegrendszere romokban hevert, önbecsülése a padlót súrolta, legjobb barátja pedig valószínűleg a pokol legmélyebb bugyraiba kívánta, hiszen milyen ember az, ki teljesen random megcsókolja barátját? A barátját, akit mellesleg egy idióta kockajátékon ismert meg úgy öt-hat évvel ezelőtt, barátját, ki alapjáraton majdnem tízezer kilométerre lakik tőle egy teljesen másik kontinensen.

Másfél perc.

Látása lassan behomályosodott, csak színes foltokat látott, néhol pedig semmit, hiszen könnyei egyre jobban a felszínre akartak törni. Meg akarták mutatni, hogy George mennyire gyenge tud lenni, hogy tud sírni.

Nyálát lenyelte, ezzel megpróbálva visszafogni szemei nedvességét, ám nem segített, hiszen ez emlékeztette Őt arra, hogy mennyire szánalmas.
Mennyire szánalmas dolgot tett, mennyire jogtalanul. Ahelyett, hogy most hárman üvöltöznének részegen várva az új évet, teljesen más a helyzet. Itt állnak megsemmisülten, csendben, mintha mindennek vége lenne.

Az első kövér könnycsepp legördült kipirosodott arcán, magával rántva a többi, fájdalomtól csípős könnyet, melyek vízesésként folytak le nyakán, le felsője alá.

-Mindent elrontottam.-szipogta maga elé, véletlenül sem felnézve a szőke amerikaira.
Mivel Dream még mindig nem szólt semmit, így kapva az alkalmon elsuttogott még egy "bocsánat"féleséget, majd egy fél fordulatot vett, hogy tervei szerint visszainduljon az épületbe és részegre igya magát, ne emlékezzen a ma estére.

A magas srác visszatért a valóságba, hosszú ujjait végigszántotta kusza haján, feszülten néha-néha megrántva azt.
Gondolatai ide-oda cikáztak, szíve, illetve agya is külön dolgot parancsolt, így talán élete egyik legnehezebb döntése előtt állt.

Igen vagy nem?

Egy perc.

-Bazdmeg.

Megragadta mozgásban lévő britt barátja alkarját, rászorított, majd visszafordította a felduzzadt szemhéjú fiút az eddigi helyzetébe.
Egy apró pillanatot vett, hogy elemezni tudja George arcát, illetve arcán elterülő érzelmeit, melyek nem sugározták a jó kedvet, az életerőt, mint eddig.

Negyven másodperc.

Hüvelykujjával gyengéden letörölt egy könnycseppet az alacsonyabb arcáról, ki egyből beleremegett az érintésbe, libabőr lepte el egész testét tetőtől talpáig.

-George.
-Dream?

Most Clay-en volt a sor, hogy benedvesítse ajkát, ám ez nem reflexből jött: vágyott rá. Vágyott arra, hogy George elmondhatatlanul édes ajkai újra övét súrolják, melyekkel úgy tud mosolyogni, hogy az egész világ jobb kedvre derül. Ajkai, melyek lágyan, mégis energiával tónusában tudják kiejteni a "Dream" nevet, talán a legszebben a Földön. Az ajkak, melyek idegesítő britt akcentust hagynak maguk mögött bárhol jár a fiú.

Harminc másodperc.

Fél perc az új év kezdetéig. Fél perc az idei évből, fél perc a kedvenc időszakából.

-Clay, én tényleg megértem-

A sötét hajú mondandóját már nem tudta befejezni, hiszen Dream kézfejét érezte meg felcsusszanni tarkójára, erősen tartva azt. Zavarában belefagyott a szó, a tömeg visszaszámlálása egyre hangosabbá és hangosabbá vált, kik egyszerre kántálták visszafelé a számokat.

17..

A floridai egy picivel közelebb mászott, nem megszakítva a szemezést.

15..

Lábfejük összeért, sportcipő egy vonalban függőlegesen egy másik sportcipővel.

12..

Dream utoljára beletúrt először saját, majd barátja hajába, kezével fel-le simogatva összezavarodott fiúnk feje búbját.

8..

Őszinte mosoly kúszott a fiatalabb ajkaira, melyre George még jobban felhúzta szemöldökét, nem számítva az elkövetkezendő másodpercek történéseire.

4..

Egy mutató-, illetve egy hüvelykujj csúszott színvak fiúnk álla alá, mely George fejét emelkedésre késztette.

1..

Ahogy a visszaszámlálás véget ért, az óra nullára váltott. Nulla.

Minden elmesélhetetlenül gyorsan történt.

A tömeg éljenzésbe kezdett, pezsgők százai durrantak ki, tűzijátékok ezrei lövődtek fel szinte tizedmásodpercre pontosan egyszerre.

George lehunyta szemhéjait, kiélvezve az új év izgató, mégis kissé ijesztő hangulatát, mikor egy puha dolgot tapasztalt hozzányomódni kiszáradt párnácskáihoz.
A puha dolognak íze keveredett a dohány, illetve az alkohol aromájával, mely most valahogy mégis kellemesnek számított.
Egyikük sem mozdult, levegőt sem vettek, így Clay húzódott el először, kérdőn lepillantva barátjára, mire egy apró bólintást kapott reakcióként.

Néma kérdésre néma reakció.

Érezte, ahogy Dream ajka ismét az övéhez ér. És ennyi volt. Minden kérdésére választ kapott, minden félelme lecsillapult, minden kétsége megszűnt.
Amit ekkor érzett, nem egyszerű szenvedély volt, hanem horzsoló gyengédség, és olyan erős szerelem, hogy belül beleremegett. Hazatért. Ide tartozott, és végre idetalált. Vele otthon volt.

-Megígértem, George.

•••

Hogy baromi őszinte legyek, még saját magam is bekönnyeztem a befejezésen :)
Kérlek kedves olvasók ne öljetek meg, boldog vége lett, tartottam a szavam(?).

Köszönöm a rengeteg támogatást, bíztató kommentet, vote-ot, ti vagytok/voltatok és lesztek is a legnagyobb inspirációim, kifejezni nem tudom mennyire sokat segítetek a mindennapjaimban<3

Rengeteg könyvet tervezek még írni, így ha tetszett, esetleg kövess be, hogy ne maradj le az újdonságokról^^!

Legyen csodaszép estétek/napotok:]