Éjszaka közepén|dnf fanfic

'Kaktusz'

•••
George köpni-nyelni nem tudott barátja őszinteségétől, így az út hátralevő részében csendesen meredt előre, gondolatait kizárva, majd mire észbekapott, az autó fékje hangosan csikorogni kezdett, a jármű megállt. Clay jobb kézfejét-melyen vastag erei erősen kidudorodtak- a sebváltón pihentetve fordult hátra, egyik szemöldökét felhúzva.
A britt fiú válaszul bólintott egyet jelezve, hogy minden oké, majd megragadta a kocsi ajtajának kinyitóját, lábát ráhelyezve amerikai földre.
Nagyot szippantott a levegőbe, majd szemét végiglegeltette az utcán, végigmérve az összes házat, járókelőt, kutyát. Végül barna íriszei megtelepedtek legjobb barátai házán, mely úgy festett, mintha egy lakberendezési magazinból tépték volna ki a címlapot és odaragasztották volna.

-Nem rossz.-mosolyodott el sunyin, elemezve szőke barátja arcát, kinek hirtelen változott arckifejezése.
-Azta, George megdicsérte valamimet. Ritka pillanat.
-Valaminket.-javította ki Sapnap, ki egy egyszerű mozdulattal kiemelte George poggyászait az autó csomagtartójából.
-Amíg Én fizetem a számlákat, addig az Én tulajdonom, Nick. Te csak afféle cseléd vagy, akinek némi szívességért cserébe szobát biztosítok.
-Nem akarom tudni, mik lehetnek azok a szívességek.-egyetlen britt fiúnk kuncogott egyet, majd beletúrt sötétbarna hajcsomójába-Egyébként baromi éhes vagyok, remélem főztetek valamit.

Erre mindkét amerikai srác némán, illetve talán ijedten egymásra pillantott-magukban konstatálva, hogy nem készültek főtt étellel. Sapnap zsebéből előrángatta kulcscsomóját, majd elindult kinyitni a bejárati ajtót, hátrahagyva barátait, kik egymással szemben álldogáltak, a földet pásztázva.

-Izé, had segítsek.-hajolt le George egyik nehezebb táskájáért Clay, majd megragadta annak mindkét fülét.

Hátat fordított barátjának majd indult volna lakótársa után megbeszélni a programot, mikor két apróbb kézfejet érzett hozzásimulni mellkasához, majd hátánál is nyomást érzékelt, mely egyre szorosabbá vált. Lassan száznyolcvan fokos fordulatot vett, szembetalálta magát George-val, ki így már szinte egybeolvadt a testével. Dream ugyan ezt tette, egyik kezét rátapasztotta George tarkójára, ezáltal arcát jobban belenyomta a nyakhajlatába, míg másik kezét egy kecses, óvatos mozdulattal rávezette a britt derekára. Percekig állhattak így, mikor egy hangos kiabálásra mindketten hirtelen szétrebbentek.

-Srácok, ne csináljátok már. Már harmadik keréknek érzem magam, pedig George alig van itt egy órája.-támaszkodott neki az ajtófélfának mosolyogva Nick, telefonját lengetve kezében.-Egyébként egész jó kép lett, a Twitter imádni fogja!

A felismerés mindkét fiúhoz eljutott, ugyanis tányér nagyságú, elkerekedett szemeik egymásra ugrottak, majd a görbe ajkú Sapnap-re, ki látszólag jól szórakozott a helyzeten: barátai kiszolgáltatottak lettek már az első nap.

-Nick esküszöm neked, ha kirakod!
-Késő.-vetett még rájuk egy utolsó pillantást, majd belépve a házba becsukta maga mögött az ajtót.
Clay fülei halk kacagást szűrtek ki mögüle, mely nem igazán származhatott mástól, mint kedvenc britt srácától.

-Mit nevetsz?-mosolyodott el Ő is, felvéve George stílusát.
-Nem maradhatnék itt esetleg örökre?
-Nem bírnád. Lehet, hogy most minden felhőtlennek és ragyogónak tűnik-hidd el, én is így voltam vele-viszont Nick-kel az összeköltözésünk harmadik napján már összekaptunk azon, hogy milyen fajta chipset együnk a filmhez. Egész este nem szólt hozzám, komolyan néha olyan hisztis, mint egy lány.

George erre nem szólt semmit, megforgatta -Clay szerint- csodálatra méltó szemeit, majd lenyomta a fehér kilincset, belépve pár hétig számon tartott otthonába.
A ház belseje még jobban meggyőzte Őt állításáról, hogy az épület teljes mértékben olyan, mintha egy reklámból jött volna elő. Bármennyire nem látta tökéletesen a színeket, minden passzolt mindenhez, a falak mindenhol fehérek, esetenként szürkék voltak, kontrasztot adva a dekorációnak illetve a bútoroknak. Meglepően sok szobanövény lepte el a lakást, bár ami még meglepőbb volt, hogy mindegyik kiváló egészségnek örvendett.

-Nem tudtam, hogy ti ilyen növénybuzik vagytok.-emelt le egy kisebb kaktuszt, fény felé fordítva azt.
-Csak Clay az. Bár Ő nem csak növénybuzi.
-Elég volt Snapchat, köszi.-kortyolt bele vizébe Clay, elvéve George kezéből világoszöld cserepes kaktuszát.

Beszélgetésüket egy apró nyávogás-sorozat szakította félbe, mely pár méterről érkezett és egyre hangosabbá vált. A legidősebb fiú egyből tudta kire lehet számítani, hiszen Dream évek óta szinte minden nap beszél szeretett házikedvencéről, majd később az állat rajongói klubjához csatlakozott Nick is, ki hetente küldi George-nak a mesterien elkészített modell képeket a macskáról, hozzáírva a "#nézdmilyencuki" hesteget is.

-Patches!-hajolt le a szőke fiú, majd a cica hóna alá beillesztette kézfejeit, felemelve az állatot.

George megcirógatta Patches füle mögötti szőrösebb területet, mire a macska hevesen dorombolni kezdett, hozzádörgölőzve a mosolygó fiúhoz.

-Úgy látszik kedvel téged, Georgie.