Éjszaka közepén|dnf fanfic

'Medúza'

•••
Az idő fél 5 fele járhatott, mikor triónk eldöntötte: elindulnak a partra.
Összeszedték fontosabb dolgaikat, kamerát ragadtak, majd Nick bezárta maguk mögött az ajtót, kilépve a szabad levegőre.
Viszonylag világosság volt George meglepődésére, hiszen Angliában ilyenkor már órák óta sötétség tombol, a csapadékról nem is beszélve, hiszen Floridában hónapok óta nem esett.

Sapnap hátizsákját bedobta lakótársa kocsijának csomagtartójába, majd beült az anyósülésre, hátrahagyva Dream-nek a vezetést.

-Ha megint énekelni fogtok, kiszállok útközben.-csapta be a kocsi ajtaját a britt srác, fejét fogva.
-Imádsz minket, tehát nem tennéd.-mosolyodott el válaszul Nick.

Clay szíve torkába ugrott amerikai társa mondatára. Zöld íriszeit felvezette a visszapillantó-tükörre, George arckifejezését, reakcióját várva. Az említett srác szintén odanézett-hiszen érezte, hogy figyelik-, szemkontaktust létrehozva köztük, mire mindketten megmerevedtek. A színvak fiú tehetetlenségében elővette telefonját, melynek hirtelen felvillanó kék fénye bevilágította hunyorító arcát.
Dream magához térésén Sapnap segített, ki fél perce rázogathatta idegesen vállát, hangosan szólongatva Őt.

-Bocsi, elbambultam.

A két amerikai ifjú nem lakott messze az óceánparttól, így öt- hét perc múlva meg is érkeztek úti céljukra. A rádióból most nem üvöltözős rap zene szólt mint első nap, sokkal inkább Dream saját számait játszotta le telefonjáról, együtt énekelve a dallammal, mibe később becsatlakozott Nick is.

Egoista.

Az autó beparkolt egy szabad helyre, így Sapnap egyből késztetést érzett, hogy kiugorjon a járműből, magukra hagyva barátait, kik feszült csendben ültek tovább, mozdulatlanul.
Dream arra várt, hogy George szólaljon meg, George pedig pont fordítva, de egyikük sem tett semmit. A magas fiú lábfeje elkezdett először lassan dobogni, bár a tempó nagyon hamar kétszeresére nőtt.
Talán most nem hiperaktívsága késztette erre, talán az.. idegesség?

Huzamosabb ideig hallgatták a másik nyugtalan, egyre szaporább levegővételét, majd az idősebb véget vetett a pillanatnak, elhagyva az autót.
Clay csak az ajtó becsapódására eszmélt fel, mely egyedül hagyta Őt gondolataival. Pontosítva az ijesztő, halálba kergető gondolataival.

Talán már semmi sem lesz olyan, mint régen.

Régen, mikor éjszakákat átbeszéltek, együtt keltek, együtt feküdtek. Régen, mikor minden hülyeségen nevetni tudtak, elviccelve mindent. Régen, amikor vitáik leginkább Minecraft-hoz kapcsolódtak, nem valós érzelmekhez. Régen, mikor minden más volt.

A szőkeség kocsikulcsát kihúzta helyéről, majd barátai után sietett, akik nagyon valószínűleg már lent voltak a víznél, hiszen egyiket sem találta az autó körül, illetve Sapnap táskája sem volt a csomagtartóban.
Sejtése beigazolódott, ugyanis lejjebb sétálva két alacsony srácot pillantott meg, egymás után szaladva, kiabálva. Közelebb ért, tényleg legjobb barátai voltak.

-Geoooorrge!-süvített el Clay mellett Nick, kezében egy nagy, átlátszó medúzával, ami valószínűleg már órák óta halott lehetett.
A csúszós állat hatására lakótársa kezei is nyálkássá váltak, mely még gusztustalanabbá tette a látványt.

Balra pillantott, ahonnan egy sötét hajú, sötét íriszű fiú közeledett vészesen gyorsan.

-Dream, segíts!

A fiatalabb fiú -nincs mit veszítenem alapon- hátára kapta George-ot, majd őrült sebességbe kapcsolva rohant egyenesen a víz felé, egy kiabáló "csomaggal".
Belül mindketten ünnepeltek, gondolva, hogy lerázták számukra veszélyt jelentő barátjukat, de nagyot tévedtek. Hangos vízcsattogás jelezte, hogy Nick közeledik, így Clay újra futásnak eredt, hiszen pont megállt volna pihenni, nagy levegőt venni.
Sajnos az igyekezet hiába volt, hiszen pár pillanat múlva valami hideget, nedveset érzett hozzácsapódni tarkójához, majd a következő amire feleszmélt az lányosan sikoltozó barátja volt, ki hirtelen leugrott hátáról.

-Úristen, hol van?-nézett körbe a földön ijedten George, majd fel a srácokra, kik alig bírták visszafogni nevetésüket.

Jogos volt jó kedvük, hiszen az alacsony srác feje búbján a kísérteties állat feküdt, nyálkássá téve sima haját, melyből semmit sem érzékelt.

-Mit mosolyogtok?

Az amerikaiak nem bírták tovább, hasukat fogva rogytak össze a homokba, majd nevetésük még mélyebbről érkezett, mikor George feléjük hajolt felhúzott szemöldökkel.
Clay elővette telefonját, képet lőtt barátjáról, majd kuncogva mutatta meg neki. A britt szemei kikerekedtek, majd nagyot hadonászva söpörte le magáról a medúzát, mely földre esése után rezgett egyet.

-Fúj!!
-Jaj, ne légy már ilyen kislány.-segítette fel társát Nick, nevetéstől könnyes szemeivel.
-Ez nem volt vicces.

Közös megegyezés alapján elterültek a homokban, belefeledkezve az aktuális témába.
Dream beszédét abbahagyva kapta fel fejét, mire mindkét srác felfigyelt, kérdő pillantással megajándékozva társukat.

-Nézzétek!

Mindketten Clay mutatóujja felé fordultak, mely a víz felé mutatott.
A látvány filmbe illő volt, talán egyikük sem látott még ehhez hasonlítható napnyugtát. A vörös kiváló kontrasztot adott a sötét narancssárga illetve rózsaszín árnyalatának, mely visszatükröződött a világoskék vízen.
George a színvaksága miatt nem láthatta teljes pompájában mely Dream-et felettébb elszomorította, viszont egyből jobb kedvre derült, mikor az angol halkan hozzátette.

-Gyönyörű.

Mást is gyönyörűnek tartott George, viszont sosem mondta volna ki hangosan. Dream igéző tekintete, mely oly bámulattal meredt a napnyugtára, szőkés haja, melybe bele-bele kapott a néha feltörő szél, hívogató ajkai, melyek elnyíltak csodálatában.

Nagyot nyelt, majd elől elhelyezkedő zsebéből előhúzta telefonját; kikeresve Sapnap kontaktját, leírva élete legnehezebb üzenetét.

George:
Igazad volt Nick :0

A mellette ülő telefonja rezgett, jelezve, hogy átment az üzenet.

Nick:
Mégis miben?

George ujjai őrült remegésbe kezdtek miközben lassan betűket gépelt le, melyek szavakká álltak össze. Legalábbis számára döbbenetes szavakká, döbbenetes mondattá.
Szemhéjait lehunyta, ahogy rákoppintott a küldés gombra, mobilját azonnal kikapcsolva. Fejét Sapnap felé fordította, kinek pupillája végigszaladt az üzeneten, majd ajkának sarka felfelé kezdett görbülni.

George:
Tényleg szerelmes vagyok.