Éjszaka közepén|dnf fanfic

'Pár órára'

•••
Fejét gyorsan felkapta -reménykedve, hogy Dream lépett be a helyiségbe-, ám csalódás érte, hiszen másik legjobb barátja, Sapnap foglalt helyet bal oldalán.

-George.-szólalt meg monoton hangon, aggódással kékes íriszeibe.
-Hm?
-Mi történik?

Ha te azt tudnád, Nick.

-Mire gondolsz?
-Ne játszd a hülyét, pontosan tudom, hogy van fogalmad miről beszélek.

Persze, hogy tudta. Miért ne tudta volna? Agya ezen kattogott órák óta megállás nélkül, semmilyen apró gondolat nem hagyta nyugton, legbelül gyötörte a bűntudat, hogy így viselkedett azzal a sráccal, aki a legtöbbet jelentett neki.
Nagyot sóhajtott, ujjait végigszántotta sötét haján, majd felült az ágyon, szembefordulva az amerikaival.

-Clay mondott neked valamit?

Sapnap megrázta fejét, mire a színvak fiú egy megkönnyebbült sóhajt eresztett ki ajkain.

-Rákérdeztem, hogy minden rendben-e, de nem válaszolt, így nem boncolgattam tovább a témát. Úgy voltam vele, hogy majd elmondja ha szeretné, viszont láttam rajtad is, hogy valami nincs rendben. Akarsz beszélni róla?

Szavakkal nem tudta volna kifejezni, hogy mennyire hálás volt barátjának, amiért mindig ott volt, ha kellett és minden erejét beleadta, hogy segítsen és megoldja a problémát. George nehezen tudott megnyílni más emberek felé, mégis Nick volt az, kinek mindenről kitálalt, kölcsönösen.
Reszketően kifújta bent tartott levegőjét, összekulcsolta tekintetét Sapnap-ével, felkészítve magát a beszédére.

-Sap, asszem mindent elcsesztem. Azt hittem, ha idejövök és élőben találkozunk minden sokkal egyszerűbb lesz, de baromira tévedtem.

Nagyot nyelt, mire legjobb barátja megnyugtatásképp megszorította kézfejét, érdeklődve hallgatva George-ot.

-Számítottam rá, hogy Dream hasonlóan fog viselkedni, mint Discord hívásban, viszont most mégis minden olyan valóságos és nehezebb. Láthatja, ha megjegyzésére esetleg elpirulok, könnyebben zavarba tud hozni. Látja, ha valami nincs rendben velem lelkileg, mégis mindig mikor régebben rákérdezett leráztam a témát, kitalálva egy indokot furaságomra. Meg tud érinteni. Évek óta vágytam egy ölelésre tőle, mégis minden alkalommal mikor teste hozzásimul enyémhez, egyre többet és többet akarok, mintha valami megszállottja lennék. Mintha valami tüzet indított volna el bennem.

Nick egy darabig csendben ült, próbálta megemészteni az előbb elhangzottakat, összerakni agyában egy vázlatos képet a helyzetről. George szavai őszintébbnek tűntek, mint valaha, teljesen ki volt fordulva önmagából.

-És Dream akkor miért ideges?
-Ideges?-húzta fel szemöldökét.
-Nem, rosszul fogalmaztam. Inkább miért ilyen összezuhant?
-Nekem nem tűnt annak.
-Tudod jól, hogy az, George. Legalább nekem ne hazudj.

A britt fiúnak fájt beismernie, de barátjának ismét igaza volt. Clay rossz szokása, hogy feszültebbé, ingerlékenyebbé válik, ha mentális sérelem éri, esetleg egóját kísérelik lerombolni.

-Nagyon össze voltam zavarodva, ezért megmondtam neki, hogy fel kéne hagynunk pár dologgal.-temette izzadó arcát tenyereibe az idősebb, megdörzsölve puffadt szemhéjait.

Itt álltunk az új esztendőtől alig pár órára, és szintén alig pár óra alatt minden a feje tetejére állt. Hiányzott neki Clay társasága, sípoló kacagása, csillogó, érdeklődő zöld szemei, idióta mosolya.

Csend állt be, így George fejét Nick irányába fordította, kinek -a fiú nagy meglepetésére- széles mosoly terült szét vékony ajkán, nagyot bólintva hirtelen felnézett, majd lágy hangon felnevetett.

-Kibaszottul szerelmes vagy, haver.

Tessék? Nem.

George harsányan felkacagott, ám nevetése lecsillapodott mikor Nick komoly arckifejezésével találta szembe magát.

-Nem viccelek.-simította kezét a britt vállára, nem megszakítva a szemkontaktust.

De viccelsz.

-Már miért lennék az? Hülyeségeket beszélsz.
-Csak gondold át. Indokot nem mondok, hiszen előbb tártad ki érzéseidet, nekem eddig is nyilvánvaló volt. Kíváncsi voltam mikor jössz rá, hogy baromira bejön neked.
-Nick, hagyd ezt abba.-feszült meg testtartása, lesodorta az említett fiú kézfejét magáról, arrébb húzódva kicsit.
-Félsz az igazságtól.

Félek?

-Nem félek, nincs mitől tartanom, ugyanis nincsenek érzéseim.

A hangulat egyre feszültebbé vált, ugyanis mindkét fiú bizonyítani akarta igazát, így egymás szavába vágva veszekedtek egyre hangosabban, erősen gesztikulálva.

-Srácok, mi a fasz?

A szobában tartózkodó ifjak ijedten kapták fejüket az ajtó felé, hol barátjuk, Dream támaszkodott a félfának, összezavarodottan.
George kezét lehelyezte maga mellé követve barátját, ki kifújta bent maradt levegőjét vérvörös fejjel.

-Csak összekaptunk, nem nagy ügy.
-Tehát nem nagy ügy, de a szobámból is hallottam, mely a folyosó másik végén helyezkedik el, illetve fejhallgató is volt a rajtam.
-Clay, hagyd tényleg. Már megbeszéltük a dolgot.-vetett egy utolsó pillantást George-ra az amerikai srác, majd ajkait görbére húzta.

Nick mindig is forrófejű volt, ha nem neki volt igaza képes volt akár órákon keresztül veszekedni, meggyőzni másokat a dologról, most mégis lazán elterelte a témát, a britt fiú megkönnyebbülésére.

-George, ezzel a magas felhőkarcolóval-vezette íriszét Clay-re, majd vissza-megbeszéltük, hogy az estét a parton töltjük, onnan szépen lehet látni a tűzijátékot éjfélkor. Neked megfelel?
-Persze, úgy sem voltam még floridai óceánparton.
-Nem mintha más óceánparton jártál volna már, egész nap a szobádba poshadsz.

Mindhárman csendbe burkolóztak, majd mintha időzítették volna Őket: egyszerre nevettek fel egyedinek mondható hangjukon, mely igazán jól esett a fiúknak, hiszen rég nevettek ennyire őszintén.