Éjszaka közepén|dnf fanfic

'Biliárd'

•••
Az alkohol hatására mindhárman kezdtek kiengedni, egyre merészebben hoztak fel új témákat, egyre lazábban ülve székükön. Órákig ücsöröghettek, beszélgethettek a bárban, hiszen mikor George feleszmélt, az asztalon három üres rumos üveg foglalt helyet, poharaik félig kiürültek, az emberek nagy része már elhagyta az épületet.

Egy fekete-fehér faliórát pillantott meg a vele szemközti szintén fehér falon, mely 22:17-et mutatott. 1 óra 43 perc, összesítve 103 perc éjfélig, az új esztendőig. Mintha az újév mindent újra kezdene, mintha mindent jóvá tenne.

-George?

Édes színű íriszeit elszakította a hangtalan óráról, visszatérve a valóságba.
Barátai bágyadt, üveges tekintettel meredtek rá, nem voltak hozzászokva az alkoholhoz, hiszen mégis csak 20-22 éves srácokról beszélünk úgy, hogy Amerikába 21 éves kortól lehet legálisan inni, onnantól számítasz felnőttnek.

-Hm?-mosolyodott el szórakozottan, jót mulatva az előtte ülő fiúk szenvedésén mindaddig, míg Sapnap feje zöldülni nem kezdett, kezét szája elé téve.

Az említett srác kirúgta maga mögül a széket, majd a pár órával ezelőtt felfedezett mosdó felé indult, nagy valószínűséggel rókázni egyet.

-Legalább nem az asztalra hányt, ez már haladás.

Clay megnyilvánulására mindketten jóízűen felkacagtak elfeledkezve a köztük jelenlevő konfliktusról, feszültségről, ám nevetésüket hamar csend váltotta fel, mely egyre kínosabbá vált. Egyikük sem tudott megszólalni.

Kérjek bocsánatot? Miért is?

A szőkeség elővette telefonját, hogy valamivel lekösse figyelmét, mikor kicsivel később Nick tért vissza, valamivel jobb színben, egyenesebb tartással, aggódó mosollyal ajkán barátai elhidegülése miatt.

-Nem jöttök biliárdozni?

Minden jobb volt, mint idegtépő csendben ülni, így egy bólintás kíséretében talpukra álltak, mely Dream számára kissé nehéznek bizonyult ittas állapota miatt. Sapnap után eredtek, ki lesétált egy falépcsőn, le a pincébe, mely egyben egy játékterem szerű is volt.

-És ezt hányás közben fedezted fel?-nézett körbe kuncogva George, majd megragadott egy hosszabb dákót, egyet-egyet átnyújtva barátainak.-Tudjátok, egyáltalán hogy kell játszani?
-George, amerikaiak vagyunk, nem agyilag visszamaradottak. Sőt, Clay egész jó benne.
-Mi az, hogy egész jó? Nagyon jó, a legjobb.-támaszkodott le szabad kezével az asztalra az említett fiú, a látványt még dögösebbé téve azzal, hogy eres alkarja teljesen takaratlan volt: felsőjének ujját feltűrte, hogy jobban tudjon célozni.
A lila-zöld fényű ledcsövek hátulról világították meg Dream alakját, kiemelve izmait, íves orrát, hosszú világos szempilláit.
Az egyik sarokban elhelyezkedő hangszóróból halkan szólt az "Enemy" című dal az Imagine Dragons-tól, mely tényleg olyanná tette a fiút, mintha győztesként született volna, készen, hogy leigázzon mindenkit, ki útjába kerül.

Mivel biliárdozni egyszerre ketten lehet, így felváltva játszottak egymással, vegyesen nyerve, illetve veszítve játszmákat.
Idő szűkében már csak egy kör fért bele, mely jelen esetben britt-amerikai meccs volt, George Clay ellen, a sötét a világos ellen, a barna a zöld ellen, az alacsony a magas ellen.

A sötét hajú ifjú sikeresen ellőtte a fehér lökőgolyót, ezzel meglökve a 7-es vöröset, mely lassan belegurult az egyik bal oldali lyukba, veszélyes helyzetet kialakítva a játékban.
Amcsi fiúnk következett, ki száját harapdálta koncentrációjában, zöld íriszeivel elemezve az asztalt, stratégiát fogalmazva agyában.

Több perc gondolkozás után dákójával elindította a fehéret, rizikósan csapódott neki a 6-os sötétzöldnek, messzebbi gödörbe gurulva. Mivel nem sorrendben lőtték a golyókat, így újra George következett, kit egyetlen egy, a nyolcas fekete özvegy választott el a győzelemtől.

Remegve kifújta levegőjét, majd közelítette volna meg az utolsó golyót, mikor egy csattanás jelezte, hogy valami nehéz leesett, esetleg eldőlt. Fejét a hang irányába fordította, így nyugodtan győződött meg róla, hogy csak Dream lökhetett le véletlen egy növényt az egyik fekete álványról, valószínűleg bódult állapota miatt.

-Hagyd Clay, felveszem.-ajánlotta fel segítségét a semmit sem sejtő Nick, ki egyből le is hajolt a "tárgyért".

Abban a pillanatban, ahogy Sapnap látókörön kívül volt, a fiatalabb fiú nagyobb léptekkel közeledett az összezavarodott George felé, majd egy erősebb lendülettel nyakánál fogva nekilökte a legközelebb eső téglafalhoz.
A szorításon kicsit engedett, közel hajolt, talán túlságosan közel is, hiszen a fogásában elhelyezkedő idősebb még pupillája méretét is látta, mely a fény hiánya miatt háromszorosára tágult.

-Hagyni fogsz nyerni.-mormogta ajkára mély, rekedt hangján, mely zsongott talán a.. a nyerni akarástól? a félelemtől? vágytól?

George próbált volna visszavágni, viszont hangja elcsuklott akár egy kilencedikes középiskolásnak, ki először beszél a sráccal, akit kedvel, így tehetetlenségében inkább aprót bólintott, majd kilépett oldalra, kikerülve legjobb barátját.

Először nem szeretett volna engedelmeskedni, hiszen Ő is ugyanúgy vágyott a győzelemre, mindig jobb akart lenni másoknál, talán ezért is lettek ilyen jóba Clay-jel, hiszen ebben nagyon hasonlítottak.

Szemével bemérte a szöget, majd támadt volna rá a 8., az utolsó, a játéknak véget vető golyóra, mikor késztetést érzett arra, hogy felnézzen, sajnos rosszul téve.
Dream egyik szemöldökével felhúzva tartotta a szemkontaktust a fiúval, kinek egyből vér szökött arcába társa manipuláló arckifejezése, elcsábító testhelyzete, sőt, talán jelenléte miatt is.

Nagyot sóhajtott, majd egyetlen apró centiméterrel arrébb mozdult, kitérve kiszámolt pályájáról, elhibázva ezzel utolsó esélyét a nyerésre.
Sejtése beigazolódott, a magas fiú egyből felpattant, arrébb lökte a brittet, ezzel belőve az utolsó golyóbist.
Győzedelmesen felkiáltott, majd lepacsizott az ujjongó Sapnap-pel, ki semmit sem érzékelt az igazságtalanságból.

-Látod, ti angolok milyen bénák vagytok!

Persze Dream, persze.

A vesztes srác megforgatta szemgolyóit jelezve nem tetszését, legbelül viszont kifejezetten boldoggá tette, hogy hagyta nyerni, látni, mennyire jó kedvre derítette kedvenc fiúját.