Éjszaka közepén|dnf fanfic

'Kristálypohár'

•••
George teljes egészében pirulni kezdett, mikor -a még mindig mosolygó- Sapnap arcával találta szembe magát, ki észrevehetetlenül eltátogott egy "Megmondtam" szócskát.
A britt megforgatta szemgolyóit, majd idegesen vette ajkai közé körmét, bele-bele rágva, a földet pásztázva.

Dream már hozta volna szóba barátja idegességét, mikor hirtelen Nick felállt ültéből, megragadta telefonját, majd lesöpörte magáról a nedves homokot, mely elég rendesen átáztatta melegítőnadrágját.
Nagyobb léptekkel indult meg a parton végig, mély lábnyomokat hagyva maga mögött, melyek tartalmazták sportcipője talpának mintáját.

-Nem jöttök sétálni?-fordította hátra fejét, végigszemlélve kínosan ücsörgő barátain.

Mindketten beleegyeztek, gondolván így elkerülik a gyötrő csendet, bár így még kínosabban jött le a helyzet: mintha mindketten menekülnének a másiktól. Ki tudja, talán így is volt?
Órákkal, napokkal, hetekkel, hónapokkal ezelőtt pont az ellentétje zavarta Őket. Alig várták, hogy egyedül maradjanak ketten a hívásokban, alig várták a másik üzeneteit, alig várták a találkozást.

Gyorsítottak a tempón, így rövid időn belül beérték legjobb barátjukat, ki kamerájával kezében készített felvételeket, melyek később még talán jók lehetnek valamire.
Nick mögött ballagott George, mellette Dream, ki még mindig oda-vissza volt a látványtól-hiába lakott itt születése óta. Az angol fiú rutin szerűen beletúrt gesztenye hajába, ám mikor engedte volna le bal kezét, az hirtelen hozzáérintkezett valamihez. Az a valami ide-oda súrlódott puha bőréhez, szinte egyszerre sétálása egyenletes ritmikájával.

George lenyelte eddig szájában tartott felhalmozódott nyálát, ezzel megtisztította kiszáradt torkát. Mogyoróbarna szemeit felvitte Clay szélfújás miatt kipirosodott arcához, majd tekintetét lejjebb vezette a fiú nyakára, egészen végig felkarján, le eres alkarjához. Utolsó állomása következett, mely egyaránt tartotta félelemben, illetve izgalomban: a kézfeje.
Az az elmondhatatlanul dögös kézfeje, melyen lila erei szabálytalanul hálózták be bőre alját. Melynek hosszú, izmos ujjai úgy illeszkedtek oda, mintha egy precíz szobrász készítette volna, melynek szorítása egyszerre volt biztonságot nyújtó, illetve beindító. 
Megfigyelte az előbb említett testrész mozgását: előre-hátra himbálózva mozgott abban a ritmusban, melyben George is.

Az alacsonyabb srác szemléletébõl úgy tűnt, hogy Dream nem észlelte kezük másodpercenkénti összeérintkezését vagy legalábbis nem foglalkoztatta a dolog, így kezét nem mozdította onnan, élvezve pillanati szikrájukat.
Rosszul gondolta, ugyanis amerikai fiúnknak az első perctől tudomása volt a dologról, sőt, kezeik első összeütközése után pillangók tízezrei éledtek újra gyomrában, melyet nem gondolt volna, hogy valaha újra megtörténne.

Önuralmuk egyre csökkent, milliméterek választották el Őket, hogy megragadják a másik hívogató kézfejét, összefűzve ujjaikat, viszont nem tehették.
Még mindig legjobb baráti viszonyba voltak, veszekedésekkel, nézeteltérésekkel, na meg persze rengeteg álmatlan éjszakával maguk mögött, így a legkevésbé sem hiányzott kétszer ennyi gond.
Legbelül valahol szívük legbelső bugyraiban mégis reménykedtek, hogy a másik tesz valamit, kezdeményez, megszólal, természetesen semmi eséllyel.

Percekig, talán órákig sétálhattak, hiszen mire észbekaptak, már teljesen besötétedett.
Útjukat a nemrégiben kiszúrt bár felé vették, mely a víz fölött helyezkedett el, erős falábakon megtámaszkodva, így panorámás terasza a nyílt óceánra nézett.

Belépve az épületbe közös döntésre helyet foglaltak az egyik sarokban elhelyezkedő asztalnál, mely tökéletesen rálátott a vízre.
Alig ültek pár perce, mikor egy alacsony pincérlány sietett oda hozzájuk, jegyzettömbbel kezében.

-Szép estét! Mit hozhatok az uraknak?-mosolyodott el, tollát kikattintva helyéből.

Mivel egyikük sem volt igazán éhes, így rendeltek egy-egy lazább ételt, hozzá egy üveg erősen alkoholos italt-természetesen Sapnap javaslatára, hogy kicsit oldják a hangulatot.
A pincér nem sokkal később három kristálypohárral tért vissza, illetve legdrágább rumukkal. Lehelyezte a poharakat a fiúk elé, majd egyenletesen elosztotta a hármas között az italt, miközben ételüket egy másik pincér "szállította" ki.

Csendben elfogyasztották gőzölgő ennivalójukat, hallgatva a másik evőeszközeinek nyikorgását a fehér tányéron, mely egy idő után felettébb idegesítővé vált Dream számára, így villáját letette sült húsa mellé, másik kezével megemelve tele töltött poharát.

-Hát akkor, rád George, hogy itt vagy. Ránk, hogy itt vagyunk, együtt.-mosolyodott el lágyan, felidézve eddig történt emlékeit, az utat, mely idáig vezette Őt, Őket.
A rengeteg nehézséget, melyeken együtt, közösen mentek keresztül, a rengeteg boldog pillanatot, mikor úgy érezték: Övék a világ.
A sírós perceket, mikor ott voltak a másiknak: ha kellett, közösen sírtak.

A három pohár egyszerre koccant egymásnak, a három fiú egyszerre húzta le a bódító italt, barátságukat ünnepelve.

-Szeretlek titeket, srácok.