Amennyire csak lehet (Harry Potter fanfiction)

15. Hihetetlen hugrabugosok

– Ezt nem mondhatja komolyan, Ponoma.

McGalagony hitetlenkedve csóválta a fejét. A tanáriban gyűlt össze több tanár is, páran pihentek, többen dolgozatokat javítottak, de a legtöbben kíváncsian hallgatták Bimba professzor történetét.

– Én sem hittem el először – felelte körülbelül negyedszerre ő. – De így történt.

– Ha jól értem – vágott közbe kurta lábait lógázva Flitwick professzor –, egy elsős diák beterítette az egész klubhelyiséget hóval, aztán kirobbantott egy hatalmas hócsatát? Mindezt pólóban?

– Még, hogy hatalmas... Az egyik másodévesnek jégcsapok lógtak a füléből! – fakadt ki Bimba professzor.

– Valaki szóljon Poppynak, hogy készítheti a Kalapkúra bájitalokat, hamarosan vendégei lesznek – jegyezte meg szárazon McGalagony.

Flitwick még mindig le volt döbbenve kissé.

– Az egész klubhelyiséget? Az az angyali, szőke hajú, kék szemű kislány?

– Bizonyára kitartó volt. Bárcsak így lenne az átváltoztatástan tanulásával is! – vonta fel a szemöldökét McGalagony.

Sinistra professzor közbekérdezett.

– Melyik tanulóról is van szó?

– Julia Black. Hugrabug, elsőéves – adta meg a választ Bimba professzor, aki nem tudta eldönteni, büszke legyen, avagy szégyenkezzen diákja miatt.

– Tényleg – komorodott el Sinistra professzor. – Teljesen kiment a fejemből, mert utána az ötödéves griffendélesekkel volt órám, és Weasley-ék... Történt egy incidens az elsőévesekkel még szeptemberben. A Mardekár diákjai azt állították, hogy valaki a Hugrabugból megátkozta az egyik fiút.

McGalagony professzor összevonta a szemöldökét.

– A hugrabugosok közül? Nos, ezt kétlem.

– Én sem hiszem – csatlakozott Bimba professzor, megvédve a házát.

– Mi oka lett volna a házamnak olyat állítani, ami nem igaz? – szólt közbe fagyosan Piton, aki eddig semmi jelét nem adta annak, hogy figyelne. – Csupán azért, mert mardekárosok, nem jelenti azt, hogy hazudnak.

– Ráadásul pont ez a Black feltűnően lapított – tette hozzá Sinistra.

Piton kapott az alkalmon, hogy szidhatja Julie-t.

– Black az óráimon is semmibe veszi a szabályokat. Nem figyel, fecserészik a mellette ülőkkel, aztán még csodálkozik, ha elrontja a főzetét. Hasonlít az apjára...

– Ne keverjük bele az apját – szólt közbe élesen McGalagony.

Flitwick professzor felemelte a mutatóujját.

– Minervának igaza van, az apjának semmi köze hozzá. Szerintem egy elsősről igazán nem feltételezhetünk ilyet. Ámbár, ha valaki olyan kitartással rendelkezik, hogy behavaz egy egész klubhelyiséget...

– Remus? Mit gondol? – kérdezte Bimba professzor kollégáját. – Ha jól tudom, ismeri a szüle... az édesanyját.

Remus eddig hallgatagon ült, magában somolyogva, de Piton szavainál megváltozott az arckifejezése. Sokkal tartózkodóbb lett, és kurtán válaszolt.

– Valóban ismerem – felelte hűvösen. – Julie tényleg kitartó. Ha megbocsátanak...

Felemelte a vaskos pergamenkötetet, jelezve, hogy beadandókat kell javítania, és munkába kezdett. Próbált nem régi barátaira gondolni.