Segítségből Szerelem

Álom

A parkban sétálok és közben nézelődök. Nem tudom mért, azt se hogy mióta vagyok itt, vagy egyáltálán hogy kerültem ide. Megláttam Toorut így el is feledkeztem ezekről, bár egy másodperccel később még levegőt venni is elfelejtettem.
Oda ment hozzá egy lány és megcsókolta. Mi folyik itt?!
Minden kezd egyre fényesebb lenni, már vakítóan fényes. A szemem becsukva várom hogy elviselhetőek legyenek a fények. Amikor már nem égette a szemem körül néztem. Egy esküvőn vagyok, és Tooru a vőlegény. Reménykedek hogy én fogok elősétálni amikor felcsendül a zene... de nem. Egy lány jött elő. Egy gyönyörű lány. Gyönyörű lány gyönyörű ruhában és épp hozzámegy az én szerelmemhez. Ez nem ér. Én akarok ott lenni. Engem vegyen el!

-Koshi... Koshi– hallok meg egy aggódó, egyre élesedő hangot.

Lassan kinyitva a szemeimet Toorut pillantom meg. Arcán látszik az aggodalom és a fáradtság. De ha most itt van, velem, este. Az egy dolgot jelenthet. Az egész csak egy álom volt. Hirtelen nagy kő esett le a szivemről. Amilyen gyorsan csak tudtam átöleltem, és olyan erősen tartottam mint még soha. A könnyeim utattörnek maguknak és egyszüren nem tudom abba hagyni a sírást.

-Koshi, mi a baj? Kérlek mondj valamit! Megijesztesz– kérlelt kétségbe esetten Tooru.

-Én... én nem akarlak elveszíteni... nem akarlak mással látni– mondtam még mindig bőgve.

-Shh... nyugi– simmogatta a hátam– nem tudom honnan vettél ilyen butaságot, de nyugi itt vagyok. Elmondod mit álmodtál?

Nagyjából összeszedtem magam és elkezdtem beszámolni neki mindenről, a parkról, a gyönyörű lányról és az esküvőről is. Ő végig érdeklődve hallgatott de a végére újra megindultak a könnyeim. Úgy nézhetek ki mint egy óvodás aki nem kapta meg a csokiját. Csak sírok és hiába akarom nem tudom abba hagyni.

-Figyelj, néz rám!– fordította maga felé a fejem– nem kell sírnod és nem kell félned. Itt vagyok melletted maradok és megvédelek mindentől, értesz engem?

Lassan bologattam miközben ő letörölte a könnyeimet. Lefeküdt és a mellkasára húzva engem kezdte el simogatni a fejem.

-Szeretlek Ko-chan– suttogta.

-É-Én is szeretlek Tooru– bújtam oda mégjobban.

Talán csak ezekre a szavakra volt szükségem. Megnyugtat a gondolat hogy mellettem marad és megvéd, na meg hogy szeret... Az utolsó föleg.

-Tooru...

-Hmm?– válaszolt már félálomban.

-Jó éjt szerelmem– adatam egy puszit az arcára.

-Ühm, jó éjt...

Fenébe is, imádom. Hogy lehet ennyire tökéletes?! És még tudja is magáról az öntelt hülye. Legszivesebben végig csókolnám az egész testét de a szemeim egyre nehezednek, mindketten faradtak vagyunk, aludni akarunk. De majd... majd az is sorra kerül. Engem is hamar elnyomott az álom, a karjai közt aludhatok el, mint ahogy mindig szeretnék. Ez teljesen más mint Daichival volt, ez jobb. Sokkal jobb.

Hát ez a szokásosnál is rövidebbre sikerült... na mindegy
Ha tetszik lehet nyomni egy vote-t vagy kommentet esetleg megoszthatod köszi <33