Segítségből Szerelem

Jövő

Azt hiszem nem tudok más mondani mint hogy elrepült ez a pár év. Tooru és én is elvégeztük az egyetemet. Most érkeztünk meg az új házunkba, egy Tokió mellett lévő kissebb városba találtunk egy számunkra tökéletes lakást. Még nincs minden kicsomagolva szóval asszem meg van a mai programom. Tooru is szivesen segített volna de mivel neki ma meccse lesz így muszáj indulnia.

-Sok sikért– adtam egy búcsú puszit– tudom hogy nyerni fogtok.

-Legyen szép napod Ko-chan, estére itt leszek– közelebb hajolt a fülebe suttogva folytatta– kapsz valami meglepetést.

-Csak egybe gyere haza– mosolyogtam rá– na de most már siess még a végén elkésel.

Egy gyors csók után már ment is a kocsihoz és elindult.

-Heló– hallottam meg egy kedves, ám számomra ismeretlen hangot– most költözetek ide?

A hang irányába fordulva megláttam a szomszéd kertben egy nálam talán 1-2 évvel idősebb hölgyet. Egy locsoló kannát tartott a kezében és kedvesen mosolygott, biztos épp locsolt. 

-Igen, igazából még a kicsomagolással se végeztünk– mentem közelebb.

-A másik fiú, a férjed?– kérdezte kicsit elgondolkozva.

-Nem, ami azt illeti csak a pasim– nevettem fel kínosan.

Kicsit elszomorít hogy ennyi év után is még csak a pasim. Lehet nekem kéne megkérnem a kezét? Vagy azért nem tette eddig mert nem akar összeházasodni?

-Oh értem, olyan ismerősnek tűnik... de nem tudom honnan.

-Esetleg szereti a sportoka?– kérdeztem mire kicsit meglepődött.

-Én dehogy, viszont a férjem mindig nézi a röpit a tévében. Néha én is rápillantok.

-Akkor ezért lehet ismerő, Tooru már nagyon régóta röplabdázik ami azt illeti ma is lesz meccse.

-Kivel beszélgetsz drágám?– lépett ki a házból (feltételezem) a férje.

-Az új szomszéddal– felelte a felesége– tudod ki költözött a szomszédba?

-Nem?– nézett rá furcsálló tekintettel majd engem kezdett figyelni hátha felismer.

-Mit is mondtál hogy hívják a barátod?– fordult újból felém.

-Oikawa Tooru.

-A röplabda játékos?– lepődött meg a férfi.

-Ühüm, épp most indult meccsre. Na de nem tartom fel tovább magukat. Örülök hogy megismerhettem magukat– köszöntem el majd bementem a lakásomba.

A nap további részében dobozok tartalmát bakoltam meg persze a téve előtt ülve szurkoltam Toorunak. Végül meg is nyerték a meccset.
Már este volt amikor Tooru megérkezett.

-Megjöttem– ölelt át hátulról, miközbe én épp a vacsorán végeztem az utlsó simításokat.

-Üdv itthon– adtam neki egy puszit és szedtem enni mindkettőnknek.

-Várod a meglepetésem?– mosolygott rám játékosan.

-Igen drágám, de most egyunk– kócoltam össze a haját.

Elültünk enni, ő nagyon siettet. Csak rá kell nézni hogy megmondjam milyen izgetott, pedig nem is ő kap valamit hanem én. Én is siettem szegénynek ne kelljen sokat várnia, így is alug bír magával. Amikor végeztünk felpattant és engem maga után húzva indult a nappaliba.

-Tooru, és a...?– kezdtem bele de félbe szakított.

-Csak gyere, majd holnap elmosogatok– húzott maga után izgatottan.

Beletörődve hagytam, hogy vezessen. A nappaliba érve bekapcsolt egy lassú számot.

-Felkérhetlek egy táncra?– nyújtotta felém a kezét.

-Ezer örömmel– fogadtam el a kezét.

Lassan kezdtünk keringőzni, olyan romantikus.

-Ez a meglepetés?– néztem fel rá boldogan.

-Ez még nem, majd mindjárt– csókolt meg miközben véget ért a zene.

-Nem az?– kérdeztem meglepetten.

Kicsit eltávolodott és kezét a hátamögé rejtette miközben valamit kicsempészett a zsebéből, bár nem láttam hogy mit.

-Sugawara Koshi– ereszkedett féltérdre– emlékszem minden pillanatra amióta csak együtt vagyunk és még előtte is. Minden pillanatban jól éreztem magam mert te itt voltál velem. Ha baj volt ott voltunk egymásnak és ez jól van így. Veled szeretnék maradni még hosszú éveken át– elő vett egy kis dobozt, felnyitva a tetejét láttam meg a gyűrűt– hozzám jönnél?

-Tooru– kaptam a számhoz a kezem– úristen, igen.

Megvártam a míg felhúzza az ujjamra a gyűrűt majd a nyakába ugarva boldogan sírtam el magam.

-Szeretlek Ko-chan– ölelt szorosan.

-Szeretlek Tooru– válaszoltam még mindig sírva– ha tudnád mióta várok már erre. Úgy örülök.

Bodogan csókolt meg újra, egyik kezemmel összekulcsoltam az ujjainkat még másikkal beletúrtam a hajába. Tooru te hülye, mi tartott eddig? Hamarabb is kérdezhetted volna. De nem baj, mert szeretem. A lényeg az hogy vele lehetek még jó hosszú ideig.

[VÉGE]