Segítségből Szerelem

randi

Megbeszéltük Tooruval hogy ma elmegyünk randizni. Ami azt illeti most egy fa tövében ülve várom hogy megérkezzen.

-Ko-chan– mondta a nevem miközben csikizni kezdett ezzel a frászt hozva rám.

-Tooru– kaptam a szivemhez a kezem– ne csináld ezt, még a végén kinyírsz.

-Nyugi Ko-chan– vigyorgot miközben felmutatta a kezében lévő kosarat– na akor kezdődhet a randi?

Leteriti a plédet amire le is ültünk. A kosárban sokféle finomság volt, például gyümölcs saláta, pocky, onigiri. Ott ült velem szemben és kivett egy-egy onigirit, az egyiket nekem átnyújtva.

-Ez nagyon finom– mondtam az első falat után– te csináltad?

-Uhum, örülök hogy ízlik– mosolygot rám azzal a gyönyörű mosolyával.

-Tooru?– hallottunk meg egy számomra ismertlen lány hangját.

A hang irányába fordulva egy nagyon szép lány állt. Kék szem, hosszú szöke haj, az alakjáról már inkább nem is beszélnék. Ki ez? Ismeri Toorut? Honnan?

-Yuki?!– lepődött meg Tooru.

-Sz-szia, rég találkoztunk– piszkálta zavarában a haját.

Összevissza kapkodtam a tekintetem a lány és a fiúm közt remélve hogy valaki elmagyarázzami történik.

-Tudod megláttam hogy egy barátoddal vagy és gondoltam ha nem zavarok beszélhatnénk– mondta vörös arccal.

-Sajnálom Yuki de egyrészt zavarsz, másrészt pedig nem "egy" barátommal vagyok itt hanem A barátommal– mondta tárgyilagosan.

Most rajtam volt a sor hogy elpiruljak, visszont a lánynak is meglehetősen megváltozott az arckifejezése. Az előző enyhén zavarban lévő arnyos lányból most inkább lett lenéző, tipikus menő csaj.

-Hogy érted hogy "a barátod"?– kérdezte kicsit talán dühösen– úgy voltál együtt velem hogy közben buzi vagy?!

Na igen, biztos dühös.

-Ami köztünk volt az már rég történt, és kérlek most menj el– válaszolta Tooru.

Oh szóval ő Tooru exe.

-Mért ő kell neked amikor engem is megkaphatnál?!– akadt ki egyre jobban.

Na jó, ez azért egy kicsit fájt.

-Emlékesztetnélek hogy köztünk már nincs semmi, és ha még egyszer így beszélsz az ÉN Ko-chanomról nem fog érdekelni hogy egy lányt nem illik megütni!– szólt rá dühösen.

-Tudod mit? Tényleg rég volt, éppen azért jöttem ide mert nem gondoltam volna hogy ilyen sokat változtál, hogy ilyen udorító lettél! De nem is érdekel akor legyél bodog a kis Ko-chanoddal– mondta a végét gúnyosan majd elviharzott.

-Ez meg mi volt?– szólaltam meg végül.

-Sajnálom Ko-chan– nézett rám büntudattal teli tekintettek– tönkre tettem a randit...

-Tooru– vettem a kezeim közé az arcát–  nem a te hibád hogy megjelent az a lány, és még nincs vége a randinak, még élvezhetjük, igazam van?

-Igazad van– mosolyodott el, majd közelebb hajolva váltottunk szenvedéjes csókot.

Az ölébe hajtottam a fejem és úgy néztem a felhők lassú vonulását miközben ő a hajammal játszott.

-Nézd, az úgy néz ki mint egy szív– mutattam az egyik felhőre.

-Uhum, nagyon aranyos, akárcsak te.

-Te is aranyos vagy– ültem fel hogy megölelhessem– szeretlek, nagyon.

-Én is szeretlek hercegem– csókolt bele a hajamba.

-Direkt hozol mindig zavarba– próbáltam takargatni a vörös arcom miután elengedtük egymást.

-Lehet– villant egy gonosz mosolyt.

-Gonosz vagy, ugye tudod?– kérdetem nevetve.

-Igen?

-Igen.

-Mond csak Ko-chan– nézett rám pervez mosollyal– nem akarod valamikor felvenni azt a cuki kis szoknyát ami a meccs után  volt rajtad?

-Tooru– fogtam be a száját amilyen gyorsan csak tudtam– ne ilyen hangosan még valaki meghallja!

-Nyugi Ko-chan csak viccelek, de azért jól állt neked– szívta tovább a vérem.

-Majd akor felveszem ha te is felveszel egyet– nyujtottam rá a nyelvem– én is akarok rólad egy szoknyás képet.

Nevetve húzott közelebb magához és átölelt. Belebújtam az ölelésébe ami olyan nyugtatóan hatott. A közelsége, az érintése de még egy egyszerű mosolya is.  Á úgy szeretem ezt a hülyét.

Hejoo mindenki
Ez volt az utolsó előtti rész még lesz egy megigért rész esetleg ha van még valami tippetek lehet bele tudom még építeni de egy vázlat már megvan a fejemben.
Remélem élveztétek hamarosan hozom az utolsó résztm