Segítségből Szerelem

barátok

Oikawa az ágyán ült én meg mellette. "Az ölébe akarom hajtani a fejem." Ez az egy mondat jár a fejemben.
Kicsit talán elbambultam amiből Oikawa hangja zökkentet ki.

-Jobban vagy?

Hirtelen megjelent előttem Daichi képe ahogy épp Michimiyat csókolja. A szívem összeszorult, a szemeim könnyel teltek meg. Nem bírtan vissza tartani így sírni kezdem.

-N-ne haragudj, nem akartalak megsiratni vagy ilyesmi- kért bocsánatot.

Fejemet az ölébe hajtva próbáltam lenyugodni valamennyire.

-Nem a te hibád- mondtam miután valamennyire lenyugodtam- te semmi rosszat nem csináltál. Csak én vagyok a szerencsétlen. Semmit se tudok megtartani, se a pozícióm se a pasim. Meg se érdemlem egyiket se...

-Shh, Suga-chan ne mond ezt- simogatta a hajam- arról nem tehetsz hogy Kageyama egy zseni, Daichi meg egy barom, ő nem érdemel meg téged! Te csodálatos vagy.

Csodálatos vagyok? Tényleg ezt mondta? Érzem ahogy forrósodik az arcom. Francba, kikészít azzal hogy ennyire vonzó.

-A-az vagyok?- keltem fel lassan az öléből hogy a szemébe tudjak nézni.

-Persze hogy az vagy és ezt mindenki tudja. Még ha nem is vagy mindig a pályán, a pálya szélérő támogatod őket. És szerintem nagyon aranyos vagy. Seperc alatt találsz majd valakit aki tisztel és szeret.

Figyeltem az arcát ahol egy összinte mosoly ült. Ő tényleg így gondolja. Nem is tudja milyen sokat jelent ez. Bár az utolsó mondatban nem vagyok biztos.

-És mi van ha találok valakit de az hetero? Vagy ha esetleg megint rosszul döntök?- kérdeztem a sírás határán.

-Hát ha heteró akor majd én segítek bemelegíteni- nevetéset vissza tartva bökte meg a vállam a könyökével.

Ezen hallkan kuncogtam mire ő elégedetten mosolygot.

-Tényleg- jutott eszébe valami- mért mondtad hogy hívjalak fel?

-Ja az- vakartam meg idegesen a tarkón- igazából amióta apám tudja hogy meleg vagyok nem igazan tűri meg a fiúkat a ház közelében.... rögtön azt feltételezi hogy azért jön hozzám valaki hogy megdugjon- mondom a végét már alig halhatóan.

-Micsodaaa?!- képedt el teljesen- egy akora parasztnak hogy lehet ilyen aranyos fia.

Már megint aranyosnak hív. Oikawa te jóképű barom, nem érzed a szavak súlyosságát?! Az arcomba pír szökött ezért megpróbáltam takarni több-kevesebb, inkább kevesebb sikerrel.

-Suga-chan elpirultál- nevet játékosan.

-Barom- morgom- mégis mért mondod hogy aranyos vagyok? Tudod jól hogy a fiúkra bukom. Szerinted nem jövök tőle zavarba?!

-Aranyos ahogy kiakadsz- nevetett tovább.

-Seggfej- fordulok el mérgesen.

-Huh? Most haragszol?- kérdi meglepetten- én csak bókolni akartam.

-Oikawa- fordulok vissza- aranyos vagy hogy probálsz felvidítani vagy ilyesmi... de én még nem állok készen arra hogy bokoljanak nekem meg ilyenek, érted?

-Persze, ne haragudj- vakarja meg tarkóját kínosan felnevetve- talán tényleg egy barom vagyok.

-Néha az vagy...

-Na de Suga-chan– kezd hisztizni– azt kéne mondanod hogy nem is vagyok az...

Ezen felnevettem, hisz ő mondta hogy az. Olyan gyerekes néha.

-Sajnálom, úgy értettem nem vagy az– javítom ki magam még mindig kuncogva.

-Gonosz vagy Suga-chan– fordult el duzzogva.

-Naa– lökdöstem meg kicsit a vállát– ne  hisztizz máár. Tudod hogy szeretlek.

-Mi? Suga-chan szeretsz engem?– nézett rám enyhe pirrel az arcán.

Ezt mondtam volna? TÉNYLEG EZT MONDTAM?! Miután nekem is eljutott az agyamig amit mondtam az előbb hirtelen teljesen vörös lett az arcom.

-M-Mármint én nem úgy, úgy értem jó barát tudsz lenni még ha csak nem rég lettünk is barátok, már ha azok vagyok mert én úgy érzem de izé– hadartam el idegesen miközben össze vissza mutogattam kezeimmel valószínüleg teljesen hülyét csinálva magamból.

-Suga-chan, nyugi– kapta el a kezeimet– lehetünk barátok. És nyugi értem hogy szeretsz mint barátot. Én is szeretlek– mosolyog rám.

-Bele gondolva, te is aranyos vagy– nevettem, eltortott egy ideig mire leesett neki de végül ő is nevetett.

-Tudod– kezdtem bele– te egész jó fej vagy. Hogyhogy nem barátkoztál össze senkivel a csapatunkból?

-Senkit nem találtam rá méltónak– ránt vállat egyszerüen.

-Szóval miután részegen, kiütve rámtaláltál és pucéran elfoglaltam az ágyad méltó lettem a barátságodra?– kérdem kicsit meglepetten.

-Pontosan– feleli mire mégjobban meglepődök– nagyon imponáló tud lenni amikor egy részeg, meztelen pasi túr ki az ágyamból.

Nagyon komoly hangon mondta és ettől csak méginkább nevetnem kellett mire ő apró mosolyra húzta a száját. Ebban a pillanatban leírhatatlanul boldognak érzem magam. Remélem őt nem veszik el tőlem.