Megérkeztünk a helyszínre.
A táborhely, egy erdős területen helyezkedett el, ahol faházak álltak egymás mellett.
A faházak mellett található egy tábortűz és az mellett egy sűrű erdő. A másik érdekesség az volt, hogy mások is voltak.
Összesen 2 iskola volt még ott rajtunk kívül. Mindegyik szintén kilencedik osztályt kezdi el idén.
Hát lesz kivel ismerkedni.
*
A szobákat kiosztották.
Én Kingával és Virággal ( aki a harmadik lány az osztályban) kerültem egy faházba. Kingát nagyjából ismerem már, de Virágot még nem.
Nem is lesz olyan könnyű vele, mert totálisan emó.
Nem csak a külseje miatt, hanem a viselkedése is teljesen az emó korszakát bizonyítja.
Bezárkózott. Teljesen.
A szobába belépve, azonnal elfoglaltam, az ablak melletti emeletes ágy felső részét. Kinga az alattam lévőt foglalta el, így Virágnak automatikusan maradt a sarokban lévő heverő. Mit ne mondjak kedvesek vagyunk. Bár, Virágot nem érdekelte nagyon.
Kipakoltam a bőröndből, majd Kingával elhagytam a helyiséget.
- jajj ne már- egyből elszállt az életkedvem. Edináék lépkedtek félénk.
- sziasztok csajok- köszöntött minket látszólag vidáman Edina. Nagyon virul valamiért. Ezt Kinga is látta, és szóvá is tette.
- mi történt, hogy ennyire virul a fejed?- kérdezte tettetett érdeklődéssel. Kezdődik egy hosszadalmas monológ. Azt hittem, valami helyes palit szemelt ki magának a másik suliból, de nem, nem ez történt.
Nagyon meglepett, és belül összetörtem.
- képzeljétek, Cortezék mellettünk alszanak. És tudjátok, mi ebben a legjobb? - kérdezte tőlünk, de meg se várva a válaszunk, folytatta.- hogy több esélyem van, hogy fel szedjem Cortezt. Tehát, ŐT szemelte ki. Nem fáj, egy cseppet sem.
Próbáltam, nem megtörve hallgatni, de nehezen ment. Ez a lány elképesztő. ( Nem jó jelzőként)
*
Nem bírtam magammal, muszáj volt, onnan eljönnöm.
Igaza volt Zsoltinak. Ha nem megyek el onnan, talán lecsapom.
Barangoltam össze - vissza.
Nezelődtem, és rendesen szemügyre vettem a tájat.
Fejben máshol voltam.
Hirtelen valaki megbökte a vállam, és rám hoszta a szívbajt. Cortez állt mögöttem, és furcsán nézegettet. Egyszer végig is mért, ami miatt kicsit kellemetlen helyzetbe hozott.
Majd pár perc után megszólalt.
- ebéd idő van- mondta szűkszavúan, majd el is indult.- rendben- sóhajtottam, és sóvárogva néztem Cortez után.
Miért kell ilyen helyesnek lennie? Miért? Miért van az, hogy nekem pont Ő tetszik meg? Valószínűleg, fel se érek hozzá. Nah a sok önbizalom. Edinának bezleg van. Ááááá kiakadtam.
*
Az ebédlő, nagyon közel volt, a táborhelyhez, így nem kellett sokat sétálnunk.
Beléptünk az ebedlőbe, ahol automatikusan a lányokhoz ültem volna, de Ricsiék, oda invitáltak.
- hallod Bogesz, ülj már közénk- mondta Ricsi.
- bocsánat lányok- hagytam ott őket, fellélegezve. - hála az égnek, kösz Ricsi megmentettél- mondtam neki hálásan.
- bármikor- kacsintott, majd fel nevettünk.
Észre vettem, hogy még Cortez nincs sehol, és mellettem van egy üres hely. Ezek szerint, Cortez mellém fog ülni. Ez hallatán, nagyon verni kezdett a szívem, és muszáj volt,innom egyet ,mert a torkom meg kiszáradt.
Cortez pár pillanat alatt ideért, és levágta magát mellém. Az illata egyből megcsapott, ami miatt félre nyeltem a halat, ami következtében fuldokolni kezdtem. ( Egyébként a hal finom volt)
- jól vagy Bogi? - kérdezte Cortez, és egyre többen, skandáltak felénk.
- persze, csak ki kell mennem a mosdóba.- álltam fel, és a mosdó felé vettem az irányt. Beléptem és a csapra támaszkodva, néztem bele a tükörbe.
- ez így nem mehet tovább- mondtam magamban, majd jó hideg vízzel, megmostam az arcom. A hideg víz , visszatérített. Bár a korrektor lejött,
nem ijedtem meg, mert a szem alatti karikák eltüntek.
Legalább van valami pozitívum.
Nem szívesen mentem volna vissza, de meg kellett tennem.
Vissza ültem a fiúkhoz, ahol érdeklődve néztek.
- jobban vagy? - kérdezte Cortez. Hmm milyen figyelmes. Ha nem venné észre, miatta nyeltem félre.
Bár mondjuk nem az ő hibája, hogy......de az ő hibája. Ha nem lenne ennyire helyes, talán nem nyelném félre, az amúgy finom kaját.
- igen, sokkal- rá se néztem, pedig éreztem, hogy ő engem figyel.
