Apu reggel szokás szerint elvitt minket suliba. Amikor kiállt a kapun, láttam, hogy Virág lefelé baktat az utcában. Nem szálltunk be, hanem bevártuk, ugyanis elég nagy bunkóság lett volna, ha a szeme előtt hajtanánk el a kocsival. Virág pedig jókedvűnek tűnt, a haja oldalra volt csatolva, és pink pólót meg tornacipőt viselt fekete farmerrel.
-sziasztok lányok - köszöntött minket vidáman, majd aput is észrevette. - Csókolom.
- Szervusz Virág - bicentett apu, akinek nem kellett bemutatnunk, az elmondásunk alapján, simán felismerte. Virág a sarkán billegett egyensúlyozva, és nagyokat pislogva meredt ránk. - Esetleg elvihetünk? - tette hozzá apu, látva Virágot, aki csak ácsorog és mosolyog.
- Köszönöm! - lelkesedett, és már be is pattant a kocsiba. Útközben apu kérdezgette Virágot.
- És mondd csak, Virág, ez az emó stílus mit foglal magába? Csupán öltözködési és zeneirányzat, vagy érzelmi és életérzés alapon működik? Ennek meg is volt a hatása. Ahogy odaértünk, és kiszáltunk, Virág teljesen el volt alélva, amiért az apukánk milyen jó fej, hogy mennyire képben van ennél a dolognál. Ha tudná Virág, mennyi kamaszkezelő könyvet olvasnak.
- Egy egész könyvespoltnyi könyvük van a kamaszokról, jobban tudják a divatot mint mi. - válaszoltam zavartan.
- Az tök jó! Az én anyukám meg, még mindig azt hiszi, hogy a "nemo" korszakomat élem, de egy csomószor elmondtam neki, hogy emo- panaszkodott Virág.
A suliboxban pakolva beszélgettünk tovább, mikor Kinga megérkezett, mögötte a négy a-s lány. Mellém érkezett, kinyitotta a szekrényajtaját és pakolni kezdett. Az a-s lányok pedig körbe álltak minket.
- Szia Bogi- Kinga kinézett a szekrénye mögül, majd egy halvány mosolyt villantott.
- Szia Kinga, sziasztok lányok - köszöntem az a-s lányoknak is udvariasságból.
- Szia Bogi, hogy vagy? - kezdett fecsegni Edina. Értetlenül figyeltem, mert nem értettem, mi ez a kedvesség.
- öhmm köszönöm jól-köszörültem meg a torkom.
- Vilmos herceg? - jött egy hang hátulról. Reni volt az. Kinga szekrényét nézte fura arckifejezéssel.
- Még szép - vonta meg vállát nagyképűen Kinga. Virág és Reni akaratlanul is elröhögték magukat. Azt hiszik ciki.
- Tudjátok, lehet, hogy szerintetek ez vicces, de Vilmos írtó helyes. Nem úgy, mint a nevetséges Pete Wentz! - mutatott gúnyosan Virág szekrényajtajára-Renáta, a te üres szekrényed pedig az egyéniség teljes hiányáról tanúskodik. - döfött mindkettőjükbe, aztán a lánycsorda kíséretében tovább vonult. - Bogi, jössz? - nézett hátra, és várta a válaszom.
- Persze egy pillanat - csak még kivettem a rajzcuccomat.
- Szép volt-mutattam like jelet Reniék felé, majd Kingához léptem. - Mehetünk. Az a-sok leváltak tőlünk a termeknél.
- Szünetben találkozunk - nyomott egy-egy puszit Kingára és rám, Edina. Én, mint aki baktérium lett volna az arcomon, úgy dörzsöltem a pulcsim újjával, mikor már beléptünk a terembe. Kinga hozzá szokhatott ehhez, én viszont nem.
- Mi van Edinával? - tettem fel a kérdést, ugyanis még mindig nem értettem.
- Hogy érted? - pakolt le az asztalára Kinga.
- Nem néz rám úgy, mint akit megölne, ráadásul puszit adott- hitetlenkedtem. Már a gondolatátol felfordul a gyomrom.
- Ja, úgy- eljátszotta, mintha csak most esne le neki. - Látta a Facebook profilod- nevette el magát gúnyosan. A válasz hallatán, nekem is nevetnem kellett.
