Anyu meg reggel otthon volt, így lementem érdeklődni az időjárás után.
– Szórványosan előfordulhatnak záporok, főleg keleten, de nagyrészt napos, meleg idő lesz. Délután a hőmérséklet huszonkét és huszonöt fok között alakul.– Köszi – mosolyodtam el.
Úgy indultam fel a lépcsőn, hogy már azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel, de anyu vissza hívott.
- Igen?- kérdeztem, mert nem tudtam, hogy mit akar.
- Reni megadta a saját számát, és Virág apjának is. Kérlek te is add meg, hátha téged érlek majd el.- épp csinálta a tízórainkat, és valami szósz volt a kezében.- És még egy valamit. Reninek azt elfelejtettem mondani, de légyszi add meg a számomat az apjának.
– Nálunk lesz a mobilunk.
– Tudom, de szeretném, ha Virág apukája el tudna érni. És kérlek, figyeljetek egymásra,
és ne hagyjátok el Virág apját, ha lehet.
Táskát visztek magatokkal gondolom, szóval...
– Anya! – szóltam közbe mosolyogva. – Tudunk vigyázni magunkra egy állatkertben!
– Jó persze, csak… – ráncolta a szemöldökét anyu. – Mindegy, érezzétek jól magatokat.
– Oké.
– És vacsorára ugye hazaértek?
– Persze!
Egyébként apu sem reagált másképp arra, hogy a gyerekeinek programja lesz délután.
Hiába Virág apjával megyünk, úgy érzik figyelmeztetnek egy-két dologra. Apu se tett másképp, mikor már a kocsiban voltunk.
– És ne menjetek közel a rácsokhoz! Az állatsimogatót is kerüljétek. Veszélyes.
- Apu - Szólt Reni sokadszorra. Úgy tűnt, már ő is unja.
- Jó rendben, de csak figyelmeztetlek titeket.
- Persze, hiszen a kecskék ember evők - szóltam gúnyosan, mire Reni elnevette magát. Apu természetesen ezt nem vette poénnak.
- Bogi!- nézett rám a visszapillantó tükörben.
– Jó, tudom, ciki, ha ennyiszer elmondom – bólogatott apu.
Még mielőtt kiszálltunk volna, előtte megígértük apának, hogy nem ugrunk be a krokodilokhoz, s hogy nem simogatjuk meg az oroszlánokat. :)
Egyébként nem tudom, hogy miből gondolta ezt, mert szerintem normális vagyok. Reni is így gondolhatta, mert furán nézett apura.
Virág még kérdéses, de csak nem. :)
A suliban hatalmas nyüzsgés volt. Ordító Máday ( a zene miatt is. Szerinte bomlasztja az agyunkat. Egyébként a 30 Second to Mars
szólt. És a ruhák miatt is kiabált. ) Csak a szokásos.
Föcin a tanár kiosztotta a dolgozatokat.
Ötös lett. Beírtam az ellenőrzőmbe, és hát tényleg elég bénán mutatott a sok ötös mellett az a rajz kettes. Majd megpróbálom feltornázni hármasra. Jobbra nem igazán
számíthatok. Irodalmon Cortez szonettelemzésre megkapta a második egyesét. Ennek csúnya vége lesz,
Kardos szemmel láthatóan bepöccent rá az üresen beadott házidoga után, és biztosította arról, hogy ha nem kezd tanulni, megvágja. Jujj. Engem ez sokkal jobban
megviselt, mint Cortezt vagy a többieket. Nem akartam belegondolni, hogy megbukik. Hogy lehet egyáltalán irodalomból megbukni? Rajzból könnyebb. Szerintem.
Jó, én könnyen beszélek, de akkor is! Össze kéne szednie magát.
Kicsengetéskor Virág apukája a suli előtt várt minket. Amikor bemutatkoztunk teljesen jól elbeszélgettünk, mondta, hogy menynyire örül, hogy megismert minket, meg hogy fontosnak tartja, hogy jóban legyen Virág barátaival, és hogy sokat hallott rólunk. Virág csak grimaszolt, és vonogatta a vállát. Egyébként a szülei tök rendesek.
Most, hogy külön megismertem őket, nem értem a válás okát. Talán nem mutatják ki, hogy milyenek igazán, bár nem rám tartozik. Mindenesetre jó fejek.
Viszont az apukájával való kapcsolatából rögtön levettem, hogy Virág, még
mindig állatira dühös a válásuk miatt, és azt a fura türelemjátékot játsszák, miszerint Virág csendesen duzzog, az apukája pedig próbálja megbékíteni. Na, ebbe
a csodálatos színjátékba kerültem bele, úgyhogy elmentünk az állatkertbe.
Hátraültünk a kocsiba, és amíg
Virág feltekerte a hangerőt (üvöltött a Fall Out Boy), az apukája arról beszélt, hogy ez milyen klassz zene. Persze tudjuk, hogy nem tetszik neki, sőt, szerintem alig bírta ki,
de becsülettel hallgatta. Mi meg hátul gubbasztottunk, és az ablakon kibámulva jöttem rá, hogy amióta elköltöztünk, nemhogy Pesten, de szinte még a II. kerületen kívül sem voltam.
Az állatkert egyébként klassz volt, elég jól
szórakoztunk. Ráadásul Virágot láttam önfeledten nevetni. Ez jó pont.
Egy csomó diák volt még ott, osztállyal és csak úgy, csoportokban is, és néhányan
rosszallóan néztek ránk. Na persze aztán rájöttünk, hogy miért. Annyira hozzátartozik a ruházatunkhoz a pólónkon lévő Szent Johannás kitűző, meg a táskánkon lógó
passtartó, hogy mi már észre se vettük magunkon. Mások viszont igen, és ahogy az szokás, a magánsulisokat kinézik. Mondjuk én ebből nem csináltam nagy ügyet, viszont láttam, hogy Renit zavarja. Attól még, mert ikrek vagyunk, lelkileg nagyon nem hasonlítok rá. De ez érthető. Renit sokat piszkálták. Azóta nehezen bánik el, akárcsak egy rosszalló pillantással is.
Állatkert után ettünk a Városligetben, és Virág apukája tovább érdeklődött.
- Ti szeretitek a FOB- ot?
- öhm - mosolyogtunk össze Virággal és Renivel.
- Nem igazán. De azért néha meghallgatjuk. Ha muszáj – válaszolt Reni helyettem is.
– Na, és ti is a rajzszakkört választottátok ahogy Vircsi?
Erre a becenévre Virág felkapta a fejét, és mérgesen bámult, az apjára.
– Nem, nekünk a rajz egyáltalán nem megy – feleltem, és ezen újra összenevettünk Virággal. Apja is elmosolyodott, aztán türelmesen várta, hogy abba hagyjuk.
- Az olvasókörbe járunk - tettem hozzá.
– És bekerültek a suliújságba is! Reni most ír cikket halloweenről, Bogi meg az újság borítóját szerkezti. – tette hozzá Virág. Más szájából olyan jó ezt hallani. :)
Virág apukája sokat érdeklődött az újságról meg az olvasókörről is, úgyhogy egész evés alatt erről beszélgettünk. Jó volt.
Este a szobámban betettünk egy DVD-t, és a babzsák fotelekre huppanva magamhoz húztam a hátizsákom.
Kihalásztam belőle a gumicukrot, és már épp indítottam volna a filmet, amikor apu bekopogott.
– Mit néztek? – lépett be, tekintetét le sem véve a tévé képernyőjéről. – Kalózok?
– Dehogy – ráztam meg a fejem.
– Az már ciki? – fordult felénk összeráncolt
szemöldökkel.
– Nem, csak már unjuk- felelte Reni.
– Ó, értem. Akkor ez most…?
– Rocktábor. Virág ajánlotta.- mondtuk egyszerre. Apu pár pillanatig ácsorgott a tévémet nézve, végül leült a földre.
Reni szólt, hogy mindjárt jön, addig nem indítottam el. Mikor visszatért, egy babzsák fotelt hozott apunak. :)
– Jaj, majdnem elfelejtettem – hajoltam el a táskámért, aztán letettem apu mellé, aki egymás után kiszedte belőle az állatkertben vásárolt dolgokat. Perec, medvecukor,
kókuszrúd. Szerencsére nem buktunk le anyunál.
Egyébként apu meglehetősen
sokat kérdezősködött a film alatt, olyanokat, mint „kik ezek a kölykök?”, vagy „miért énekelnek?”, de a végére összeállt a kép, és megértette. :)
- Állatkert 5/5- szerintem nagyon jó volt. Virág is élvezte.
- Rocktábor 5/3- nem tudom, hogy Virág miért rajong ezért, de ha neki ez tetszik.
- Gumicikor 5/3- a kék kígyó alakú még elmegy, na de a piros. Hát, hogy is mondhatnám......
