Reggel Reni elkísérte anyut a meteorológiai intézetbe, addig én Kingával elmentem a bevásárlóközpontba. Igazából meg se kérdezte, hogy szeretnék e , nem , ő inkább kora reggel telefonon felhív, hogy szedjen össze magam. Egyébként nem bántam meg a dolgot. Néztem magamnak egy tusfürdő csomagot, ami elvileg nyugtatja a bőrt.
Kinga pedig egy lovas füzetet, meg hozzá passzoló lovas tollat vett.
Ebéd után, nekiálltam a leckéimnek.
Két óra múlva becsuktam a matek füzetem, és már csak a fizika maradt. Az elején tök simán ment minden, aztán megakadtam az utolsó kérdésnél.
Általánosban ha valamit nem értettünk, a tanár annyit mondott, hogy " olvassuk el mégegyszer". Én húszszor is elolvastam, mégsem jutottam egyről a kettőre.
Nem volt más választásom mint anyut megkérdezni.
Levánszorogtam a lépcsőn, és beléptem a konyhába. Anyu a pulton épp a laptopját bámulta. Gondolom megint térképet szerkezt.
- Anya! Nem tudnál segíteni a fizikában?- persze anyu válasza nem volt, és azt is hozzá tette, hogy ő nem ért a fizikához, inkább kérdezzem meg aput.
Persze apunál se jártam szerencsével, ugyanis ő is azt állította, hogy nagyon rég tanult fizikát. Nah, jól nézünk ki.
Végül benyitottam Renihez. Gépén irogatott valakivel, előtte pedig egy füzet volt tele hibajavítózva. Meg se kérdeztem, hogy, hogy megy neki a fizika.
- Na kitől kérünk segítséget?- hajoltam le én is Reni laptopjához.
- Arnold azt mondta, hogy várjak egy kicsit, de már vagy húsz perce várok!- mondta Reni a híreket.
- Várjunk még egy kicsit! - tanácsoltam még mielőtt Reni kikapcsolta volna a gépet.
- Lányok!- kiabált anyu a földszintről, én meg kinyitottam az ajtót, mivel én voltam közelebb hozzá.
-Igen?- kiabálva válaszoltam neki, ugyanis lusta voltam le menni.
- Egyik osztálytársatok áll itt a fizikalecke miatt .
- Hogy?- fordultunk egymáshoz csodálkozva.
Anyu megismételte, úgyhogy leszaladtunk a lépcsőn. Valóban, Arnold az ajtónkban állt, és unottan meredt maga elé.
Nem hiszem el, hogy ez miatt átjön. Döbbenet!
– Elhoztam a könyvet is, ha az elején megakadtál, akkor sosem fogsz tudni továbblépni. Az alapok ismerete a legfontosabb – magyarázta a tőle megszokott stílusban.
- Komolyan ezért átjöttél?- tettem fel neki, mert még nem fogtam fel.
– Két utcával lejjebb lakom. Miért tanítanám az interneten?
Ez mondjuk jogos. De akkor is. Nekem ez eszembe se jutna. Jó lehet, hogy egyetlen egy személynek megtenném, de miért is kérne tőlem segítséget? Ugyan már!
– Arnold, milyen kedves tőled, hogy felajánlod a segítséged. Hol szeretnétek tanulni? – kérdezte anyu.
- Nekünk mindegy - vont vállat Reni, Arnold pedig kérdőn felé nézett.
- Bogira is ráférne egy kis segítség - magyarázta meg Reni. Vagy tíz percen keresztül ott álltunk, ugyanis nem tudtuk eldönteni, hogy hol tanuljunk.
Végül a nappaliba mentünk, én az egyik fotelba, míg Reni a másikba, Arnold pedig a kanapén foglalt helyet.
Arnold fél óra alatt magyarázta el az egészet, mire rájöttem, hogy, hogyan kell megoldani.
Mivel én már fönt a szobámban megcsináltam a nagyját, előbb végeztem, mint Reni.
– Ezek a ti könyveitek?- nézte egyfolytába a felettünk lévő könyvespolcot.
– Nem – ráztam meg a fejem. – A szüleinké A mieink a szobában vannak.- Válaszoltam Reni helyett is.
Anyu körülöttünk sürgölődött, hozott üdítőt meg kis pereceket, aztán bement apu dolgozószobájába.
– sikerült megoldaniuk a fizikát? – hallatszott ki a nyitott ajtón át apu hangja.
– Nem, a nappaliban tanul. Nézd meg.
– Rengeteg dolgom van, majd később – válaszolta apu.
– Jó, csak gondoltam, szeretnéd megismerni a kis barátjukat, Arnoldot, aki nagylelkűen átjött segíteni…
Ahhoz képest, hogy apunak „olyan rengeteg dolga volt”, anyu kijelentése után tíz másodperccel már mellettünk állt, és rosszallóan nézte a jegyzetelő Arnoldot.
– Szóval te vagy Arnold – közölte „ijesztő” hangsúllyal. Arnold egyáltalán nem ijedt meg. Felállt, kezet nyújtott, bemutatkozott és illedelmesen megdicsérte a házat. Azt is hozzátette, hogy a polcon lévő lexikonsorozat ötödik és hatodik darabja fel van cserélve, így megbontva a rendet. Apu ezen teljesen elcsodálkozott, és megcserélte a két könyvet.
– Elnézést, hogy szóltam, de az érkezésem óta zavart –bólintott Arnold, amikor apu felcserélte őket. Nah, mostmár rend van!
Ezen a rövid párbeszéden felkellett, hogy kuncogjak. Arnold nem nagyon fogja vissza magát. :)
Másfél óra múlva már Reni is készen lett.
Feltápászkodtunk ülőhelyzetünkből, összecsuktuk a füzeteket, majd megköszöntük Arnoldnak a kedvességet.
- Nincs mit- vont vállat hanyagul.
Közben apu is felállt, ugyanis képes volt végig felügyelni minket. Mintha nem bízott volna meg Arnoldban, vagy nem is tudom.
Reni ezek után felment Arnolddal, hogy megmutassa a könyveit. Én viszont fürödni mentem. Mindenáron ki akartam próbálni az új tusfürdőt.
- Bogi- kiabált be Reni az ajtón.
- Igen?- kérdeztem kiabálva, bár nem tudtam, hogy mi olyan fontos.
- Megmutathatom Arnoldnak a könyveid?
- Csak nyugodtan!- szintén kiabálva válaszoltam, mert a víz hangosan csobogott.
Egyébként Arnold sokáig itt volt. Renivel fent voltak a szobában. Nem mentem be hozzájuk, mert nem akartam őket megzavarni, így anyuval beszélgettem a konyhában.
- Örülök, hogy itt voltál - köszönt el anyu Arnoldtól, nem sokkal később.
- Nincs mit-vont vállat hanyagul, majd kilépett a lakásból, becsukva maga után az ajtót.
Arnold átjött 5/5- nagyon kedves volt tőle.
Fizika lecke 5/5- most végre mind kész van.
Holnap suli 5/5*- alig várom! Nem szeretem a hétvégéket. Olyan unalmasak. Ráadásul Cortezt újra látom. Bár messziről, de mindegy.
Vacsora 5/2- nem fűznék hozzá semmit.
