Ma rajzon Vladár gyümölcstálat rajzoltatott. Rémes volt. Már javában mindenki nekiállt, amikor én még csak forgolódtam. Na ja, a rajz nem az erősségem.
Bal oldalamon Reni is elkezdte.
A jobb oldalamon lévő padban Virág a
rajzlapjára teljesen ráborulva „alkotott". Hátrafordultam, hogy megnézzem, hogy állnak a többiek. Cortez (te jó ég, ma fekete kapucnis póló volt rajta, ami tök jól áll a sötét, összevissza zselézett hajához) lazán fogta a ceruzáját, és amikor észrevette, hogy hátrafordultam, mélykék szemével rám nézett. Hű. Még levegőt is elfelejtettem venni.
Csak egy probléma volt. A szép pillanat megvolt, de Vladár Tanár úr úgy döntött, hogy elrontja. Fhuuu.
- Rentai Boglárka, van valami problémád? - szólt rám a rajztanár. Ó.
- Nincs semmi tanár úr. - ráztam meg a fejem visszafordulva.
- Akkor talán fogj hozzá a rajzhoz, óra végén leosztályozom.- nézett rám szúrós szemmel. Miért érzem úgy, hogy nem bír engem?
Egy ideig még bámultam a lapot, majd elkezdtem. A tanári asztalon lévő gyümölcsök közül, kinéztem egy körtét.
Radíroztam, maszatoltam, de csak annyit értem el vele, hogy foltos lett a rajzlap. Aztán elkezdtem a körtét "másolni". Eléggé elfáradtam, mire megrajzoltam annyira, hogy felismerhető legyen. Jó, nem pontosan körtére hasonlít, de én igyekeztem. Aztán a többi gyümölcs következett. Az alma egész jól sikerült.
Óra vége előtt öt perccel egy önként jelentkező (természetesen
Kinga) összeszedte a rajzokat. Amikor hozzám ért, összehúzta a szemöldökét.
- Bogi mégis mi ez?- kérdezte felháborodva???, majd körbe nézett.
- Csak vidd ki, oké?- nyomtam a kezébe eléggé indulatosan. Nem akartam kemény lenni vele, de már így is ideges voltam. Tudom, hogy nem az enyém lesz a legszebb rajz, és valamiért úgy érzem, hogy nem fog kertelni azzal, hogy hányast adjon.
Vladár végignézte a beadott rajzokat, és rögtön le is osztályozta. Virág, Jacques, Kinga és Robi rajza volt a legelső, ők azonnal
ötöst kaptak.
- Ezen nincs név, kié? - mutatott fel egy iszonyúan szép, teljesen élethű rajzot.
- Az enyém - lengette meg Cortez a karját. Hű. Nem is tudtam, hogy ilyen szépen rajzol. De most, hogy láttam, igazán élethű rajzát, kezdem szégyellni magam. :(
- Sajnálom, hogy idén nem keltette fel az
érdeklődésedet, de jövőre szeretettel várunk a rajzszakkörön - firkantott egy ötöst a lap aljára Vladár tanár úr. Cortez csak bólintott, majd tovább firkált a füzetébe.
- Renáta hármas!- fel sem nézett a naplójából, úgy írta be a jegyet.
- Boglárka! - sóhajtott egyet. - A legjobb indulattal is csak kettes.
Na, szép! Az első rossz jegyemet rajzból kaptam. Viszont el sem tudom mondani, mennyire örültem ennek a kettesnek! Felálltam, és mosolyogva kimentem a rajzomért, miközben az egész osztály döbbenten nézett. Most mit csodálkoznak ezen?
- Muti - kérte el azonnal Virág. Félve, de átadtam neki a remekművem. A következő pillanatban Virág hisztérikus röhögőrohamot kapott. Pontosan ettől féltem. Virág után Reni is megnézte, és megjegyezte, hogy az övé se lett jobb.
Vladár tovább osztogatta a rajzokat és jegyeket, aztán felszólította Davet.
- Felmayer!
- Igen, tanár úr?
- Elmondanád, hogy a rajzodon mi ez a sötét folt? -mutatta fel a lapot. A fél gyümölcstálat kitakarta egy kerek satírozás.
- Az Gábor feje - közölte. - Nem láttam tőle
rendesen!
Mindenkiből kitört a röhögés. Az első padban, pont a tanári asztal előtt ülő - egyébként is szótlan - Gábor a nyakát behúzva lejjebb csúszott.
- Legközelebb talán ülj arrébb. Ez így most csak hármas.
Dave mosolyogva ment vissza a helyére, mert élvezte a sikert, ugyanis sokan pacsit is kértek tőle.
- Végül Neményi - szólította fel a tanár. Arnold letette a könyvét a kezéből, és szemébe lógó tincsei mögül unottan felnézett. -Megosztanád velünk, hogy az
asztalon látható kifogástalan gyümölcsöket miért félig elrothadva rajzoltad?
- Ennek egyszerű, szimbolikus jellegű oka van -kezdte a választ Arnold, mire mindenkinek lecsuklott a feje. Ha ő egyszer belekezd a magyarázatba... - A
gyümölcsök most épnek tűnnek, azonban már a leszedésük pillanatában rothadásra ítéltettek. Ha rájuk nézek, látom, hogy friss, szép darabok, de tudom, hogy hamarosan fonnyadtan, megbarnultan és aszalódva
zsugorodnak össze. A rajzommal azt szándékoztam kifejezni, hogy...
- Értem - szakította félbe a tanár. - Mellesleg ötös -legyintett. Arnold kissé sértetten, mivel mély gondolatmenetét megszakították, újra felemelte a könyvét, és tovább olvasott.
Szünetben szintén az udvaron voltunk.
Arnold, és Reni olvastak, Virág pedig még mindig a rajzomon gondolkodott.
- Miért nem kérted, hogy segítsek?
- Nagyon rajzoltál, nem akartalak zavarni - néztem fel a füzetemből. Legtöbbször suliban kezdem el a napló írást, ugyanis suli után ( a tanulni valók miatt) kevesebb időm van rá. És én pedig elhatároztam, hogy folyamatosan vezetem.
- De eddig kitűnő tanuló vagy, most meg kaptál egy kettest. Nem akaszt ki? - nézett rám kérdőn.
- Rajzból? Hidd el, én örülök a kettesnek Csak az átlagomat sajnálom - vontam meg a vállam. Hát, ha így fog menni a rajz, biztos, hogy nem leszek kitűnő.
Utolsó óránk matek volt. Annyira, de annyira izgultam, hogy ne én feleljek ( természetesen készültem rá, de utálok a táblánál felelni), hogy lassan eltörtem az újjaim. De szerencsére Andrist hívta ki. Több mint húsz percet állt kint. Szegény. :(
Otthon anyu éppen vacsorát készített, Reninek meg eszébe jutott, hogy el kéne kéredzkedni az állatkertbe, mert megígértük Virágnak.
Én felültem a konyhapultra, Reni pedig egy széket húzott ki magának. Anyu közben a kezembe nyomott egy szakácskönyvet.
- Diktálnád Bogi?
- Persze - feleltem, és egy pillanatra becsuktam, hogy ellenőrizzem a borítóját. Tudni akartam, kinek köszönhetjük a „nagyszerű" vacsorákat. Angol volt nyilván. Mi más?
- Na jó, akkor itt van a darált hús - mutatott anyu egy tálra -, itt pedig a főtt krumpli - bökött egy másikra. -Mi a következő lépés?
- Hozzáadjuk a tejet - olvastam ki, és a
konyhaasztalra kikészített tejre mutattam.
- Igen, azonnal - bólintott anyu lelkesen, majd megfogta a tejet, és ráöntötte a darált húsra.- Ööö... - ráztam meg a fejem, mintha csak rosszul láttam volna. - Az a krumplira ment volna.- Jaj, igazad van! Miért nem tudják egy kicsit érthetőbben írni? - tette csípőre a kezét anyu. Most már tudom, hogy miért ilyen rosszak anyu "főztjei".
- Virág apukája elvinne minket az állatkertbe suli után. Mehetünk?- tért rá Reni azonnal a tárgyra.
- Kérdezzétek meg apátokat, ha ő elenged, akkor mehettek -bólintott, aztán visszafordult a „vacsorához". - Hogy javítsam ki? Hát drága anyukám. Azt már sehogy.
- Apu, holnap Virág apukája elvinne minket az állatkertbe, mehetünk? - kérdezte. Apu felnézett a számítógépéből. - Anyátok mit mondott?
- Hogy kérdezzük meg tőled. Aztán tovább csinálta a tejes darált húst - közölte, mire apu fintorogva ránk nézett.
- Persze, menjetek csak. Hoztok nekem perecet?
- Aha - mosolyogtunk.
- És olyan kókuszrudat?
- Azt is.
- Ó, és vattacukrot...
- Amit csak tudunk - biztosítottuk.
Ezután felmentünk Reni szobájába, és felhívtuk Virágot.
- Megetünk!- kiabáltam be a webkamerába boldogan. Virág pedig konkrétan örömében ugrált. Ezt onnan tudtuk, hogy sokáig nem is láttuk őt.
- Rajz 5/1- Vladár nagyon nem szeret engem. Hát valahogy, én se őt. Szuper.
- Cortez 5/5*- Miért van az, hogy bármit tesz, az egyszerűen elvarázsol? Hmm? Nem! Egy kicsit sem vagyok belé zúgva.
- Vacsora 5/?- Erre nem tudok mit reagálni. Szóval inkább hagyom. Jobb is lesz.
-Állatkert 5/5- Jujjj de várom. Nagyon rég voltam ott. Egyébként ha kérdeznétek, igen normális vagyok, attól még, mert tizenöt évesen is tudok örülni egy állatkertnek.
