A napom nagyon zsúfolt volt.
De kezdjük az elején.
Először is, amikor apu kirakott minket a sulinál, már akkor a diákok oda-oda jöttek hozzánk.
"Gratulálok" "Szép volt" "Ez nem semmi Bogi" és ehhez hasonló gratulációk fogadtak. Sőt egy lánycsoport meg is állított.
- Szia Bogi!- köszönt a lánycsapat bátrabbik tagja, majd a mögötte álló lányok intettek.
- Sziasztok!- fejbiccentéssel üdvözöltem őket. Reni és Virág pedig motyogtak valami köszönés félét és vártuk a folytatást.
- Arra gondoltunk, hogy nem jönnél e velünk délután az edzőterembe?
A kérdés egy kicsit meglepett, ugyanis nem értettem, hogy miért akarnak egy edzőterembe hívni, de gondolom az egy találkozó hely a diákoknak tanítás után. Vagy nem tudom.
- Még meggondolom! Jelölj be facebook-on és majd megbeszéljük.-
intettem a lánycsapatnak, majd Reniékkel elindultunk.
- Már be vagy jelölve!- kiabált utánam a lány, én pedig megfordultam és egy like jelet mutattam a hüvelykújjammal.
- Mi ez az egész?- kérdezte Reni tőlünk, de nem tudtuk rá a választ.
- Passz- vontam vállat, majd befelé igyekeztünk a suliba.
Aztán amikor beléptünk a portára, és felmutattam a belépőkártyám, rögtön megértettem. Megjelent a
suliújság.
Reniékkel azonnal levettünk egy-egy darabot az állványról.
- Hű- mondta Reni a borítót nézve. Ezzel értettem, hogy megdícsért, így nem válaszoltam.
- Bogi ez csodálatos - nézte Virág csillogó szemekkel az alkotásom, majd közelebbről is szemügyre vette.
- Köszönöm!- mondta nevetve, majd belelapoztunk az újságba.
Legelőször Reni ajánlójához lapoztam, ugyanis az érdekelt a legjobban.
És ott volt a kétoldalas könyv-, film- és albumajánlója, narancssárga-fekete háttérrel, képekkel és az oldalt szegélyező töklámpásokkal.
Szerintem ez elképesztően jó lett.
- Ez elképesztően néz ki!- mondtuk ki egyszerre Virággal.
- Azta!- Reni pedig csak ennyit tudott mondani.
Az aulában és a folyosón végig forgolódtam, ugyanis ott is kaptam a sok gratulációt. Egyébként Renit is nagyon dícsérték. Kicsit kellemetlenül érintette a dolog, de kedvesen válaszolt az őt dícsérő diákoknak.
A farmerkabátom zsebében a telefonom egyfolytában pittyegett, így gyorsan elővettem. A Facebook harminc értesítést küldött, amit meg is nyitottam. Harminc barátjelölésem érkezett. HARMINC!
Mind ismeretlen diák, akik az interneten töltik az életüket. Ja, és persze az edzőteremben.
A terembe érve Ricsiék hatalmas hangzavarral üdvözöltek minket.
Én ezen csak felnevettem, de Reni olyan vörös lett, mintha egy héten keresztül csak napozott volna.
Ricsi és Zsolti nem várták meg, míg a helyemre megyek, hanem egyből letámadtak.
Ricsi szorosan megölelt, Zsolti pedig összeborzolta a hajam.
- Jólvan már, elég!- toltam el nevetve a fiúkat.- ez csak egy suliújság, miért kell ekkora dobra verni?- hagytam ott őket, majd elfoglaltam a helyem, Reni és Virág között.
- Hé - bökte meg valaki a hátam, így megfordultam. Cortezzel találkozott a tekintetem.
- Gratulálok!- mondta egy halvány mosollyal a száján. Én pedig ott vesztem el. A hasamban azonnal megjelentek a pillangók, kik hatalmas erővel szárnyra kaptak és készültek kitörni. De én nem hagytam és azonnal észbe kaptam.
- Köszönöm szépen!- igyekeztem a legszebb mosolyom küldeni felé, ugyanis ő megérdemli.
Na jó, ez kicsit nyálasra sikerült.
Az első óránk Kardossal nyelvtan volt, aki amint belépett a terembe, rögtön Kingához, Renihez és felém fordult.
- Gratulálok - dobta le az asztalra a suliújságot.
Én mosollyal a számon biccentettem, majd firkálgatni kezdtem a füzetemben.
Hirtelen kinyílt az ajtó, és Arnold
csörtetett be.
- Neményi, a gratulációm neked is szól, de a késésedet beírom - és már nyitotta is a naplóját.
Arnold a vállát vonogatva a helyére ment, közben elhaladt mellettünk,
úgyhogy Reninek volt egy pillanata arra, hogy a kezébe nyomja a magazint. Már nála is volt egy, úgyhogy csak összemosolyogtak. Arnold felém is pillantott egy rövid ideig. De abban a rövid időben, eltátogott egy gratulációt, én pedig mosolyogva biccentettem.
