A napom nagyon zsúfolt volt.
De kezdjük az elején.Először is, amikor apu kirakott minket a sulinál, már akkor a diákok oda-oda jöttek hozzánk.
"Gratulálok" "Szép volt" "Ez nem semmi Bogi" és ehhez hasonló gratulációk fogadtak. Sőt egy lánycsoport meg is állított.
- Szia Bogi!- köszönt a lánycsapat bátrabbik tagja, majd a mögötte álló lányok intettek.
- Sziasztok!- fejbiccentéssel üdvözöltem őket. Reni és Virág pedig motyogtak valami köszönés félét és vártuk a folytatást.
- Arra gondoltunk, hogy nem jönnél e velünk délután az edzőterembe?
A kérdés egy kicsit meglepett, ugyanis nem értettem, hogy miért akarnak egy edzőterembe hívni, de gondolom az egy találkozó hely a diákoknak tanítás után. Vagy nem tudom.
- Még meggondolom! Jelölj be facebook-on és majd megbeszéljük.-
intettem a lánycsapatnak, majd Reniékkel elindultunk.
- Már be vagy jelölve!- kiabált utánam a lány, én pedig megfordultam és egy like jelet mutattam a hüvelykújjammal.- Mi ez az egész?- kérdezte Reni tőlünk, de nem tudtuk rá a választ.
- Passz- vontam vállat, majd befelé igyekeztünk a suliba.
Aztán amikor beléptünk a portára, és felmutattam a belépőkártyám, rögtön megértettem. Megjelent a
suliújság.
Reniékkel azonnal levettünk egy-egy darabot az állványról.
- Hű- mondta Reni a borítót nézve. Ezzel értettem, hogy megdícsért, így nem válaszoltam.
- Bogi ez csodálatos - nézte Virág csillogó szemekkel az alkotásom, majd közelebbről is szemügyre vette.
- Köszönöm!- mondta nevetve, majd belelapoztunk az újságba.Legelőször Reni ajánlójához lapoztam, ugyanis az érdekelt a legjobban.
És ott volt a kétoldalas könyv-, film- és albumajánlója, narancssárga-fekete háttérrel, képekkel és az oldalt szegélyező töklámpásokkal.
Szerintem ez elképesztően jó lett.
- Ez elképesztően néz ki!- mondtuk ki egyszerre Virággal.
- Azta!- Reni pedig csak ennyit tudott mondani.Az aulában és a folyosón végig forgolódtam, ugyanis ott is kaptam a sok gratulációt. Egyébként Renit is nagyon dícsérték. Kicsit kellemetlenül érintette a dolog, de kedvesen válaszolt az őt dícsérő diákoknak.
A farmerkabátom zsebében a telefonom egyfolytában pittyegett, így gyorsan elővettem. A Facebook harminc értesítést küldött, amit meg is nyitottam. Harminc barátjelölésem érkezett. HARMINC!
Mind ismeretlen diák, akik az interneten töltik az életüket. Ja, és persze az edzőteremben.A terembe érve Ricsiék hatalmas hangzavarral üdvözöltek minket.
Én ezen csak felnevettem, de Reni olyan vörös lett, mintha egy héten keresztül csak napozott volna.Ricsi és Zsolti nem várták meg, míg a helyemre megyek, hanem egyből letámadtak.
Ricsi szorosan megölelt, Zsolti pedig összeborzolta a hajam.
- Jólvan már, elég!- toltam el nevetve a fiúkat.- ez csak egy suliújság, miért kell ekkora dobra verni?- hagytam ott őket, majd elfoglaltam a helyem, Reni és Virág között.
- Hé - bökte meg valaki a hátam, így megfordultam. Cortezzel találkozott a tekintetem.
- Gratulálok!- mondta egy halvány mosollyal a száján. Én pedig ott vesztem el. A hasamban azonnal megjelentek a pillangók, kik hatalmas erővel szárnyra kaptak és készültek kitörni. De én nem hagytam és azonnal észbe kaptam.
- Köszönöm szépen!- igyekeztem a legszebb mosolyom küldeni felé, ugyanis ő megérdemli.
Na jó, ez kicsit nyálasra sikerült.Az első óránk Kardossal nyelvtan volt, aki amint belépett a terembe, rögtön Kingához, Renihez és felém fordult.
- Gratulálok - dobta le az asztalra a suliújságot.
Én mosollyal a számon biccentettem, majd firkálgatni kezdtem a füzetemben.
Hirtelen kinyílt az ajtó, és Arnold
csörtetett be.
- Neményi, a gratulációm neked is szól, de a késésedet beírom - és már nyitotta is a naplóját.
Arnold a vállát vonogatva a helyére ment, közben elhaladt mellettünk,
úgyhogy Reninek volt egy pillanata arra, hogy a kezébe nyomja a magazint. Már nála is volt egy, úgyhogy csak összemosolyogtak. Arnold felém is pillantott egy rövid ideig. De abban a rövid időben, eltátogott egy gratulációt, én pedig mosolyogva biccentettem.