Ismét Virággal mentünk suliba. És mire felkeltünk, addigra anya és apa is elment dolgozni. Viszont anyu dupla uzsonnát csomagolt nekünk, ugyanis azt hiszi, hogy éhezünk a tegnapi pótvacsora miatt. Jajj.
Fél nyolcra értünk a suli elé, Ricsi és Cortez a lépcsőn
ültek, gördeszkájuk melléjük támasztva állt.
- sziasztok - köszöntem a srácoknak, mikor odaértünk. Reni motyogott valamit, de nem értettem, Virág meg csak álmos fejjel biccentett egyet.
Már majdnem hülyén vette ki magát, hogy csak úgy
megálltunk mellettük, amikor lefékezett a fekete kocsi, és
Dave - a szokottnál korábban - pattant ki belőle,
látszólag nagyon jókedvűen.
- Zsolti nincs még itt, ugye? - kezdte összedörzsölve a
tenyerét.
- Nincs - rázta meg a fejét Cortez. Olyan menő a
cipője! Na mindegy. Dave izgatottan várta, hogy Zsolti
megjöjjön, elmondása szerint őrült vicces lesz. Alig
vártuk. Közben Virág állva elaludt mellettem, és néha
felriadt, amikor éppen eldőlt volna. Reni pedig zavartan a convers cipőjét nézte, mintha valami érdekes lett volna rajta.
- Ki volt az az utolsó, nyomorult... - lépkedett fel a
suli lépcsőjén Zsolti teljesen idegbetegen.
- Mi történt? - pislogott Dave ártatlanul, de nagyon
rossz színész.
- Hogy mi? Hogy mi történt? Huszonnégy pizzát
küldtem vissza tegnap este, és csak nem értették meg,
hogy nem mi rendeltük! A szüleim teljesen hülyének
néztek!
- Sajnálattal hallom - bólogatott Dave.
- Tudom, hogy te voltál! De ezzel nincs vége!
Virágot és Renit magammal húzva bementünk a suliba, mert a fiúk egymással voltak elfoglalva.
A portás a belépőkártyánk felmutatása után
beengedett, és rögtön szembetaláltuk magunkat Máday
ig. helyettessel. Szerencsénkre bármennyire is szeretett
volna, nem talált kifogásolnivalót az öltözködésünkben ( a kedvenc fehér farmernadrágom viseltem, egy fehér, fekete csíkos inget vettem fel hozzá, és a fehér adidas cipő mellett döntöttem)
de végül rászólt Virágra, hogy „kicsit vidámabban,
hiszen szeretjük az iskolát", amiért lehajtott fejjel ment.
A terembe lépve megdöbbentem. Mindenki csendben ült a padon, vagy a padján. A két kocka ( Andris és Robi) behozták a PSP-t , és hozzá kötötték a tv-hez. Úgy játszottak rajt, mintha otthon lennének, a többiek meg azt bámulták.
Ha ezt Máday megtudja, biztos, hogy bővülni fog a házirend.
Virág leült a helyére, és ujjaival a szemébe fésülte a
haját. Hangulatváltozás, nála gyakran megesik.
Reni a padjához ült, majd az ajtó felé fordult. Megjött Arnold. Az említett belépett a terembe, és egy pillanatig megakadt.
- Engedd el - legyintettem egyet.
- Az lesz a legjobb - mondta, majd az asztalunkhoz lépett, és ráült Reni padjára.
- Hogy ment a sakk? - kérdezte Reni mosolyogva.
- Ahogy vártam. Mindenki kiborult a gyors és
agresszív játékomtól.
- Gratulálok - mosolyodott el. - Ma érdekel valami?
- Iskolaújság. Egyértelmű - vágta rá azonnal. - Jöttök ti is?- nézett felváltva rám, illetve Renire.
- Én biztosan!- Vágtam rá. Mindig is szerettem írni. Ez megfelelő számomra.
- Gondoltam rá, de lehet, hogy idén kihagyom. Így
sincs időm semmire - Rázta a fejét Reni.
- Ha idén kihagyod, nem fogsz bekerülni. Vagy
százszor nehezebben. Tanácsolom, hogy nézd meg ma,
és megérted.
- Oké - bólogatott kicsit furcsán, majd a mellettem
lévő padra nézett. - Virág, jössz a suliújsághoz?
- Minek? - emelte fel a fejét az asztalról.
- Megnézni, hátha jó, és akkor... - kezdte, de
Kinga, aki a táskájából pakolt ki, hangosan
közbenevetett.
- Szerinted a suliújság úgy megy, hogy Virággal
megnézitek, Virággal eldöntitek, hogy jó, és Virággal
közösen jelentkeztek - mondta túlságosan affektálva. -
De csak szerinted. Láttad már a Szent Johanna
iskolaújságát?
- Nem - rázta meg a fejét.
- Akkor tessék. Lesz min gondolkoznod - hozta át a
padjához a táskájából kivett kiadványt, és letette elé.
- Ha Virággal átnéztétek, akkor majd rájössz, hogy
Virággal semmi keresnivalótok ott.
Kinga megint elővette a bunkó énjét. Pedig tud kedves is lenni ha akar.
