Szeptember 11., Csütörtök

151 5 0
                                    

A "pizzasztori" folytatódott. Dave és Zsolti egymásnak pizzákat rendeltek, de mivel az kezdett unalmassá válni, így vitettek kínait Ricsinek, és rétest Corteznek.
- A nagyszüleim megették, úgyhogy ez nem jött be! -
röhögött Cortez a teremben, és Dave-hez dobta a kezével
összegyűrt alufólia galacsint. A következő pillanatban megkezdődött a dobálózás,
úgyhogy jól elvoltak. A padon fekvő Virágot fejen is találták, de nem vette észre. Vagy nem érdekelte.
Egyébként ezen még én is jól szórakoztam, de Kinga rögtön tönkre tette a hangulatot.
- Most komolyan - csapta le a mappáját Kinga a
padjára. -Dobálóztok és egymásnak rendeltek ételt a késő esti órákban? Ez annyira nem vicces!
Válaszul Zsolti megdobta.
A jelek szerint nem jönnek ki jól egymással. De ez már a táborban is megmutatkozott.

Az idő remek volt, így az egész szünetet kint az udvaron töltöttük.
Reni a fa árnyékában ülve a franciát
írta, mellette Arnold törökülésben olvasott,
rágörnyedve a lapokra, a másik oldalán pedig Virág a könyökére támaszkodva az eget figyelte. Azt, mondjuk,
nem tudom, hogy miért, de Virág emós, ő szokott csak
úgy nézni dolgokat.
Én pedig úgy döntöttem, hogy napozok az árnyékban.
Mondjuk nem tudom, hogy hogy lehetne ott napozni. Inkább csak fekszem a fűben.

A szép idő tényleg közrejátszik
abban, hogy a szünetet leginkább az udvaron töltjük, de hazudnék, ha azt mondanám, csak ezért. Minden kicsengetés után elsőként húz ki a teremből Ricsi, Cortez, Dave és Zsolti, és becsengetésig az udvaron vannak. Felsőbb évesekkel beszélgetnek. Nem tudom a nevüket, pedig egyszer Ricsi be is mutatott nekik. Mindegy. Kétség kívül menők , az biztos. Ráadásul Cortez azzal a mosolyával. Te jó ég.

A duplamatek
előtti szünetben Arnold megkérdezte, hogy milyen
eredmény jött ki a második példánál. Erre Virág is
felkapta a fejét.
- Milyen példa?
- A háziban - vágtuk rá egyszerre.
- Milyen házi?
- Amit kaptunk, mára - mosolyodott el Reni. Virág
rémülten forgatta a szemét. -Volt házi? Reni nevetve felé nyújtotta a matek spirálfüzetét,
Arnold pedig a fejét csóválva visszamélyedt az
újságolvasásba. Szegény Virág lemásolta ugyan róla,
de Gazdag tanárnő pont őt szólította fel órán, és nemcsak az eredményekre volt kíváncsi, hanem arra is, hogyan jött ki. Mikor nem tudott rá válaszolni, hanem csak motyogott valamit, Gazdag vérszemet kapott, és kihívta
felelni. Virág harminckét (!!!) percig állt a táblánál, és el is sírta magát, mert a tanár eszméletlenül szétszívatta.
Mindenki tudta, hogy Virág egyest kap, legfőképp a
tanár, de azért megoldatta vele a táblánál a házit, ami
annyira kínosan nehezen ment, hogy már majdnem én is elbőgtem magam. Kicsengetéskor Virág a szemét töröltette, és az arcába fésülte a haját. Felültem a
padjára, és a vállát veregettem, hátha ettől kicsit jobban lesz.
Reni is odajött Virághoz, hogy nyugtassa. De még Robi is. :)
- Virág, ez nagyon durva volt. Próbáltam súgni, de
háttal álltál - lépett oda Robi.
- Kijavítod az egyest, ez biztos! - bólintott Reni is.
- Az biztos - bíztattam.
Virágba nehéz volt lelket önteni, teljesen kiakadt, és
nem is a jegytől, hanem a megaláztatástól, ahogyan
mindenki előtt állt a táblánál, és nem tudta a megfelelő halmazba tenni a megadott számokat. Ráadásul Kinga
sem fogta vissza magát.
- Virág, ez szép volt! Nem tudtál volna kicsit
értelmetlenebb lenni, akkor talán a duplaóra is elment
volna, nemcsak a fele! Legközelebb mi szívunk majd, amiért be kell hozni az elfecsérelt időt - magyarázta,
miközben kiszedte a gumiját, szorosan összefogta a haját, és újra becopfozta.
- Állj le, Kinga, rajtad kívül senkit nem érdekel, hogy
elment az idő! - szóltam rá mérgesen.
- Engem viszont nagyon is! Nem haladtunk semmit az
anyaggal! - közölte széttárt karokkal.

Kinga az ajtóban rá váró a-s lányokhoz lépett, és
kiment a teremből. Nem tudom mi ütött Kingába. Mostanában egyre bunkóbb.
-Virág, azt nem mondom, hogy leszel okosabb is, de
arra van esély, hogy kijavítsd a jegyed - lépett hozzánk
Arnold. Mindhárman felnéztünk rá, mi Renivel értetlenül, Virág pedig könnyes, csodálkozó szemmel.
- Arnold!- néztem rá szúrós szemmel.
- Most mi van? Ez a kijelentésem empátiát
tartalmazott! - vonta meg a vállát Arnold.
- Még gyakorold - közölte
Reni mosolyogva. Arnold
„ezeknek semmi sem jó" arckifejezéssel otthagyott
minket.

A Szent Johanna GimiDonde viven las historias. Descúbrelo ahora