Ma reggel is apuval mentünk suliba. Virág is velünk jött, ugyanis már szokásossá vált, hogy mi négyen megyünk. Útközben néha összenéztünk Renivel és apuval, mert Virág oldalra csatolt hajjal- ezek szerintem boldog- elkezdett mesélni az AFC-ről és állítása szerint ultra menő. Apu persze a KFC-re gondolt, így az iskoláig arról beszélgettek, hogy melyik a jobb. :)
Engem őszintén szólva sem az AFC, sem
a KFC nem érdekelt, mert a suli elé kanyarodva láttam,hogy Ricsi és Cortez gördeszkákkal a kezükben
beszélgetnek Zsoltival.
- Jó tanulást - köszönt el apu, amikor kiszálltunk, és
amikor elhajtott mellettünk, dudált kettőt. Nem volt ciki. Á nem.
Egyébként a dudálásra mindenki felénk fordult.
Nem lett volna vele semmi bajom, csak Cortezék is felfigyeltek ránk. Pontosabban rám. Fenébe.
Reni mellettem elvörösödött, Virág pedig tovább fecsegett az AFC-ről.
-Sziasztok- köszöntem odalépve a társasághoz. Reni mellettem motyogott egy köszönöm félét, Virág pedig biccentett.
- Á, jó, hogy jöttök - kezdte Zsolti. - Nagyon fontos,
hogy ha Dave kérdezi, akkor nem tudjátok, hogy ki tette
fel a számát. -Reniékkel összenéztünk. -jó, mi tényleg nem tudjuk- vágta rögtön oda Reni.
- Rendben. Ez vicces lesz - röhögött Zsolti, bár nem
tudtam, hogy min.
-Mit tettél már megint?- kérdeztem meg tőle, miközben próbáltam visszafogni a nevetésem. Zsolti maga a "BALHÉ" csupa nagybetűvel.
- Majd meglátod- legyintett le, én meg mosolyogva megráztam a fejem.
A következő pillanatban megállt a suli előtt a sötétített
üvegű fekete autó, és Dave szállt ki ingerülten. A fülébe
dugott headsettel beszélt, az utolsó mondatát épp csak
elkaptuk.
- Ne hívogasson! Fogalmam sincs, miről beszél -
ezzel kirántotta a füléből a headsetet és kikapcsolta a
mobilját. - Halljátok, tegnap este óta pizzát akarnak
rendelni a számomon. Valami marha összekeverte, és
egy pizzéria honlapján van a számom! Rémes, apám
most fogja letiltatni, mert már nem győzzük elismételni,
hogy semmilyen duplasajtos akcióról nem tudunk - rázta
a fejét fáradtan. - Veletek mi újság? - és eddig bírtuk. Összenéztünk Cortezékkel (wow) és kitört belőlünk a nevetés.
- Szerintetek ez vicces? - tárta szét a karját Dave. -
Szerintük vicces - jelentette ki Reniék felé nézve.
- És végül tudtak rendelni a pizzériából? - kérdezte
Virág nagy, csodálkozó szemekkel.
- Mit tudom én? Kit érdekel? Nem érted, hogy
hajnalig csörgött a mobilom?
- Miért nem kapcsoltad ki? -
Kérdeztem most már komoly fejjel. Én biztos kikapcsolnám, ha engem hivogatnának hajnalig.
A
három fiú, Cortez, Ricsi és Zsolti egy hangos „húúú"-val
díjazta a kérdésem. Dave, mintha csak megsértettem
volna, megrázta a fejét.
- Én sosem kapcsolom ki! Mi van, ha fontos hívás érkezik?- Na erre már nem tudtam mit mondani, mert megérkeztek Kingáék. Kinga és a csordája. Másképp nem lehetne hívni őket. Folyamatosan Kingát követik, mintha a gazdájuk lenne.
- Nem tudjátok, mi volt
tegnap a pizzériával? Edzés után rendelni akartunk, de
egy bunkó kezelő egyfolytában letette!
Kész. Erre mindenki szétröhögte magát,és még Reni is mosolygott egy kicsit. Jó pont. Egyébként nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy Cortez ma reggel is állati menőn nézett ki. Plusz rátett egy lapáttal az, hogy rakoncátlan, fekete tincsei a szemébe lógtak. Abba a gyönyörű kék szemeibe.
Hogy ne legyek túl feltűnő, gyorsan elkaptam Cortezről a szemem.
Sajna többet nem beszéltünk, a belépőkártyánkat
lóbálva bementünk a suliba, ahol az aulában Máday ig.
helyettes, azonnal kirántotta a sorban érkező diákok
közül Cortezt és Ricsit. Állítása szerint az első emeleti
folyosóról gördeszkák hangjait véli felfedezni.
Rajta kívül egyébként senki sem hallotta. Még én is megerősítettem, hogy ez nem lehetséges, így kénytelen volt elengedni őket. A teremben mindenki üvöltözött, a pizzás sztori volt a
nap sikere, csak Gábor gubbasztott a padjában, valami
házit írt, és Jacques ücsörgött egyedül Reni előtt. Reni odament a helyéhez, és társalogni kezdett vele. Valamit nagyon lelkesen hadart, amit Reni csak megmosolyogtatott.
