Reggel igazán nyűgösen kelltem. Teljesen kiment a fejemből, hogy az első nap az egyenruhában kell megjelenni. Jó eddig nem is hangzik rosszul. De ahogy az a rakott szoknya kinéz rajtam, az felháborító. Kábé úgy húsz percen át szöszmötöltem a tükör előtt.
Sikeresen elfogadtam, hogy ha rángatom magamon, nem lesz jobb. " Csak egy napig kell kibírni" mondattal nyugtattam magam. A hajam szokásosan kivasaltam, sminknek, szemspirál, szájfény. A táskámba raktam egy füzetet, és a tolltartóm. Csak négy osztályfőnöki óránk lesz. Ahogy kiléptem a szóbámból Reni-vel találtam szembe magam. Egy hosszon volt a véleményünk a rakott szoknyáról.
Leballagtunk a lépcsőn, és a konyhába mentünk.
- látom a lelkesedés megvan- jegyezte meg anyu miközben a laptopját böngészte. Válaszul két ideges, kamasz pillantást kapott.
Mikor anyu rákérdezett a számunkra fontos problémára , egyszerre elkezdtük a monológunkat.
Mindketten hadartunk, de a lényeg ugyanaz volt. A VASTAG VÁDLI!
- Nincs semmi gond a vádlitokkal- mért végig minket anyu.
Mi értetlenül figyeltük. Tuti csak azért mondja, hogy ne bántson meg minket.
Inkább válasz nélkül hagytuk, majd kivettük anyu kezéből a reggelit, amit készített nekünk. Majonézes, szalámis szendvics, hurrá.
- ezt nem hiszem el, hogy néz ki ez a szoknya- huzogadtam magamon, miközben sétáltunk lefelé a dombon.
- ne is mondd legszívesebben levenném, de mivel csak fehérnemű van alattam, így inkább kihagyom.- mondta, majd néhány másodperc múlva kitört belőlünk a röhögés.
A suli, mint már mondtam nincs messze,így tíz perc alatt odaértünk.
Fellépkedtünk a lépcsőn, ahol sorban vonultak már be a diákok. A portára beérve mindenki felmutatta a belépőkártyáját, nekünk viszont nem volt, így az ablakhoz mentünk. Bemontuk a nevünket, majd az ott dolgozó kipipálta a kezében lévő papíron- ahol a kilencedikesek listája szerepelt- azután mondta, hogy az első emelet huszonnégyes terem. Átjutottunk a portán, de alig tettünk pár lépést, amikor az aula közepén lévő Jeanne d'Arc- szopor mellett álló nő- ki az érkezőket pásztázta- hangosan felszólalt. Reni-vel szinte egyszerre fagytunk le. Alig bírtunk levegőt venni. Nem tudom, hogy nekünk szólt e, de mindenesetre végig néztem a kinézetemen.
- kisasszony!- szólt élesen, majd a vonalzójával intett egyet. Felénk mutatott. De vajon melyikünkre? Reni-vel egymásra néztünk. A félelmünk szerte foszlott, amikor egy- nálunk idősebb- lány lépett ki. A szoknyája igen rövid volt.
-Dorina, tudod, mi a különbség a gimnazista és az utcalány között? - kérdezte a nő olyan hangosan, hogy mindenki meghallja. Dorina, a szoknyás lány csak megrázta a fejét, a nő pedig folytatta- a gimnazista szoknyája a térdéig ér, az utcalány szoknyája pedig- hajolt le, majd a kezében lévő vonalzóval megmérte a lány szoknyájának hosszát, majd diadalmasan közölte- huszonnyolc centiméterrel a térde fölött.
Elnézést....én - kezdte a lány a mentegetőzést, de a nő nem is foglalkozott vele, helyette az óráját vizslatta szigorú arccal, és nagyon számolt valamit.
- Dorina, most pontosan reggel hét óra harminchét perc van, ha gyors léptekkel számolom, akkor hazaérsz hét perc múlva, a szoknya váltás három perc, és a visszaút is hét perc! Itt várlak, nyomás!- mutatott a kijárat, illetve a bejárat felé.
A jelenet teljesen ledöbbentett minket. A lány ellentmondás nélkül megpördült és elhagyta az épületet.
-kilencedikesek vagytok mi?- szólt hirtelen egy hang. Oldalra néztünk, és egy nálunk biztosan idősebb fiú állt meg mellettünk. Tizenhét-nek saccoltam.
Igen- mondtam határozottan, Reni pedig megszeppent.
-Máday, az igazgatóhelyettes- bicentett finoman a diákokat figyelő- vonalzójával mérő- nő felé. - kerüljétek ha lehet, ő a suli diktátora.
-Majd igyekszünk. Egyébként mindenkiről tudja, hogy hány percre lakik?- kérdeztem csodálkozva.
-Ő mindent tud. Sok sikert az első naphoz.- röhögött egyet, és ott is hagyott kettőnket.
Nem tudom, hogy igazat mondott e, mindenesetre nem nyugottunk meg.
Felmentünk a lépcsőn, az osztályunkat keresve. Pechünkre a legutolsó terem volt az. Megálltunk előtte, és egy "minden rendben lesz" mondattal megszorítottuk egymás kezét.
A terembe beléptünk. Sokkal kisebb volt, mint gondoltam volna. Egyszemélyes padok, tiszta fal, üres parafatáblák, egy tv, mellette a tábla, és az előtt a tanári asztal. Jól néz ki.
- szevasz Bogesz- köszöntött a maga módján Ricsi.
- szia Ricsi! Ő itt a húgom, Reni- mutattam be Renit.
-szia- köszönt Reni félénken.
- csa- mondta Ricsi kulturáltan.
Na a kínos csend.
- öhm Bogi, én inkább leülök.- súgta nekem Reni.
Ricsi közben visszament Zsoltiékhoz.
- rendben veled megyek- indultunk el a padokhoz.
Az ablak melletti sorban a második padot választotta Reni én pedig a mellette lévőt foglaltam el.
Háromnegyed nyolckor kezdtek megérkezni a többiek is. Egyszer csak Virág lépett be, és a maga stílusában morgott valamit.
Ez nála a köszönés. Egyébként nem zavartatta magát. A mellettem lévő padba ült , lehajtotta a fejét majd elaludt. Háromnegyedes gatyát viselt, hosszú szárú tornacipővel és fekete alapon pink csillagmintás pólót. Hát igen, ő itt Virág.
Rögtön Virág után, megérkezett Kinga is.
Felszegett állal és nagyon egyenes háttal jött be, majd azonnal körbenézett az osztályban. Amikor észrevett, odajött hozzám.
-szia Bogi, hogy telt a vasárnap?
- ahhoz képest, hogy anya bezsongott, egész jól.
- ne is mondd- forgatta meg a szemeit, úgy mintha nála se lenne másképp. Épp mondani akartam valamit, amikor meglátta Renit. Odament hozzá, és bemutatkozott, miközben a kezét nyújtotta. Reni nagyon furán nézett rá, de azért kezet rázott vele. Nem csodálom Reni reakcióját.
- hála az égnek, hogy nemcsak én és Bogi vagyunk normálisak. Az összes fiú kész agyrém. Virágról ne is beszéljünk.- panaszkodott Kinga, miközben gúnyos pillantást vetett Virág felé.
Aztán Kinga elkezdett mindenféléről csevegni, Reni pedig alig tudta követni.- díjugrató vagyok versenyszerűen, kitűnő voltam végig általános iskolában, a második legjobb felvételit írtam, Bogival együtt. Egyébként nincs kedved hozzánk ülni?- Reni már az elején lemaradt. Sebaj. - Én, én ezt a helyet választottam- motyogta halkan. Láttam Kingán, hogy nem tetszett neki, és szerintem Reni is észrevette, ugyanis hozzátette: Én meg a harmadik legjobb felvételit írtam, egyetlen egy pont választott el attól, hogy enyém is a második legjobb legyen. - Reni ezt barátkozó megjegyzésnek szánta, azonban Kinga ellenkezőleg reagált.
- Jó, ha nem akarsz elülni, akkor majd én ülök mellétek.- mondta, majd elég durván rászólt, a padon fekvő Virágra.- Virág!
- Mi az? - nézett fel álmosan. Komolyan, szerintem nem színlelt, tényleg elaludt.
- Ülj át egy másik padhoz, mert mi Renivel és Bogival, egymás mellé szeretnénk ülni.- közölte. Virág megvonta a vállát, és már tápászkodott is fel, amikor Reni közbeszólt. Ajaj!
- Ne küldd el, ő előbb jött, és ezt a padot választotta. Annyira nem fontos, hogy egymás mellé üljünk, nekem teljesen mindegy, hogy ki ül a mellettünk lévő padban.
Kinga úgy nézett rá, mint aki nem lenne normális.
- hát jó !- dobta át sértődötten a haját a válla fölött. - akkor üljetek csak egymás mellett! Mit bánom én!- közölte megbántva, és átment a fal melletti padsorba.
- Kinga!- szóltam neki, és odasétáltam a padjához.
-mit akarsz?- üvöltött rám.
Nem láttam még ennyire idegesnek, ezért jobbnak láttam, hogy inkább magára hagyom- semmi, tényleg! Hagyjuk!- megfordultam, és visszamentem a padomhoz.
Reni arcát vizslatva, láttam a gondolatait. Hát igen! Kinga, kinek nem kell sok idő, és máris népszerű lesz, ellenben Virág, az emo stílusával sajnos nem lesz nyerő. És hát Reni kiállt Virágért, ezzel száz százalékig elveszítve a népszerűség esélyeit.
