Végleg elromlott az idő. Éjjel elkezdett esni és egész nap szemerkélt. Ez nem tett jót a hangulatomnak.
Apu vitt minket suliba és úgy haladtunk el a fiúk mellett, hogy rájuk se néztünk. Reni és Virág próbáltak lépést tartani velem, de nehezükre esett. Kicsit be vagyok rágva.
Tegnap nem meséltem nekik semmit, amit egészen a suliboxokig bírtam. Megnyíltam nekik és mindent elmondtam szóról szóra.
– Ez annyira aljas! Mekkora szemét! – közölte összehúzott szemmel Virág és még Reni is dühösen fújtatott. Jó érzés, hogy ennyire együttéreznek velem.
Kinga becsapta a szekrényajtaját,
és megállt mellettünk.
– Rólam beszéltek? – igazította meg a vajszínű
mellényére tűzött kitűzőt.
– Bármilyen hihetetlen, nem te vagy egyedül aljas,
úgyhogy nem. Ezúttal nem rólad van szó . - Válaszolt Reni és Kinga felém pillantott, én viszont idegesen pakoltam a szekrényben, majd mikor látta, hogy tényleg frusztrált vagyok, inkább elment az a-sokkal.
Egyébként az egész helyzeten rontott a fizikából és franciából szerzett hibátlan dolgozatom, ráadásul a matek témazáróm is dupla ötös lett. A fiúk mindvégig strébernek fognak nevezni. Ezt már nem mosom le magamról. :(
A szünetben Reni és Virág a témazárómat hasonlították össze Virágével, míg Arnold felült Reni padjára és rám nézett.
- Nem tűnsz annyira jó kedvűnek.
- Biztos a rossz időjárás.- próbáltam fülleneteni, ami sajnos nekem igencsak rosszul megy.
- Persze persze, nem várhatom el, hogy mindent megossz velem.- nézett rám nagy szemekkel, mint aki belém látna.
- Nem erről van szó.- tiltakoztam - Csak nem tűnsz olyan embernek, ki szívesen meghallgatja a lányok hisztiejik legalapvetőbb okát. - vontam vállat, majd Arnold egyet értett velem, így ejtettük a témát.
– Hé! – szólalt fel végül Virág. – Csak a vége különbözik,
minden más ugyanaz. Akkor a tiéd miért ötös, az enyém
meg egyes? –kérdezte. Arnold, Reni és még én is összeráncolt
szemöldökkel figyeltük.
– Virág, leginkább az univerzumhoz tudlak hasonlítani
– közölte Arnold. – Te is olyan végtelenül sötét vagy –
tette hozzá, mire Virág lelkesedése végleg alábbhagyott.
A rossz idő mindig szívás. Az eső miatt csak kétszer mentünk le az udvarra, de akkor is az árkádok alatt álltunk és onnan figyeltük a szakadó esőt. Rajtunk kívül, csak pár tizenkettedikes srác szórakozott az esőben, de alapjában véve mindenki az épületben tartózkodott.
A sulirádióban a "Rainning Man" szólt, hátha ezzel egy kicsit felvidul az iskola, de nem sikerült feldobni a diákok beforduló hangulatát. Senki se szeretett volna táncolni az esőben. :)
Irodalom előtt az osztályban volt mindenki, Dávid és Zsolti telefonon néztek videót, Andris és Robi még
mindig nem adták fel, és az HBO-t próbálták behozni az osztály tévéjén, ehhez egyébként valami kis szerkezetet is szereztek, úgyhogy azt próbálták beüzemelni. Jacques magányosan ücsörgött az első padban, úgyhogy Reni odament hozzá, és a becsengetésig beszélgetett vele. Cortez a padjára fekve hallgatta a zenelejátszóját, Ricsi pedig a mini gördeszkáját tologatta a kezével. Kinga az első sor első padjában jegyzetelt valamit a lovas füzetébe, így nem akartam odamenni hozzá, szóval csendben ültem a padomban és bámultam az ablakon legördülő esőcseppeket. Versenyeztettem őket és figyeltem, hogy melyik folyik le a leggyorsabban. Igazán remek elfoglaltság volt számomra.
Órák után elköszöntem a többiektől, majd Reniékkel a szekrényekhez mentünk. Míg felhúztam az esőkabátom, Virág elmondta nekünk, hogy Pete Wentz benne volt az álmában és az milyen csúcsszuper volt. (Irodalmon álmotta ezt, ugyanis az óra felénél bealudt, de mindegy.)
- Sziasztok - állt meg hirtelen a szekrényünknél Cortez, én pedig amilyen gyorsan csak lehetett, úgy csaptam be a szekrényem, nehogy meglássa a róla készült mangát. Elég ciki lenne. (Virág előszeretettel gyártyja a róla készült mangákat. Már kettőt is adott nekem, amik tényleg lélegzetelállítóan jól néznek ki, de azért mégse szeretném, ha meglátná az egyiket. Mint már mondtam, ciki lenne. Ki is veszem onnan, amint tiszta a levegő.)
– Szia – köszöntem vissza az esőkabát patentjaival szöszmötölve.
Semmiképp sem szerettem volna rá nézni, így próbáltam a leglassabbann becsatolni a kabátot.
– Bogi, a korrepetálást mikor kezdjük? Hogy érsz rá? Mivel a patentok végleg elfogytak, rá néztem.
– Nekem mindegy, rád bízom.- mondtam közömbösen.
– És hol?
– Azt is – vontam meg a vállam.
– Ha mégsem szeretnéd, akkor… – kezdte, mire Virág közbeszólt.
– Ez nem volt szép tőled! – közölte.
Nem csodálkozom azon, hogy Cortez értetlenül nézett ránk, de Virág kitartott mellettem és szúrós szemmel vizslatta tovább.
– Mi? – kérdezte végül Cortez, majd kínosan felnevetett és megborzolta az amúgy is kócos haját.
– Hogy Reni segít, hogy ne bukj meg, te meg ilyen csúnyán beszélsz róla! Ez nem volt szép. – döbbenten fordultam Renihez, ki a párbeszédet hallgatva megszólalt.
– Igen! Gonosz vagy! – helyeselt Virág is.
– Nem tudom, miről van szó – Állapodott meg Cortez tekintete végül rajtam.
–Nem fontos, csak ha teher a korrepetálás, akkor
nekem mondd, ne a többiekkel nevess ki.– Én tényleg szívesen segítettem volna –magyaráztam.
Cortez pedig pislogás nélkül meredt rám.
– Még mindig nem tudom, hogy miről van szó…
– „Nem érek oda, ha a stréber elkezd érvelni az irodalom fontosságáról” – idéztem vissza a tegnapi párbeszédből Cortez szavait, amik azok óta nem mennek ki a fejemből.
– És? – rázta meg a fejét. Most rajtunk volt a sor, hogy értetlenül nézzünk rá.
– Bogi hallotta, hogy ezt mondtad – magyarázta Reni.
– És? – ismételte Cortez, aztán mintha leesett volna neki a tantusz ,elnevette magát. – Kingáról volt szó – közölte lazán, és fél kézzel nekitámaszkodott a csukott szekrényajtónak.
Ha most nem égne a fejem, mondanám, hogy írtóra dögös volt ez a mozdulat, de most jobbnak láttam, hogy a padlót elemezzem részletesen.
– Ó – csodálkozott Reni.
– Ó! – nézett furán Virág.
– Na sziasztok – lökte el magát Cortez a szekrénytől, és szórakozottan otthagyott minket.
Mindhárman csodálkozva néztünk utána.
– Nekünk nem ezt mondtad. – fordult hozzám Virág.
- Oké, én félreértettem. – mondtam miközben kifújtam hosszan a levegőt. Megkönnyebbültem.
Mindegy mennyire volt kellemetlen az elmúlt tíz perc, Cortez akkor sem rólam beszélt olyan megalázóan. :)
