Mára már Arnold és Ricsi is lebetegedett.
Így lettünk heten a tizenháromból.
Mondjuk kétlem, hogy Ricsi komolyan beteg lenne, ugyanis rám írt, hogy ne csodálkozzak, ha ma nem lesz suliban. Lógósok. :)
Mikor beértünk a suliba, egyből az osztálytermünk felé vettünk a lépteink.
Dave egy laptoppal ült a helyén és valakivel nagyon beszélgetett.
- Sziasztok lányok! Köszöntök Zsoltinak? - intett felénk Dave és értetlenül az asztalához mentünk.
- Te webkamerázol a suliban? - döbbent le Reni, majd látva Dave semleges reakcióját, megvonta a vállát, majd velem együtt bele nézett a kamerába.
Zsolti nem úgy nézett ki, mint akinek valami baja lenne, de rá hagytam.
Zsolti, amint meglátott minket, hirtelen elkapta egy köhögőroham.
Kicsit kamu szaga volt. :)
- Sziasztok! Szia Bogi! - vigyorgott és vadul integetni kezdett. Nagyon beteg szegény. :(
- Lógós! - szúrta oda Reni. A kijelentésére elnevettük magunkat.
- Csak egy kis szabadság. Az orvos szerint komoly torokgyulladásom van, pihennem kell - magyarázta.
- Na persze - mosolyodott el Reni, majd egy "Jobbulást" után otthagyott minket.
- Nem is tudom, hogy bírod ki! - tettettem, hogy aggódok érte és sajnálom amiért ilyen beteg.
Zsoltiból és Dave-ből kitört a nevetés és én sem bírtam komoly fejet vágni.
- Én sem tudom, hogy bírom ki! Csoda, ha holnapot megélem. - kapott a melkasához és elővette a színjátszó képességét.
Meg kell, hogy mondjam elég jól elő tudja adni. Ha nem ismerném őt, félő, hogy elhinném neki.
Még beszélgettünk egy darabig, aztán elköszöntem tőle.
- Na én lépek - jeleztem, hogy menni szeretnék.
- Rendben, majd beszélünk. Szia Bogiii - húzza el a nevem, majd egyet intve neki, ültem le a helyemre.
Az első szünetben lementünk az udvarra. Kinga a jobbomon, míg az a-sok mögöttünk kullogtak.
Edina folyamatosan előadta magát, így egy idő után meguntam és otthagytam őket, így a továbbiakban a teremben töltöttem a szünetet.
Cortez és Dave épp egy filmet néztek Dave laptopján. Engem is invitáltak, de udvariasan elutasítottam.
Inkább leültem Reni mellé, vagyis a padomba és elkezdtem az egyik füzetem hátuljába firkálgatni. Természetesen ceruzával, hogy a végén ki tudjam radírozni.
Ebédszünettben Cortezék befejezték a filmet én meg unottan hallgattam, ahogy az a-s lányok épp egy végzős srácról beszélgetnek és Edina cseppet sem feltűnően, egy-kétszer Cortez felé pillant, hogy lássa a reakcióját. Csak nem féltékennyé akarja tenni? Na ezen egy kicsit elmosolyodtam. Ugyanis Cortezt egyáltalán nem izgatta, sőt emelt a film hangerején. Enyhe célzás. :)
- Van valami vicces ebben? - nézett rám Edina szúrós szemmel.
- Nem! Dehogyis! Kész tragédia, amiért a srác vissza se írt! Hogy is hívják? - kérdeztem meg tőle.
- Levente - válaszolta.
- Ja, igen ő! - játszottam el, mintha eszembe jutna. - Szörnyű dolog - ciccegtem miközben a fejemet ráztam.
Addigra Cortez és Dave is minket hallgattak és a mondandómra elnevették magukat.
Edina feje enyhén elvörösödött és puffogva elhagyta a termünket a csatlósával együtt. Kegyetlen tud lenni az élet.
A sok hiányzó miatt, törin és föcin sem halladtunk tovább az anyaggal, helyette "Baraka - Virágok arcait" néztük.
Francia kultúrán Monsieur
Durand engedte, hogy csendben elfoglaljuk magunkat, úgyhogy elővettem a füzetem és óra végéig rajzolgattam, pontosabban firkáltam tovább, az eddig elkezdett " remekműveket" .
- Kicsit fáj a fejem - súgta Cortez Davenek halkan, de azért én is hallottam.
- Az enyém is - bólogatott Dave. Kinga erre felkapta a fejét.
- Eszetekbe ne jusson lógni! Holnap már hárman is jönnek, úgyhogy tanulni fogunk, amit, ha nem jöttök, be kell pótolnotok! Én a ti szellemi szintetekkel inkább bejönnék!
- Kinga olyan kedves, nem? Egyszerűen szeretnivaló - nézett körbe gúnyosan a teremben Dave.
- Ez nem kedvesség kérdése! Elmondanám, hogy reggel óta lüktet a fejem, de tűröm, mert nem engedhetem meg magamnak a hiányzást! Most nem -
felelte felszegett állal Kinga.
Na itt már én is leraktam a ceruzám és szórakozottan hallgatni kezdtem a vitát.
- Melegfront van. Attól fájhat a fejed - nézett fel Reni a könyvből.
- Csak hogy tudd, nem vagyok frontérzékeny -fújtatott mérgesen Kinga.
- Kinga, szerintem a te fejed az okos gondolatok miatt lüktet. Túl sok van belőle - szólalt meg Cortez.
- Igen. Verekszenek az okos gondolataid. Attól lüktet.
A kevésbé okos gondolataidat ki akarják túrni, hogy
legyen hely még több észnek - kontrázott rá Dave is, majd óra végéig szívták a vérét. Én ezen jót nevettem.
Kinga tűrte egy darabig, majd átdobta a válla felett a haját, és a mappáját magához szorítva felállt.
- Tudjátok, mennyire éretlenek vagytok?
- Nem! Mennyire? - kérdezte Dave.
- Mondjuk, egy tízes skálán? Hét-nyolc? - fordult hozzá Cortez. És itt tört ki belőlem a nevetőgörcs.
Abban a pillanatban még a Kinga lesajnáló pillantása se érdekelt.
- Na jó, én nem tűröm tovább ezt a gyerekes, nevetséges viselkedést, így is elvett negyvenöt percet az
életemből, hogy figyeltem rátok - közölte, majd az értetlenül pislogó Monsieur Durand-tól elköszönve
pontosan a kicsengetés pillanatában kiviharzott a teremből.
- Na, ez jólesett. A stréber jól kiakadt - röhögött Dave, majd bedugta a fülébe a headsetet.
A folyosón épp pakoltuk a szekrényekbe a könyveket Renivel, mikor Kingáék harsányan beszélgetve az a-sokkal léptek el mellettünk. Valahogy sejtettem mi lehet a téma, ugyanis elég gyakran elhangzott az "éretlen, fejletlen, logikátlan, ostoba, buta, és a nem menő" kifejezés. Mondjuk én ezzel nem értek egyet, de ugye ott van a "kinek-mi". Na mindegy. Kinga amúgy se tudja értékelni a viccet.
A suli elé kiérve megálltunk pár pillanatra, ugyanis Reni nem tudta eldönteni, hogy felvegye-e a dzsekijét, aztán végül nem vette fel, hiszen sütött a nap.
- Cortez, este msn-n beszélünk - ült be Dave az apja mellé a kocsiba, majd elhajtottak a suli területéről.
Lesétáltunk a lépcsőn, majd visszafordultam egy pillanatra az alsó lépcsőfokon ülő Cortezhez.
- Vársz valakit?- néztem le rá, miközben a fülem mögé tűrtem az egyik hajtincsem.
- Nem igazán. - vonta meg a vállát, és elmosolyodott. - Merre mentek?
- Öhm, arra! - mutatok az utca felé.
- Akkor várjatok, én is arra megyek.- pattan föl hirtelen, majd leporolja a nadrágját, s kezébe fogta a gördeszkáját.
- Csak nem a leckét viszed Ricsinek?- kérdeztem meg, de bár ne tettem volna. Cortez óvatos mosolyra húzta a száját, és szórakozottan rám nézett.
- Igen Bogi! Elviszem neki a leckét, majd közösen leülünk és megtanulunk mindent holnapra. - amint ezt kimondta, kitört belőlem a nevetés. - Annyira várom, biztos olyan izgi lesz. - ecsetelte tovább én meg annál inkább nevettem rajta. Tény és való, hogy nem tudnám ezt róluk elképzelni, és pont ez volt a vicces benne, hogy még maga Cortez is így vélekedik.
- Jó, jó értem már, fejezd be! - már a hasam fogtam annyira fájt.
Cortez se bírta sokáig, a végén ő is felnevetett.
- Na jó, tisztában vagyok vele, hogy nem tanulni fogtok. De, akkor mit csináltok majd?
- Tony Hawkozni fogunk. De a lecke se rossz ötlet. - indultunk el a dombon felfelé.
- Az meg mi? - néztem rá értetlenül, és végül Reni válaszolt a kérdésemre, ugyanis Cortez ledöbbent a tudatlanságom miatt.
- Az egy gördeszkás játék.
- Értem. - bólintottam, majd elkezdtem a pulcsim újját nyújtogatni.
- Nem ismered a játékot? - tért magához Cortez, majd utolért minket. Kicsit lemaradt. - Még Reni is tudja mi az, pedig pont belőle nem néztem volna ki. - tárta szét a karjait, majd Renihez fordult. - Nem bántásból. - tette hozzá, Reni pedig csak vállat vont.
- Egyáltalán nem érdekel.
És azután még egy kicsit beszélgettünk, Cortez megígérte, hogy elküldi a játék link-jét, és majd kipróbálhatom, majd ő befordult Ricsi utcájába, Reni Virághoz indult, én pedig egyenesen haza.
És miután hazaértem, beköszöntem anyuhoz a konyhába, szokásosan érdeklődött a napom felől, én pedig szokásos módon beszámoltam neki, ugyanis nem fogad el egy "minden oké volt" " nem volt semmi izgalmas" kifejezést.
Az kéne még nekem, hogy a kamaszkezelő könyvből papoljon nekem arról, vajon mit érezhetek.
Köszönöm szépen, de magamtól is el tudom dönteni.
Majd miután lefutottam a szokásos köröket, felmentem a szobámba, majd megírtam a házikat, átnéztem a leckéket, amiket holnapra tudnom kell. Végül elpakoltam a táskám, majd egy forró fürdőt vettem. Közben Reni is hazaért, így bementem hozzá és vacsoráig beszélgettünk.
- Cortezzel jöttünk haza! - 5/5* - egyszerűen imádtam. Sőt vacsora után végig Tony Hawkoztam.
Vacsora Carbonara Spagetti - 5/3 - azért annyira nem volt rossz, ahhoz képest, hogy végül nem is Carbonara lett belőle.
- Pótvacsora - 5/? - nem tudom, ugyanis most kihagytam, de hallottam, ahogy Reni és apu melegszendvicset készítenek. Remélem azért anyu nem hallotta.
- Gépkorlátozás - 5/2 - sajnos csak egy órám volt arra, hogy játszak, de sebaj. A lényeg, hogy már tudom milyen játék az a Tony Hawk. :)
