Végeztem az evéssel, így kiléptem az ebédlőből, elővettem a telefonom, és kerestem egy nyugalmas helyet, majd videóhívást kezdeményeztem Reni-vel.
- Szia Bogi- köszönt lelkesen Reni.- mit csinálsz? Szép helyen vagytok? Milyenek az osztálytársak? Ezeket, és ehhez hasonló kérdéseket tett fel. Próbáltam mindenre
válaszolni. A környéket megmutattam neki, majd elkezdtem az osztálytársakról beszélni.
Említettem neki Cortezt is.
- Ki az a Cortez?- kérdezte ravasz mosollyal.
- öhmm ő is csak egy osztálytárs- pirultam el.
- az arcod nem erről árulkodik- nevetett ki.
- héjj, nem ér ki nevetni- tettettem a sértődöttet.
- jól van, jól van. Mutasd ki az- kérte, én meg körbe néztem, és megláttam Őt kb. tíz méterrel távolabb egy társaságban. Észrevétlenül lefotóztam gyorsan, és küldtem Reninek.
- hát..... nem az esetem- mondta, miközben elhúzta a száját. Döbbenten meredtem a kamerába. Talán nem hallottam jól.
Nem az esete. Cortez nem az esete. Van ilyen lány, ki nincs oda Cortezért?
Hát ez megdöbbentő.
Reni látva a döbbent fejem, ki nevetett, majd témát váltott.
Nagyon sok mindenről beszélgettünk.
Reni mesélt, az otthoni történtekről. Azt mondta, hogy anyu teljesen be van zsongva, az új sulink miatt.
Mindent figyelembe vesz, mindent elolvas, ami a sulival kapcsolatos, ráadásul kaptunk új laptopot is.
Vett újabb kamaszkezelő könyvet, ami vastagabb, mint a többi.
Ez kész.
Csapongtunk a témákban, hol nevettünk, hol rajta szórakoztam, miközben ő égett, hol pedig nyugtattam, hogy ne idegeskedjen.
Kb. egy teljes órán át beszéltünk. Észre se vettem, hogy így elszaladt az idő.
Elbúcsúztam Renitől, majd feltápászkodtam.
Elindultam a faházak felé.
Megpillantottam Kingát, aki láthatóan engem keresett.
- te mégis hol a francba voltál?- kérdezte ingerülten.
A szeme szikrát szórt, és mintha aggodalom is átsuhant volna az arcán.
- öhmm.... Reni-vel beszéltem telefonon.
- igen? És mégis ki az a Reni?
- az ikertestvérem.
- ohh, de miért pont ott?
- mert ott a legjobb a térerő- nevettem fel hangosan.
- ha most azt hiszed, hogy aggódtam miattad, akkor tévedsz.
- aha persze- hagytam ott nevetve, majd beléptem a faházba.
Virág ült az ágyán, és sírt,
ami nem volt fura, elvégre emó, de mégis megkérdeztem az okát.
- Virág miért sírsz?- ültem le mellé.
- kinevettek- mondta sírva.
- kik nevettek ki?- kérdeztem, miközben a hátát simogattam.
- Edináék- tört ki belőle újra a sírás.
Ahogy láttam Virágot sírva, elöntött az ideg. Nem tudom, hogy miért éreztem ezt, egyszerűen csak ideges voltam. Mit képzel magáról?
- Virág gyere velem!- utasítottam, majd kezénél fogva, magam után húztam.
Edináékat kerestem. Nem kellett egy perc se, azonnal meghallottam azt az eröltetett nevetését a tábortűznél.
Elindultam a tábortűz felé, miközben az ideg keringett bennem. Most megmutatom neki!
- Edina! - álltam meg a társaságnál. Persze hogy a fiúkkal lóg.
Mindegyik fiú felém nézett.
-Bogi, hát merre voltál?- kérdezte nyájasan. Fhu de átlátszó.
- Edina.....te egy féreg vagy! - csúszott ki a számon, annyira ideges voltam. Bár nem nagyon érdekelt.
- mi van?- sipította, nekem meg szerintem el kell mennem fülészetre.
- hogy merészeled?- emelt kezet felém, amit egyből elkaptam, majd rászorítottam.
- nem akarom mégegyszer meghallani azt, hogy bántod Virágot. Megértetted?- néztem rá eszelősen.
A fiúk ledöbbenve néztek végig rajtam, de nem érdekelt. Abban a helyzetben nem.
Elengedtem Edina kezét, majd a Virágét újra megfogva, indultam vissza a faházba. Edina még szitkozódott a hátam mögött, amit elengedtem a fülem mellett.
Visszatérve a faházba Virág rámugrott örömében, és szorosan megölelt.
- úhhh kösziiii- ugrándozott.
- Virág, megfolytasz
- uhh bocsi- engedett el, majd odament a takskájához, ahonnan kivett egy hajcsatot, és azzal félrecsatolta a szemébe lógó tincsét.
Furán néztem rá, ezért elmagyarázta. Aha, szóval,ha Virág boldog, akkor fel van csatolva a haja, ha pedig szomorú, akkor meg nem. Értem.
*
