Másnap reggel mikor felébredtem Kook nem volt mellettem. Kicsit megilyedtem, hogy az egész nagy egy álom volt. Kikászálódtam az ágyból, majd megindultam a konyha felé azzal a céllal, hogy egyek valamit.
Mikor leértem a lépcsőn, a látvány ami fogadott nagyon meglepett.
- Jó reggelt! - köszönök fáradt hangon az előttem álló személynek.
- Jó reggelt! Nézd, csináltam nekünk reggelit! Még Jiminre is gondoltam. Namjoon reggel elment dolgozni, így ő mutatta meg mit hol találok meg. - lelkendezik.
- Köszi Kook. - nyomok egy puszit az arcára. - de ezt igazán nem kellett volna. Végülis vendég vagy! - ráncolnám össze a szemöldököm, de egyszerűen nem megy, a boldogan csillogó nyuszi szemei az őrületbe kergetnek. Nagyon aranyos.
- Szeretném hogy ne csak vendég legyek.
- Mindennek eljön az ideje
Szájára puszilok, amit ő csókká mélyített.
- Figyu, oké oké én értem hogy dúl a *love* de azért ne ilyen nyílvánosan. - Hallatszik Jimin hangja mögűlünk. - Én nem, de sokan megszólnának érte. Ezért genyó az emberiség.
Leültünk megenni azt a finom tojásrántottát amit Jungkook csinált nekünk. Egyszerűen isteni lett.
A hétvége hamar eltelt, így mehettünk vissza az iskolába.
Beérve a terembe olyat láttam amit lehet inkább kihagytam volna. Az egyik osztálytársunk Hobbi éppen nagyon benne volt valamiben egy lánnyal.
- Ughh, Tae! Ne haragúdj hogy ezt látnod kellett. Kérlek ne szólj senkinek! - könyörög a velem szemben álló.
- Egye fene! De akkor mostmár nem én írom a házid!
- Na ezt felejtsd el!
- Hobbi.. édes drága Hobbi. Szerintem te sem szeretnéd hogy az egész iskola megtudja hogy egy osztályteremben csináltál fel egy lányt. Ráadásul nem is a barátnődet. Mit szólna ehhez MinJi?
A fiú elsápad, és realizálja hogy jogos amit mondok.
- Tudod mit? Soha többé nem kell megírd a házim, csak erről ne szólj senkinek! Kérlek!
- áll az alkú! - nyújtom a kezem, amibe egyből bele csap, majd megrázza azt.
A hét teljesen nyugisan ment egészen csütörtükig.
Jelenleg haladok az osztályterem felé. Mikor kinyitom az ajtót szembesültem a ténnyel, hogy sokat képzeltem bele a dolgokba.
Jungkook éppen egy számomra ismeretlen fiúval... Smárol.
Megtorpanok, pár másodperc kellett ahhoz, hogy felfogjam mit is láttam. Sarkon fordulva sietek el amilyen messzire csak lehet. Imádkozok, hogy Jungkook ne jöjjön utánam. Nem volt szerencsém.
- Tae várj! Megmagyarázom!
- Szerintem ezen nincs mit magyarázni! Mégis ki ez a fiú?
- A... Párom. - mondja alig hallhatóan, majd tekintetét a fölre mereszti.
- Nah, várj! - horkantok fel - most éppen hogy? Engem csalsz meg vele, vagy őt velem? - kérdem, míg egy könnycsepp ül ki a szemhélyamra.
- Őt veled .. - érzem, hogy neki is üt ez a téma, ugyanis képtelen bele nézni a szemembe.
- Hogy lehetsz ekkora f*sz? - kérdem nevetve a szánalomtól, közben a könnyem úgy dönt, hogy megmutatja magát, és végig folyik az arcomon.
Nem vártam meg a válaszát, gondolom nem is kaptam volna, csak megfordultam, és elmentem. Soha többé hallani sem akarok róla. Ámbár ez nehéz lesz, úgy hogy egy iskolába járunk és ő az egész iskola leghelyesebb diákja.
Nincs is jobb dolgom betegen itthon 23:37-kor mint Wattpadozni. Szóval, sok sok idő (4 nap XD) elteltével hozom a negyedik részt
YOU ARE READING
Szabad egy táncra?/Taekook/
FanfictionJavítás alatt!!! "Fáj, szavak nincsenek rá mennyire. Szeretnék egy ölelést... Egy ölelést, ami jó szorosan magába zárja elfáradt testem, s közben érezhetem mámorító illatát. Egy mellkast, amibe fejemet rendesen bele préselhetem, és szabadjára enged...