Szabad egy táncra?/Taekook/

13. rész

Hát én megfolytom!  Mégis mi a rákot képzel magáról? Hát nem ég le a pofájáról a bőr!? Milyen dolog megenni valaki más lekváros kenyerét!? Főleg ha az az ENYÉM VOLT!?

Dühösen csapom ki a fürdő ajtaját, majd gyosran átszelem a távolságot egészen a konyha-nappali-előszobáig. Hogy kell ezt nevezni? Maradjon konyha.

Oda érve látom ahogy HyunJin nyugodtan eszegeti az ÉN lekváros kenyerem, amit Kook csinált nekem.

Mikor Kook észre veszi hogy az ajtóban állok, mutogatni kezd hogy húzzak innen. Na kösz baszki! Azt hittem velem vagy randin!! Esküszöm, ha HyunJint kinyírom Kook lessz a következő, és letojom hogy szeretem. Menjen anyámba!

Nem törődve Jungkook kérésével oda léptem mellé, majd mancsomat az övébe fúrtam. Nem fogja meg a kezem, csak tartja.

Értem... Még mindig érez valamit HyunJin iránt. Miért? Miért jó ez!?

Mikor a váratlan vendég felnézett és meglátott, az arcára fagyott az addigi mosoly.

- Kookshi, én azt hittem itt MI lakunk. - hangsújozza hogy MI. Király...

Mi ez a becenév!? Kookshi... Komolyan bele folytom a zuhany rózsába!

- Ohh, akkor bocs a zavarásért. - mondom mérgesen, majd kirántva kezemet Kook kezéből /mellékesen nem volt túl nagy feladat hogy nem is fogta/ rohantam az ajtóhoz. Felvettem a cipőmet, majd a kabátom.

Köszönés nélkül hagytam el a házat.

Leszartam azt, hogy korom sötét van odakint, csak mentem az orrom után.

El fogok tévedni.

Hallatszik egyre csak a fejemben, de egyenlőre nagyon nem érdekel. Baszki! A telefonom... Kook ágyában hagytam.

Jó, mindegy. Nem akarom megzavarni a kis szerelmes párt.

Haragszom. Nagyon. De a fájdalom is egyre csak nő, ami a szívemben van.

Akaratom ellenére kezdenek el csordogálni a könnyeim, végtagjaimból elszáll az erő.

Meggyötörten esek össze egy fánál, majd döntöm neki hátamat. Erőtlenül húzom fel magamhoz a térdeimet, majd fejemet ráhajtva adok hangot fájndalmamnak.

Hangos zokogásba kezdtem, hisz azt gondoltam, hogy az erdő mélyén nem zavarok senkit.

Rosszul tudtam, ugyanis valami szőröset éreztem meg a kezemhez dörgölődni.

Felemelve fejemet megpillantok egy aranyos kutyust. Olyan, mint aki napok, hetek óta nem evett semmit.

- Hát te, pajti? - kérdezem a kutyától, gyenge, még a sírástól eltortzult hangomon.

Kezemet megemelve rátaszem a kutya fejére, aki úgy bújik érintésenbe mint egy aranyos cica.

Megsajnálva őt, és saját magamat, feltápászkodok, majd ölembe kapom a koszos kis szőrmókot.

Nagyjából fél óra bolyongás után, megpillantottam egy utcai lámpa fényét.

Az útra érve kezdtem el azon tovább sétálni.

Hosszas, és fáradalmas, sőt gyötrelmes séta után megpillantottam egy benzinkutat. Fájdalmas mosolyra húzva számat indulok el az ajtó felé.

- Üdvözlöm! Miben segíthetek? - mondja a lány ismerős hangján.

Fejemet megemelve megpillantom az én drága osztálytársam, MinJit.

- Ohh, Tae. Mi történt veled?