Szabad egy táncra?/Taekook/

24. rész

Csütörtök, a bálig 3 nap van vissza

Most ért véget az óra, ami azt jelenti, nekem mennem kell megkeresni Seo tanárnőt.

Meg is indultam, de a folyosón bele botlottam Lixie-be.

- Bocs Felix! - mondtam, de nem vártam meg a választ, elszaladtam.

Beérve a terembe meg is pillantottam a sátánt.

- Áh, Tae! Gyere csak ide. - mondja ilyesztően mosolyogva.

Utálom ezt a nőt!

- lesz még valaki aki segít, rendben? - kérdezi.

- nekem 8. - válaszolom egyhangúan.

- Taehyung! Tisztelet!

- jól van. Banya. - a végét már nem hallotta, ugyanis elég halkan mondtam.

Ez után neki is estem az olvasásnak, hogy tudjam, kihez mi kerül.

Nem sokkal később kopoktak az ajtón.

Egy "gyere" után egy Jungkook dugta be a felyét rajta.

- Áh, Gukk! Gyere, ülj le! Taehyung már elkezdte, segíst be neki. - utasít a tanci, de mi még mindig sokkosan meredünk egymásra.

Ver engem a sors.

Miért pont Kook?

Oké, szerettem volna találkozni vele, de nem így!

Mikor felébredtünk a sokk hatása alól, ide sétált, majd le ült mellém.

Ő is elkezdte bújni az aktákat.

Lassan végzünk az átolvasással, ami nagyon nem jó, mert valószínűleg ez után kell valamilyen alap beszélgetés.

- Van nálad Kim Boukhyun? - pillant rám Kook.

- igen. Valami úszással kapcsolatos. - válaszok neki.

- ide adod?

Hümmögtem egyet, majd átnyútottam neki a lapot.

Pakolás közben a kezembe került egy Jeon Jeonggukos lap...

Jeon Jeongguk

Magántanuló lett, az oka ismeretlen.

Kösz baszki. Sokat tudtam meg.

Ezen a lapon már csak hülyeségek vannak.

Mikor tovább keresgéltem, rátaláltam még egy Jeonos lapra.

******** A következő évben iskolát vált*

Hogy mi van? Jungkook elmegy??

Nem mehet el.... Nem akarom.

-Jungkook... - szólítom meg, miután a tanár elment mosdóba.

- mond. - rám sem néz. Kösz.

- magán tanuló leszel? - kérdezem lehajtott fejjel.

- nincs miért iskolába jöjjek. - jelenik meg arcán egy fájdalmas mosoly.

- Yoongi?

- össze vesztünk... Amúgy meg el van Jiminnel. Össze illenek.

- igen - mosolyodom el, ugyanis bevillan a kép, ahogyan barátom Yoo nyakában csüng őszínte mosollyal arcán. - végre boldogak.

- igen. Yoo is, és Chim is megérdemli. - helyesel.

- és.. ez a döntésed még változhat? - kérdem reménykedve.

- Tae.. - ez a megnevezés - soha semmi nem lehetetlen. - mosolyog rám. - a szerelmünk sem... - mondja elképesztően halkan, így alig értem...

Nem akarok neki nagyobb figyelmet szentelni, hisz akkor biztos bőgök.

Vissza fordultam a lapok felé, és elmerűltem benne.

Muitán végeztünk elköszöntünk a tanártól, majd haza indultam.

Az agyam most kezdett el azon kattogni amit Kook mondott.

"Semmi sem lehetetlen. A mi szerelmünk sem"

Szívem szakad meg, ahogyan felidézem ezt a két mondatot.

A szívem csak rá vágyik, de eszem más tempót diktál...

Harcot vívok belül...

Mit tegyek?

Hallgassak a szívemre, és legyek azzal, akit mindennél jobban szeretek, vagy hallgassak az eszemre, hogy ne törjek össze többször...

Miért ilyen nehéz szeretni valakit?

Nagggyon sajnálom! Úgy eltűntem mint a kámfor. Rentgeteg fellépésem volt a napokban, ezért nem volt időm írni.

Kicsit rövid lett, de remélem tetszik<3