Szabad egy táncra?/Taekook/

25. rész

Péntek, a bálig 2 nap van vissza

A bál időpontja egyre csak közeleg.

Mindenki sürög forog, a termet már rég kibérelték, szóval jelenleg javában folyik a díszítés.

Mivel a szerencsétlenség üldöz minket, így alapjáraton a 3. évfolyamosok -azaz a 11.-esek csinálnák- de az osztály ezelőtt osztálykiránduláson voltak, csúszott a vonat járat, így nem értek haza.

Tehát a díszítés ránk maradt.

Itt állok egy létra tetején, és valami hülye madzagot próbálok fölaplikálni az egyik lámpára, de bárhogy próbálkozok, nem megy.

Egy óvatlan mozdulat, és elveszítettem az egyensújom.

Az idő mindha belassult volna zuhanás közben.

Realizáltam, ha én most kajakra leesek, valamim eltörik.

Már mondtam volna imát, hogy valami puhára essek, amikor valaki elhapott.

Szememet nem mertem kinyitni, még mindig úgy érzem, hogy zuhanok.

Mikor erőt vettem magamon, lassan nyitottam fel szemhéjaimat, majd egy aggódó arcal találtam szembe magamat.

Han.

- Jól vagy Tae? - kérdezi aggodalmasan. - nagyon megijesztettél! Add ide, majd én megcsinálom!

Időm sem volt válaszolni, ki kapta a kezemből a madzagot, felmászott a létrára, majd egy pillanat alatt meg is csinálta.

Én lentről csodálkozva néztem mit babrál odafent.

- Na TaeTae, ezt hagyd rám! Légyszi segíts Hobinak a világítással, és a hangfalak összerakásával. Megint hiszti van, Jennie össze gobozta a kábeleket... - mondja a teendőked, én pedig egyet bólintva szaladok is Hoseok segítségére.

- Tae! - kiált ram Hobi. - segíts! Kérlek.

- azért jöttem! - kacsintok rá.

Fél óra kínszendvedés után sikerült kibogozni az összes kábelt, így már csak a hangosítás össze szerelése van hátra.

Miután összeraktuk a hangfalat büszkén álltunk meg előtte.

- Na jöhet a világítás! - jelentette ki csapattársam, Hoseok.

- baszki... - mormoltam az orrom alatt, ugyanis már nagyon nincs hozzá kedvem..

Valami diszkógömb hulyeséget kéne fölszerelni, amihez egyedül én lennék elég magas, de Han nem engedi hogy létrára álljak.

A felügyelő tanci csak röhög a bénaságunkon. Most komolyan ilyen emberek vesznek körül!?

- Jeongguk! - kiálja el magát a tanci. - segíts ezeknek a nyomiknak kérlek. Nem tudják felrakni a diszkó gömböt.

Kook mint egy szó fogadó kisgyerek siet a segítségünkre.

Felpattan a létrára, majd neki is lát a felszereléshez.

A körülöttünk állók szétszélednek, így csak én és ő maradtunk ott.

- hát te? - töröm meg a kínos csendet ami már percek óta honol köztünk.

- bejöttem segíteni a folyosó díszítésében. Ezt mondjuk nem gondoltam volna, hogy a gömböt is én intézem. - neveti el magát.

- hát látod. Szügségünk van itt rád. - mondom ki úgy, hogy át sem gondoltam mit mondok.

Mosolya lehervad, amit nem telljesen értek.

- Tae, szerintem menj segíteni kipakolni az asztalokat. - rám sem néz, csak adja az utasítást. Most mi baja van?

Bólintok egyet, majd szófogadóan szaladok drága osztálytársan Kay segítségére aki egyedül húzza maga után a faasztalt, így nyikorgó hangot generálva.

Megfogtam az asztal másik végét, így megemelve könnyebben vittük el kilyelölt helyére.

Nagyjából még 2 óra pakolászás után, a terem szó szerint pompázott. A fehér és a lila dominált, ezzel megadva az esti hangulat javát.

- köszönöm mindenkinek a fáradalmas munkáját, de el kell keserítseleg titeket; fizetés nem jár. - közli velünk a tanárnő. Mindenki jót derül rajta, kivéve én, mert nem értem mi ebben olyan vicces.

Az emberek szétszállingóztak, a terem pedig kiürült.

Még egy pár szó ereéig meg akartam keresni Jungkookot, hogy megkérdezzem mi történt, de sehol nem találtam.

Mikor a portást kérdeztem, azt válaszolta, hogy nagyjából egy fél órája ment el, tehát nem várta meg a végét.

Csalódottan baktattam haza.

A gondolat, mi kínoz már napok óta egyre csak erősödik bennem, de úgy érzem közeledek a válasz megtalálása felé.

Leszarom a hülye megérzéseimet, Őt akarom. Nem bírom nélküle.

Kissé eseménytelen rést lett, de ne szomorodjatok el! Már nincs sok vissza a bálig, aztán megint felpörögnek a dolgok<3