Szabad egy táncra?/Taekook/

6. rész

Jó olvasást<3

Hétvégén semmi különöset nem csináltunk. El voltunk hármasban Jiminnel és Namjoonnal. Kook még csak nem is keresett. Ezek szerint nem is érdekli a dolog. Engem sem kéne. De akkor is! Idegesít. Nagyon...

Hétfő reggel elképesztően fáradtan nyitottam ki a szemem az ébresztő rikácsolására. Szívem szerint földhöz vágtam volna.

Első utam szokásosan a fürdőbe vezetett, hogy valami emberibb kinézetet varázsolhassak magamra. Megigazízottam a hajam, és megmostam a fogam.

Lementem a konyhába hogy főzzek magamnak egy Latte-t, mert úgy érzem, hogy most enélkül nem bírnám ki a napot. Megtámaszkodok a konyhapulton, és figyelem, ahogy a barna folyadék bele csöpög a bögrémbe. Öntök bele egy kis tejet, teszek bele egy kanál cukrot, és kész is az életem megmentője. Boldogan kortyolok bele, azzal a reménnyel, hogy így nem szendvedek annyit.

A következő megmentőm Namjoon volt, akire rájött a "háziasszony" Jimin helyett, ezért most ő csinált reggelit. Semmi különös, csak melegszendvics.

Csak melegszendvics, ami ma reggel különösen jól esett.

Miután mind a hárman össze szedtük magunkat elindultunk az iskolába.

Beérve tekintetem megakadt egy új srácon. Végig néztem rajta, majd nem szenteltem neki több figyelmet.

Az osztályteremhez érve leülök a sarokba az ablak mellé, és kémlelni kezdem hogy mi folyik az iskola falain kívül.

Érezem, hogy valaki mellém ül, de nem különösebben figyeltem fel rá. Még csak oda sem nézek. Sokkal inkább leköt a felhők lassú haladása, ahogyan elsiklanak az élénk kék égen.

-Tae... - hallom meg magam mellől az ismerős hangot. Úgy döntök nem foglalkozom vele, és megvárom ameddig elmegy. Semmi kedvem vele beszélgetni. - Taehyung - miért nem tud békény hagyni? Menjem a barátjához vagy akárhova, csak engem hagyjon békén! - Taehyung kérlek - kezd elegem lenni. Fejemet felé fordítom, vetek rá egy érzéketlen pillantást, majd felállok és elülök Jimin és Namjoon mögé. Helyet foglalok, majd a pad felfedezését választom új célomnak. Az öreg fába vésett grafit, avagy toll nyomokon óvatosan végighűzom az ujjamat, s űgy teszek, mindha az tényleg annyira érdekes lenne.

Mikor a tanár belép a tanterembe az összes figyelmemet neki szentelem. Ámbár én már megtanultam otthon tankonyvből ezt az anyagot, mégis úgy teszek mindha teljesen új lenne, és lekötné a figyelmem. Mindeközben legbelül halálra unom magam.

Az óra végén mindenki kiment a tanteremből kivéve engem Namjoont és Jimint, meg még rajtunk kívül néhány gyereket. Nam és Chim hátra fordultak hozzám, hogy egy  beszélgetést kezdjünk.
Szünetben megírtuk a házi feladatot, és mégegyszer átnéztük a ma vett anyagot. Micsoda szorgalmas srácok vagyunk nem? Nem! Mindezt csak azért csináltuk mert Jungkook és Yoongi bent van a teremben. Lássák azt, hogy el vagyunk foglalva és nem érünk rá cseverészni.

A következő óra elején jutott el az agyamig, hogy Jungkook és Yoongi a MI osztálytermünkben, a MI óránkon ül, míg ők egy osztállyal felettünk járnak. Körülnézek a teremben, majd észre veszem, hogy Kookék osztálya össze van vonva a miénkkel. Na remek. Biztos mondta a tanár, csak engem valami más kötött le.

Mikor a tanárnő végre befárad az osztályterembe felemelem a kezemet hogy kérdezhessek tőle valamit.

- Elnézést tanárnő! - szólítom meg a lehető legkedvesebb hangomon.

- Igen Taehyung? - kérdez vissza a nő.

- Meddig leszünk össze vonva?

- Elméletileg a hét végéig, vagy ameddig vissza nem jön az osztályfőnökük. - magyarázza.

- Értem köszönöm. - mondom, majd fejemet lehajtom a padra szendvedésem kimutatására.

Jimin mellém csapódik, de úgy szó szerint, annyira hogy leesek a székről. Csomó aggódó pillantást kapok, köztük Jungkooktól is, aki a távolból figyeli az eseményeket. Amikor észre veszem, hogy engem néz, érezem ahogy fejem egyre piroskásabb árnyalatban pompázik. Gyorsan felülök a székre és  fejemre húzom a kapucnim.

Idő közben Jimin is felállt mellőlem, és vissza sétált a helyére, Namjoon mellé.

Óra kezdetekor ismét mellém ült valaki. Tanulva az alőbbiből oldalra néztem, hogy szemügyre vehessem kihez van szerencsém. Yoongi ül mellettem. Megforgatom a szemeimet, majd a másik irányba fordulok reménykedve hogy elmegy. Mondanom sem kell, nem lett szerencsém.

- Figyelj Taehyung. Tudom, nem szeretnél velem szóba állni, és Jungkookkal sem, de ezt kérlek olvasd el - csúsztat elém egy papír cetlit - fontos lenne.

Hallom, ahogy kitolódik a szék, ezzel jelezve Yoongi távozását.

Mivel egy apró kíváncsiság is van bennem, megfogom a lapot, s olvasni kezdem.

        Szia Tae!

Tudom, hogy mi a véleményed rólam, és minden okod meg van erre. Szeretném hogy tudd, nagyon szeretlek, és érted akár HyunJinnal is szakítok. Csak egy szavadba kerül. Kérlek, nem hagyj el. Szeretlek!

                                                        Jungkook

Reménykedtem abban, hogy már döntött száz százalékig, de ezek szerint nem. Határozottan nem. Nem szakított még HyunJinnel, viszont engem akar. Nevetséges komolyan.

Megfordulok, s azzal találom szembe magam, hogy Jungkook kiváncsisággal teli szemekkel mered rám. Egy tipikus "kapd be" vigyort varázsolok arcomra, mire ő csak kérdő tekintettel válaszol. Vicces ez, hogy ilyenkor is szavak nélkül társalgunk.

Előveszek egy ceruzát, és írni kezdek a papírra:

Fájna békén hagyni? Jungkook felejts el, és légy boldog azzal akivel akarsz. Engem nem érdekelsz se te, sem a barátod! Úgyhogy hagyj békén. Kérlek..

                                                         Taehyung

Megkérem a mögöttem ülő lányt MinJit, hogy juttassa el a papír lapot Jungkookhoz. Ezt meg is tette. Látom, ahogy kiváncsian olvassa, majd a kíváncsiságát felváltja az elkeseredettség.  Túl dúrva lettem volna? Lehet. Hazudtam magamnak is? Lehet. Szeretem még? Na ez határozott igen. De nem fogom közel engedni magamhoz. Ha már egyszer megtette, többször is meg fogja. Ki tudja... Legközelebb engem csalna meg valakivel...?