Szabad egy táncra?/Taekook/

26.rész

Szombat, a bálig 1 nap van vissza

Meg van az érzés, mikor 2 döntés között vagy, az egyiket a szíved szeretné, a másikat pedig az eszed?

A remény él a szívemben, hogy álmaim szerelme ott lesz azon a bizonyos bálon, jön a csók bla bla bla... Gyermekies álmodozás, nemde?

Az eszem azt sugallja, el ne menj, hisz Ő is ott lesz, megint bele szeretsz, elhagy aztán baszhatod.

2 tűz között állok.

A döntés meghozása már a nyakamon van, Jimin meg már szét szedte az idegrendszerem.

Vagy 80 okot talált, hogy miért kell elmenjek a bálba.

Az egészben az a legszomorúbb, hogy hatást gyakorol rám.

Fáradtan kullogok ki a konyhába, ahhol egy 1000 wattos mosolyú Jinnel találom magamat szemben.

- Szia TaeTae! Kérsz pirítóst? - kérdezi kedvesen.

- mhm. - valaszolok neki, majd leülök az egyik székre.

Nem kell sokat várnom, már érkezik is az ízletes étel.

Bárki bármit mondjon, Jin főz a világon a legjobban. Bár tény és való, egy pirítós elkészítése nem nagy hű-hó.

Rak rá egy kis avokádó krémet, és már kész is van az elképesztően finom reggeli.

Reggeli után Chim elrántgatott magával ruhát venni, miszerint tetszenem kell a hercegemnek.

Nem ellenkeztem, erőm sem lett volna hozzá.

Fáradt vagyok... Nem fizikailag. Inkább lelkileg.

Hiányzik az erőforrásom.

Hülye feltélelezés, de nem kizárt, hogy mióta Jungkook "eltűnt" az életemből, azóta kuka vagyok .. senki vagyok nélküle.

Gondolkozásomból Jimin visítása hozott vissza a valóságba.

- Ebben kurva jól nézel ki! - jelentette ki magabiztosan.

Hogy kerültem én be egy próbafülkébe? Ennyire elkalandoztam volna?

Sajnos még nem látom magamat, mivel háttal állok a tükörnek, ezért szépen lassan megfordulok.

A látvány, amivel szembe találom magamat lesokkol.

Esküszöm egy helyes pali néz vissza rám a tükörképen keresztül.

Hajam kissé rendezetlenül áll, szemem alatt karikák, de még így is jól festek ebben a ruhában.

(Kis segítség hogy el tudjátok képzelni)

(A RUHA A LÉNYEG!! bár szerintem ezt ilyenkor hiába mondom... Mindenki mást néz... Bele értve én is:>>)

Nagyjából olyan kilenc óra lehet, de mi még mindig vásárolgatunk.

Jimin teljesen be van kattanva.

Nem tudom mit akar elérni, de már így is úgy nézek ki mint egy igazi szívtipró.

Esküszöm kezdek attól tartani hogy az összes meleg srác rám mászik. Pedig én csak egynem a figyelmét szeretném felkelteni.. ha ott lesz.

Lassan 11 óra, és mi még csak most esünk be a lakás ajtaján.

Mint egy hulla, úgy kullogok el a szobámig, majd mint egy zsák krumpli, dőlök el rá.

Az álom hamar elmémre száll, így már csak az álom világ ölel körbe.

Álmomban velem volt. Fogta a kezem, ölelt engem, csókolt...

Miért nem lehet EZ a valóság?

Ezer bocsi. Úgy eltűntem mint a kámfor, de mostmár itt vagyok.

Bocsánat, hogy 2 hét kellett egy ilyen rövidke rész érkezésének, csak gondok adódtak a magánéletemben.

Remélem megértitek, és azért még olvassátok a könyvemet<3