Szabad egy táncra?/Taekook/

19. rész

Csütörtök, a bálig 10 nap van vissza

Ez...

Jungkook ...

A fejemben egymás után újra és újra lezajló történésekre riadtam fel.

Tegnap este találkoztam Kookkal.

Ő is észre vett engem, ezért oda jött, és beszélgettünk kicsit.

Leginkább rólam, és Felixről kérdezett, úgyhogy elmondtam neki mi is a szitu, hogy mi már nem vagyunk együtt, de vele megyek a bálba.

Fura volt vele ennyi idő után újra beszélgetni, de egy kis megnyugvás szált zaklatott lelkemre, hogy tudom, jól van.

Bár ahogy ránéztek... Nem látom, hogy hiányoznák neki... És ez nagyon fáj...

Jungkook szemszöge:

Tegnap este találkoztam Taeval.

Szerintem említenem sem kell, mennyire nem akartam. Félre érés ne essék, még mindig az életemnél is jobban szeretem ezt a fiút, de ott, akkor, amikor a szemébe kellett nézzek, azt hittem meghalok. Láttam, hogy mennyire szendved. Meg akartam ölelni, de tudom, hogy nem lett volna helyes, így nem tettem.

Szívem szerint erős karjaimmal örökre magam köré láncolnám, s soha többé nem engedném el magam mellől. Addig csókolnám, míg meg nem érti, milyen borzasztóan szeretem őt. Megadnék neki mindent, amit csak kiejt a száján.

Szeretnék vele lenni, de nem lehet...

Elbasztam... Többször is elbasztam.

Taehyung szemszöge:

A reggelem furán indult, ugyanis nem csak hárman mentünk iskolába. Yoongi is hozzánk csapódott. Sőt, Chim kezét fogta végig.

Ma hajnalban Nam keltett fel, hogy Jimin valami fontosat akar mondani.

Szitkozódtam egy sort, aztán össze szedtem az életerőm, és elé álltam.

A látvány kissé sokként ért. Jimin, Yoongi mellett kézen fogva. Az állam a padlót súrolta, ugyan úgy, mint Namjooné.

Elmondták, hogy igenis járnak, már elég régóta, csak nem tudták hogyan mondják el nekünk.

Mivel reggel olyan vagyok mint egy méreg zsák, ezért kicsúszott a számon hogy "nagyon örülök nektek meg minden, de ezt nem hajnalban kéne elmondani". Rendesen beszartam, hogy valaki megharagszik, de hála istennek nem. Sőt, tök jót röhögtek rajtam.

Tényleg nagyon örülök, hogy Chim boldog. Nekem ez már fél siker.

A suli egész gyorsan véget ért, a délutánt meg Jiminnel és Yoongival töltöttem.

Megvan az az érzés, mikor te vagy a Steve?

Nah, úgy éreztem magam, bár nem különösebben zavart. Jó volt látni, hogy boldogok. Yoongiról kiderült, hogy van egy érzékeny oldala is.

Jimin elvágta az ujját a papirral, Yoo meg teljesen kiakadt.

Szó szerint úgy kellett lefogni, hogy ne hívjon mentőt.

Ilyesztően aggódik Jiminért, bár nem is bánom. Chim sosem vigyáz magára. Eddig én és Namjoon óvtuk még a széltől is, de ez a szerep most elszáll tőlünk Sugára.

- Milyen gyorsan felnőnek! - jön oda mellém Nam, miközen a párocskát nézzük, ahogyan a konyhában valami ehetőt próbálnak össze dobni.

- Nam... Csak egy év van köztünk. - nevetem el magam.

- Jó na. De csak gondolj bele. A kicsi Jimin végre talált egy hozzá illő személyt. Esküszöm azt hittem hogy a nyakamon marad.

- Hallok ám! - kiabál oda hozzánk az emlegetett szamár.

- Tudod, hogy szeretlek! - kiabál vissza Namjoon.

- Ti ketten tiszta hülyék vagytok! - röhögöm el magam.

- Szereted te ezeket a hülyéket! - mondja Nam, majd egyik kezét átlendíti vállam felett, így egy baráti ölelésre invitálva engem, amit boldogan viszonzok.

- De még mennyire.

Nem is tudom mi lenne velem ez a két barom nélkül. Az mondjuk biztos, hogy eret vágnék.

Köszönöm hogy elolvastad ❤️