Maybe I just wanna be Yours | Dramione FF

2. - Ismerős idegen

- Na mesélj Gin, mi a helyzet?
- Hát, tudod... Nem is tudtam, hogy hogy írjam ezt meg, ezért úgy gondoltam, ezt mindenképpen személyesen kell megbeszéljük.
- Rendben, de mondd, mert most már kicsit megijesztesz - feleltem kissé tényleg tartva attól, vajon mitől változott így meg Ginny arckifejezése.
- Nos... Ron itt volt a minap, és elmondta, hogy hiányzol neki. Szokott látni a reggeli prófétában, hellyel közzel azért figyelgeti a híreket rólad, és hozzám fordult emiatt. - mondta Ginny folyamatosan az arcomat fürkészve.

Nem tudtam, hogy mit mondjak. A roxforti csata után egy ideig együtt voltunk, úgy éreztem, hogy mindenem megvan, hogy így a tökéletes, elvégre mélyen, legbelül mindig is ezt akartam. De aztán valami megváltozott, amikor mindkettőnk életében komolyra fordultak a dolgok a munka világában. De főleg Ő... Már nem volt ugyanaz az ember, akibe beleszerettem.

- Figyelj Gin... Tudom, hogy most ez igazából neked is nehéz, és sajnálom ezt az egész helyzetet, de, tudod... - nem is tudtam, hogy mondjam el - Ron már nem az az ember, mint öt évvel ezelőtt, sajnálom.
- Nem akarom, hogy kellemetlen legyen neked sem, viszont a testvérem, megígértette velem, hogy megemlítem neked a dolgot, ne haragudj rám. Olyan jó volt titeket olyan szerelmesnek látni akkor, az után a sok év után végre mind a ketten voltatok elég bátrak hozzá.
- Tudom, - feleltem - de azt is tudom, hogy mit akarok, hogy mire vágyom, és az sajnos nem az, amit ő tud nekem nyújtani.
- Értem, persze drágám. Megpróbálok majd beszélni vele. És még egyszer köszi, hogy tudtunk beszélni! - mosolyodott el, majd végül másra terelődött a szó.

Csak úgy csapongtunk a témák között, ahogy szoktunk, mire felébredt a kis Albus egy jó hosszú szundiból, így gyorsan elköszöntem, mert nem akartam tovább zavarni, illetve volt még pár dolgom aznapra, és elindultam.

Ahogy a Ginnyéktől nem messze található parkban sétáltam egyedül egy ösvényen, a felettem húzódó kis hídon egy ismerősen ható tejföl szőke hajat pillantottam meg. Hirtelen olyan kíváncsi lettem, hogy elbújtam egy sövény mögé, nem törődve azzal, hogy ha valaki meglát így, biztosan őrültnek fog gondolni, és vártam.

Pár pillanattal később, megpillantva nem csak a tejföl szőke hajat, hanem a hozzá tartozó fejet, tarkót, és testet, ahogy olyan arisztokrata módon sétál, kicsit megfordult velem a világ.

- Az ott Draco Malfoy lenne? - kérdeztem magamban.