- Gyönyörű helyre hoztál. – szólaltam meg végül, a várost bámulva.
Erre Draco felemelte a fejét, láthatóan jól esett neki ez a dicséret féle, s ezután pár percig csak a kilátásban gyönyörködtünk.
Végül én törtem meg a csendet.
- Még a Roxfortban, ötödikben és hatodikban... Sokszor úgy éreztem, hogy bámultál, amikor összefutottunk a folyosón. Persze nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, azért még is csak észrevettem. Ez tényleg így volt? – habogtam össze vissza. Láthatóan jól szórakozott ezen, majd rám emelte tekintetét, és egy félmosoly keretében a következőket mondta:
- És ha így volt, Granger, akkor mi van? – villant meg a szeme, ahogy végigmért.
- Csak kérdeztem, de felejtsd is el. – védtem be gyorsan magam. Azt hittem, ez a megfelelő pillanat arra, hogy feltegyek egy ilyen jellegű kérdést neki, de tévedtem. Még is csak egy Malfoyyal állok szemben.
- Tudod Draco... - kezdtem bele, de rájöttem, nem is tudom, hogy mit mondjak, így nem fejeztem be a mondatot.
- Menjünk? Kezd lehűlni a levegő. – hagyta figyelmen kívül az előbbi próbálkozásomat hűvösen.
Nem tudtam mire vélni ezt a hangulatváltozást, de nem is akartam firtatni a dolgot, jobbnak láttam én is, ha elindulunk, így hát felálltam, és elindultam az autó felé. Szó nélkül követett.
Beszálltunk, és meg sem szólaltunk addig, amíg a lakásomhoz nem értünk. Ott megköszöntem neki az estét, és hogy hazahozott, majd kiszálltam az autóból.
- Granger... - hallottam halványan a hangját, pont, mielőtt becsaptam az autó ajtaját. De nem fordultam vissza, hanem bementem az ajtón, és hagytam, hogy becsukódjon.
YOU ARE READING
Maybe I just wanna be Yours | Dramione FF
FanfictionMinden jog J. K. Rowlingé! Dramione történet Öt évvel a roxforti csata után Hermione mágiaügyi miniszterként éli az életét. Az iskola újjáépült, minden megy tovább a maga kerékvágásában. Azonban minden megváltozik, amikor egy napon teljesen váratlan...
