Maybe I just wanna be Yours | Dramione FF

10. - Másnap reggel

Reggel teljesen kipihenve ébredtem, csak úgy kipattant a szemem. Ahogy eszembe jutottak az éjszakai események, az oldalalmra fordultam, ahol még ott pihent Draco. Oké, szóval tényleg nem álmodtam. Milyen érdekes, így olyan ártatlannak és kedvesnek tűnik, ahogy a szemébe hullik a haja, és nem néz olyan gondterhelten, ahogyan általában teszi.

Hangtalanul kicsúsztam a takaró alól, és besurrantam a fürdőszobába. A forró zuhany alatt állva elképzeltem, ahogyan bejön utánam és mögém áll a kabinba. Aztán amikor rájöttem, hogy ez tiszta hülyeség, gyorsan befejeztem a tusolást, és a köntösömet magamra öltve a konyhába mentem, hogy kávét és reggelit készítsek.

Amikor Draco felébredt, először nem is fogta fel, hogy hol fekszik. Beletelt néhány pillanatba, amíg ráébredt, hogy bizony Hermione Granger ágyában fekszik, teljesen meztelenül. Gyorsan kiugrott az ágyból, felöltözött, és kiviharzott a konyhába.

- Merlin szakállára, mondd azt, hogy csak álmodtam... – ült le a konyhában az üres helyre, ahol egy bögre gőzölgő kávé és egy nagy tányérnyi reggeli várta.

- Hát, este kedvesebb voltál, az biztos. – mondtam neki gúnyosan.

- Mennyit itattál velem, Granger? – emelte fel a kávés bögréjét, és tekintetét rám szegezte.

- Úgy ittad, mintha muszáj volna, szóval ne engem hibáztass!

- Ennek nem szabadott volna megtörténnie – mondta halkan, saját magát is áltatva ezzel.

- Hát megtörtént, ahogy látod, úgyhogy innentől kezdve vagy elfogadod, vagy elfutsz előle. Szerintem mondhatod, hogy jó volt, hiszen ezt mindketten így gondoljuk.

- Tessék? – kérdezte teljesen ledöbbenve.

- Igen, jól hallottad, én legalább bevallom, hogy életem legjobb éjszakáját tölthettem veled az este.

- Persze, feleségül ne vegyelek? – kérdezte gúnyosan.

- Jól van, Malfoy, ahogy látom, már a régi vagy. – motyogtam kifelé nézve az ablakon.

- Tőlem ne várd azt, hogy miután lefeküdtünk, majd szerelmet is vallok neked. – mondta ő is kibámulva a konyha ablakon.

- Nem várom el, csak lehetnél egy kicsi őszinte. Persze csak olyan arisztokrata módon, ahogy arra ti képesek vagytok.

- Ahh, Merlinemre, csak ne lennél ilyen már korán reggel. – morogta, miközben megitta az utolsó kortyot is. – Nem volt még ilyen éjszakám.

Hosszabb csend következett, mert végül is megkaptam, amit akartam, de most nem tudtam, hogy mit kezdjek vele, hogyan reagáljak rá. Annyira különös volt ez az egész, hogy azt sem tudtam, még is hogyan viselkedjek vele, mi lenne számára a megfelelő. És azt is felismertem, hogy a testem, az eszem és a szívem is meg akar neki felelni. Csak nem tudtam, mi lesz a jó.

- Máskor is találkozhatnánk... - szólaltam meg végül, még magamat is teljesen meglepve.

- Micsoda?! Ez most felhívás keringőre?

- Hát persze, mit is gondoltam, a Mardekár hercege mit fog hinni... – forgattam a szemeimet – csak arra gondoltam, hogy akár jobban is megismerhetnénk egymást, lehet, hogy kisülne belőle akár valami jó dolog is.

- Mi van, Granger, randira hívsz? Te, engem? – kérdezte Malfoy hüledezve.

- Hívd aminek akarod, Malfoy. – néztem rá, egyenesen a szemébe, egy kicsit incselkedve vele.

- Hmm... - szólt egy pár pillanat után – tudod mit? Jövő héten elviszlek vacsorázni, de ha nem tudsz majd viselkedni, akkor az lesz az utolsó találkozásunk. – próbált fenyegetőnek hangzani, de nem törődtem ezzel a modorral. Már megszoktam.

Bólintottam, egy kicsit szórakoztam is rajta, mert tényleg nagyon vicces volt, ahogy próbált megfenyegetni ezzel a dumával. Szerintem látta rajtam, hogy hülyének nézem mert köhintett egyet.

- Oké, akkor pénteken érted jövök hétre. – biccentett, majd kinyitotta a bejárati ajtót. – Viszlát, Granger!

- Szia... - mondtam motyogva, mert a hirtelen távozásától kicsit megilletődve ültem ott a székemen, hiszen nem számítottam arra, hogy ilyen hamar egyedül fogok maradni már így reggel. Na nem mintha reménykedtem volna bármiben is, hiszen ismerem őt, de jó lett volna még egy kicsit együtt lenni, beszélgetni.

- Miket beszélsz, Hermione. – mondtam hangosan, hiszen nem kellene már is arról fantáziálnom, hogy együtt vagyunk, tekintettel a múltunkra is, de ez az egész alapból egy kicsit abszurd volt. – Majd lesz, ahogy lesz, kész! – mondtam, szintén hangosan.

Viszont, ha jövőhéten elmegyünk vacsorázni, akkor valami megfelelő ruhát kellene, hogy felvegyek. Nekem meg egy normális göncöm sincs jelenleg... oké, akkor összeszedem magam, és elmegyek ma vásárolni, mert ez így nem állapot.