Maybe I just wanna be Yours | Dramione FF

13. - Vacsora

Odafordultam hozzá és kérdőn nézve rá, valami magyarázat félét várva arra, hogy még is mire várjak. Erre ő azonnal kiszállt.

Ezt már nem tudtam hova tenni, de mielőtt cselekedhettem volna, már ki is nyitotta az ajtómat és megvárta amíg kiszállok az autóból. Így most már értettem, mire volt ez az egész, és egy mosollyal nyugtáztam a történteket.

Együtt besétáltunk az étterembe, jelzett a pincérnek, hogy van asztalfoglalásunk, aki odavezetett minket az egyik legjobban elhelyezett asztalhoz, pont a csodálatos belső kertre nézett, ahol minden ki volt világítva, de a legszebb a középen ékeskedő szökőkút volt.

Miközben a kertet csodáltam, levettem a kabátomat, amit Draco a fogasra tett. Helyet foglaltunk, és megbeszéltük, hogy milyen szép a belső tér és a kert is, ami engem teljesen elvarázsolt.

Kis idő múlva rendeltünk italt, aztán tovább böngésztük az étlapot. Több étel is volt, ami szimpatikus volt, de végül sikerült dönteni, így amikor a pincér újra megjelent, határozottan elsoroltam neki, hogy mit szeretnék enni. Amikor Draco is így tett, a pincér elkérte mindkettőnktől az étlapokat, és magunkra hagyott.

Az este további részében végig beszélgettünk, nagyon kellemesen telt, nem tudtam semmi kivetni valót találni benne.

Amint végeztünk a vacsorával, autóba ültünk és a lakásom felé vettük az irányt. Amikor le kellett volna kanyarodni a kis utcába, nem tette meg, így kérdőn néztem rá. A folyamatos beszélgetés után kifejezetten furcsa volt, hogy erre nem adott magyarázatot, de nem firtattam különösebben, vártam, hogy mi lesz majd ebből.

Pár percet még autóztunk, amikor a nem messze lévő híres domb útjára kanyarodott. Szerettem ezt a helyet, noha sokszor nem volt időm erre járni, talán amióta itt lakok a környéken, egyszer sétáltam errefelé. Jobb szerettem a parkot, egyrészt közelebb is van, másrészt tökéletes arra, amire nekem kell: a futásra.

Amikor felértünk a kanyargós úton, leparkolt az autóval a parkolónál, és kiszálltunk. Már javában sötét volt, de itt a parkoló, és az ösvény, ami a kilátóhoz vezetett, ki volt világítva. Az ösvény felé vettük az irányt, és beszélgettünk.

- Megmondom őszintén, még sosem jártam itt fent. – szólaltam meg elsőként.

- Tényleg? – kérdezte döbbenten.

- Hát, nem nagyon van időm csak úgy elmenni ide-oda. – motyogtam.

- De hát a parkban sokszor megfordulsz. – mondta értetlenül.

- Igen... Az is többnyire azért van, mert van kiépített futópálya, és szeretek mozogni.

- Ó, értem. Én rengeteget vagyok itt. – vallotta be. Nem válaszoltam, vártam, hogy folytassa. – Amióta elköltöztem otthonról, rengeteg időm lett, és szeretek egyedül elmélkedni itt a domb tetején, gyönyörű a kilátás.

Ekkor értünk a kilátóhelyhez. Innen tényleg gyönyörű fényekben pompázott a város, teljesen elvarázsolt. Nem tudtam betelni ezzel a rengetegféle színű és méretű fényfolttal, számos híd, nagyobb, nevesebb utak, terek, hatalmas épületek, szobrok, nevezetességek voltak kivilágítva. Amikor a korláthoz sétáltunk, Draco rámutatott az egyik padra, ahova végül leültünk.

Nem volt hideg, kellemesen jóleső volt az a hűvös szellő, ami ért minket, szerencsére a szövetkabátom jól védett.

- Szóval, Granger... - kezdte.

- Igen? – kérdeztem.

- Hogy tetszett az étterem? – kérdezte tőlem, de láttam rajta, hogy egy kicsit félve kérdezi ezt, mintha nagyon is fontos lenne, hogy mi a véleményem.

- Fantasztikus volt, a kiszolgálás, az élmény is, de a tészta is nagyon ízlett! – mondtam teljesen belelkesülve.

- Örülök neki, én is szeretem, jó hely. – válaszolta elégedetten.

- Még mindig olyan hihetetlen ez az egész, nem? – tettem fel a már majdnem költői kérdésem.

- Mármint, mire gondolsz?

- Ez az egész. – mutattam ránk. – Hogy elmegyünk vacsorázni kettesben, ami a múlt héten történt... hogy erről igazából még senki nem tud... - magyaráztam.

- Miért, miről kellene bárkinek is tudnia? – kérdezte zavarodottan.

- Hát, hogy... - habogtam össze vissza. – Hogy találkoztunk, és most meg újra... - vigyáztam a szavakkal, nem akartam azt mondani, hogy „együtt vagyunk" vagy hogy „eltöltöttünk egymással egy éjszakát", mert ahogy láttam arra is elég érdekesen reagált, amit az előbb említettem.

- Ja értem... - válaszolta, de ebből nem igazán tudtam semmit kivenni. Gyerünk, Hermione, okos vagy te, ne hagyd veszni a jó hangulatot.