Maybe I just wanna be Yours | Dramione FF

11. - Várakozás

A bevásárlóközpont folyosójára érkezve letekertem a nyakamból a sálamat, és a forgatagot nézve átgondoltam, hogy mit is keresek, merre menjek, hogy azt megtaláljam. Összeszedtem magamban néhány boltot, ami szóba jöhet, és pillanatok alatt útvonalat készítettem, hogy merre lenne logikus haladnom.

Az első boltban több ruhát is leemeltem az akasztóról, azonban egyik sem tetszett annyira, hogy akár fel is próbáljam, így egyből vissza is akasztottam őket. Szerettem ruhát vásárolni, mert valahogy egyből láttam a szemeimmel, hogy melyik ruha állna egyáltalán jól nekem, így kifejezetten élveztem azt, hogy viszonylag rövid idő alatt találtam magamnak tökéletes darabokat, és ezt most sem terveztem másképpen csinálni.

Körülbelül 20-30 perce nézelődhettem, amikor a harmadik boltban megakadt a szemem egy vörös színű darabon, azonnal ott is termettem mellette, amikor észrevettem, hogy egy másik, körülbelül velem egykorú hölgynek is ugyanaz a ruha volt a cél, amit én kinéztem magamnak. Éreztem, hogy ez lenne az igazi ruha az estére, ezért nagyon szerettem volna, hogy az enyém legyen. A hölgy pedig vészesen közeledett a sorhoz, ahol én sétáltam, egyenesen a ruha felé.

Gyorsan kellett döntenem, igaz, nem szoktam ilyet csinálni, de most kivételes esetre hivatkozva egy kis mágiát küldtem a hölgyre, aki hirtelen megtorpant, és elindult más irányba, teljesen elfelejtve az eredetileg áhított vörös darabot.

Elégedetten emeltem le a polcról, és vittem a próbafülkék irányába. Megint igazam volt, tökéletesen állt rajtam, de biztos voltam benne, hogy harisnyával, belőtt hajjal és egy megfelelő cipővel még jobban fog majd rajtam állni.

A nap további része eltelt, Hermione többnyire pihent otthon, és készülődött a következő hétre, mert bármennyire is várta a találkozást, addig még hátra volt öt minisztériumi munkanap. Ő pedig ilyenkor szeret csak a munkára és a feladataira koncentrálni, mert abból valószínűleg semmi jó nem származna, ha nem tudna eleget tenni miniszteri kötelességének.

*****

Nagyjából egy szempillantás alatt elillant ez a hét, mintha minden úgy alakult volna, ahogyan azt ő szerette volna, és pillanatok alatt eltelt ez az öt munkanap. A legtöbbször viszont úgy érezte, hogy csak lézeng. A délutáni futások alkalmával azon kapta magát, hogy mindenhol Dracot keresi a parkban, hátha felbukkan egy padon, vagy a zebránál, esetleg a lakása közelében, azonban ez egyszer sem történt meg. Lehet, hogy kicsit túlizgulta a dolgokat, meg amúgy is, még semmi sem volt biztos kettejüket tekintve, úgy volt vele, hogy majd úgy is minden kiderül a vacsoránál.

Pénteken már négy óra előtt eljött a Mágiaügyi Minisztérium épületéből, hogy legyen ideje rendbe szedni magát este hét óráig, na meg már annyira izgatott is volt. Hazaérve ledobta a cuccait a bejárati ajtó mellett lévő kis asztalkára, és elkezdett levetkőzni. A fürdőszobában több, mint egy órát is eltölthetett, bár az időt nem nézte, egyre csak a szőkeség járt az eszében. Vajon mi fog történni? Milyen lesz az este, így, közösen, mások előtt mutatkozva?

Ilyen még sosem volt. Nem mutatkoztak még kettesben, soha nem is beszéltek annyit így, mint a múlt héten, amikor végül ott maradt éjszakára. Ez egy nagyon különös, új helyzet volt Hermione számára, és nem volt biztos magában, hogy biztos elég jó lesz-e majd a férfi számára.

Hajat mosott, alaposan letusolt és rendbe tette magát. Haját egy törölközőbe csavarva ült le a szépítkező asztalához, majd várt egy keveset, amikor a tükörbe nézett. Magát nyugtatta arról, hogy minden rendben lesz, és hogy ne parázza túl, csak úgy, mint a múltkor, hiszen akkor kellemesen telt az idő.

- Nem akarom valaki másnak tettetni magam, mint aki vagyok. – néztem a tükörbe, és hozzáfogtam a sminkeléshez, illetve megszárítottam a hajam.

Időben elkészültem, és még kicsit várnom is kellett a megbeszélt időpontig, így ittam egy pohár vizet, és ellenőriztem utoljára a sminkem, illetve a ruhám és a cipőm, amit kiválasztottam. Elégedetten mosolyogtam vissza a tükörképemre, tényleg jó választás volt ez a ruha, büszke voltam magamra, illetve az alakomra is.

Majd hirtelen kopogtak az ajtómon.