Maybe I just wanna be Yours | Dramione FF

12. - Készülődés

Hirtelen az órára néztem, és megállapítottam magamban, hogy Draco igen pontos volt, hiszen pontban hét óra volt. Nem lepődtem meg, azért a pontosság egy aranyvérűtől egészen várható volt, azonban arra mindinkább kíváncsi voltam, hogyan öltözött fel, és hogy milyen étterembe visz el.

- Nyugi, Hermione, nem lesz semmi gáz, minden kontroll alatt van. – nyugtattam magam suttogva, miközben a bejárati ajtó felé lépkedtem a magassarkú cipőmben.

Amikor kinyitottam az ajtót, Draco ott állt velem szemben. Hirtelen olyan zavarodott lettem a tökéletes megjelenésétől, ahogy ott állt a lépcsőházban. Elegáns ruhát viselt, zakót és lakkcipőt, haja lazán hátra, félig oldalra volt fésülve, kezében egy szál vörös rózsát tartott.

- Hűha, Granger, nagyon csinos vagy! – szaladt ki a száján, ahogy meglátott. Eközben még a szemei is elkerekedtek, majd, mint aki majdnem megfeledkezett valamiről, átadta nekem a virágot. Nem mondom, nagyon jól esett az őszinte reakciója, még akár tényleg jól sikerülhet majd ez az este, ha ilyen őszinte marad majd végig, mint ahogyan ezt kiejtette a száján.

- Öhm, köszönöm... - motyogtam szégyenlősen mosolyogva.

- Mehetünk? – ezt inkább krákogta, mint kérdezte, feltehetően az előbbi miatt.

Erre csak bólintottam, és miután a virágot egy kisebb vázába tettem, kiléptem mellé a lépcsőházba, és egy apró varázslattal bezártam az ajtóm. Ezt egy biccentéssel konstatálta, és kicsit felemelte a karját, így bele tudtam karolni.

- Milyen udvarias! – gondoltam magamban, és tényleg csak reménykedtem benne, hogy mostantól így fog viselkedni. Azt el sem tudtam képzelni, hogy mi lelhette, de úgy éreztem, hogy megszállta egy kis angyal.

Kilépve az esti hűvös levegőre összébb húztam magamon a szövetkabátomat, így sétáltunk a pár méterre leparkolt éjfekete BMW-hez. Gyönyörű autó volt, valahogy ilyesmi autót tudtam volna amúgy is elképzelni Draconak. Kinyitotta az anyósülés ajtaját, és megvárta, amíg beszállok, majd ő is beszállt az autóba, és elindultunk ebben az esti órában a szerintem gyönyörűen kivilágított városka egyik forgalmasabb utcáján. Kettőnk közül csak én nem tudtam, hogy merre megyünk.

Amíg úton voltunk végig beszélgettünk. Megint csak sok kérdése volt, ugyanúgy, ahogy előző hétvégén. Ez már megalapozta a hangulatot, kellemeset beszélgettünk, bár azért eléggé az általános témák keretein belül maradtunk. Körülbelül 15-20 perc után egy nagyobb épület előtti parkolóhoz értünk, ahol Draco megállította az autót.

- Megérkeztünk. – mondta el azt, ami teljesen nyilvánvaló volt számomra. Egy igazán híres és menő étterembe jöttünk, erre alapból is számítottam, de azért ez tényleg elég jó helynek számított a városban.

- Rendben. – válaszoltam, és fordultam volna, hogy kinyissam az ajtót, de ekkor újra megszólalt.

- Várj! – mondta kicsit hevesebben.