Maybe I just wanna be Yours | Dramione FF

4. - Idegesítő mardekáros

- Na mi van, Granger, nem jött össze a lopakodós játék? - szórakozott rajtam, miközben ráérősen sétált mellettem. Én igyekeztem volna kapkodni a lábam, hogy szabaduljak a parkból, na meg ebből az egész helyzetből is, de még így is gyorsabb lett volna nálam. Végül engedtem neki.

- Nem kémkedtem, csak kíváncsi voltam! - próbáltam megvédeni magamat, mire felhúzott szemöldökkel bámult rám. - Oké, lebuktam, követtelek, most boldog vagy? Nem tudtam hirtelen, hogy kinek lehet ilyen szőke haja, és hirtelen olyan ismerős is volt, így hát... letértem az ösvényemről, és csendben követtelek. - vallottam be, bár a hangom olyan vékonynak és erőtlennek tűnt, hogy meglepődtem rajta.

- Na hát, Granger engem követett, és félbehagyta szörnyen fontos kis életének tennivalóit! Nem gondoltam volna, hogy ezt is megérem! - heccelt tovább, miközben rákanyarodtunk az utolsó egyenes szakaszra, ami után már a járda, zebra, és épületek következtek. Hirtelen megijedtem, de nem is tudtam, mitől. Mi lesz, ha kiérünk a civilizációba?

- Be lehet fejezni... - motyogtam kelletlenül. Még én magam sem értettem igazán, hogy mi volt ez az egész, ráadásul olyan gyorsan történt, hogy átgondolni sem volt időm, erre már is ki van vesézve a téma pont a hülye Malfoy által. Csak ne pampogna itt erről az egészről, így is eléggé kellemetlen ez az egész számomra.

A következő pillanatban, ahogy már a következő mondatomat fogalmaztam volna meg, és ránéztem, meglepődve torpantam meg, és kérdőn néztem rá.

- Minden rendben? - kérdeztem. Ugyanis Malfoy arca olyan komor volt, mintha az előbb nem is éppen egymással viccelődtünk volna, úgy festett, mint aki kísértetet látott.

Nem válaszolt, csak egy határozott mozdulattal elfordult tőlem és odébb lépett.

- Mennem kell, viszlát, Granger. - és már el is hoppanált onnan.

- Szia... - mondtam a nagy semmibe, ugyanis meg sem várta, hogy elköszönjek tőle.

Oké, ez nagyon furcsa volt. Gondolkodj, Hermione. Még is mi ütött belé? Áh, nem is érdekel, Malfoy mindig is ilyen kiszámíthatatlan volt. Már így is nagyon sok időt veszítettem ezzel az egésszel, és még rengeteg dolgom van, úgyhogy most szépen megyek, és intézem az életem, Malfoy és a hülyesége nélkül.