Poison

1. fejezet

Oscar Piastri

Hiába keltem korán képtelen voltam délután aludni, pedig, ha valaki mindig és mindenhol képes az én vagyok. Nem tudtam mit kezdeni magammal ezért írtam egy üzenetet a csapattársamnak.

Oscar Piastri

Körbe sétáljuk a pályát? Nem tudok mit kezdeni magammal

Robert Shwartzman

Hogy-hogy itt írsz?

Mindegy is

Öhm, de este úgyis pályakörbejárás van

Várj

Várj

Várj

Csak nem egy nő az oka?

Na persze, nemrég lett csúnyán vége a kapcsolatomnak. Szerintem is pont egy nő hiányzik az életemből ...

Jó-jó nem folytatom. 20 perc múlva a célvonalnál?

Rendben

Szokatlan módon a 20 perc az tényleg 20 perc volt. Nem rémlik mikor volt utoljára, hogy nem késtem el egy találkozómról.

-Nicsak kit látnak szemeim. Oscar Piastri -mondta egy gúnyos mosollyal Robert

-Belehet fejezni -néztem rá komolyan

-Mesélj mi bántja a kis lelkedet -karolt át

-Semmi -feleltem nemes egyszerűséggel és levettem kezét a vállamról

-Milyen az új mérnököd? Paul mondta, hogy vele jöttél.

-Szimpatikus. Tett fel pár kérdést, amikre egyszerű válaszokat adtam.

-Például? -kérdezte

-Mik az elvárásaim a szezonra nézve.

-Vele fogsz kommunikálni?

-Meglehet -feleltem

-Azt is mondta Paul, hogy van egy lánya. Bár a nevét nem említette, de azt igen, hogy itt van.

-Így igaz -izmaim megfeszültek az emlékeket felidézve a repülőútról

-Történt valami az úton, hogy megfeszültél?

-Fogalmazhatunk így is -köszörültem meg a torkomat

-Hallgatlak -mondta, akárcsak egy pletykás lány

-Amikor kezet ráztunk valami különös érzés fogott el, de ilyet még nem éreztem. Mintha megrázott volna az áram. Kétszer pedig egymást fürkésztük. Arca olyan karakteres, akár modell is lehetne. Bár lehet az is, csak én nem tudok róla. Alkatát nem tudnám leírni, látni kell a lányt.

-Mondtam én, hogy egy nő van dologban -már nyitottam szólásra számat, hogy ellenkezzek, Robert nem bírt magával- Ne is próbálj ellenkezni. Oscar, ennyire már ismerlek -szavait hallva feltörtek az emlékek az előző kapcsolatom végéről

-Azt ugye vágod, hogy bármikor mondok neked véleményt egy lány külsőjéről? Plusz, nem számít mi történt, hisz maximum egyszer vagy kétszer látjuk egymást.

-Ismerlek Piastri. Ne is próbáld tagadni, hogy az ideálod a lány -mondta a végét nevetve

-Inkább igyunk meg valamit a "kafetériában" -szólaltam meg, miután körbe jártuk a pályát

-Rendben.

Hatalmas nevetgélést hallottam csapatunk sátrából. Az orosszal bementünk megnézni, hogy mi is csatlakozhassunk.

-Min nevettek ennyire? -kérdezte Rob a társaságot

-Csak megmutattunk pár videót Cherry-nek a csapatról. Végtére is az egész szezont velünk fogja tölteni -felelte Paul, mire kicsit lesokkoltam

-Szia Oscar -nézett rám zöldes szemeivel

-Robert Shwartzman -nyújtotta kezét a lánynak mellettem álló barátom

-Cherry Flower -fogadta el az orosz kezét

-Még sosem hallottam ilyesmi nevet. Kicsit metaforikus, hisz a gyümölcs, ami után kaptad a nevedet van virágja -jegyezte meg Robert

-De gyönyörű -egészítettem ki, mire elpirult

-Köszönöm -mondta ki halkan, miközben füle mögé tűrt egy tincset

Robert-re néztem, aki a tipikus én megmondtam arcával vigyorgott. A zsebemben éreztem, hogy rezeg a telefonom így elővettem és kibattyogtam a sátorból, majd felvettem.

-Szia Anya! -szóltam bele

-Szervusz kisfiam! -szólt a telefonban mézédes hangjával- Milyen volt az utazás?

-Zökkenőmentes volt. Beszélgettem az új mérnökömmel, jó csapatot fogunk alkotni, már most érzem -nyugtattam meg édesanyámat, mert a mérnökök miatt mindig is aggódott, félt, hogy nem fogok szót érteni velük

-Eddig kérdeztek bármit is Jessica felől?

-Még nem, és szerintem nem is fognak, hisz csak pletykaként terjedt az interneten. De jó, hogy nem erősítettük meg -nevettem fel cinikusan

-Ha meg kérdeznek tudod, hogy nem kötelező válaszolnod.

-Tudom Anya -válaszoltam erre a kijelentésére, már vagy századjára ezen a héten

-Úgy érzem most nem vagy beszédes kedvedben. Apáddal puszilunk!

-Én is titeket!

-Légy jó drágám!

-Rendben, szia Anya! -mondtam, majd bontottam a vonalat

Telefonomat becsúsztattam zsebembe és visszamentem a többiekhez. Nagy meglepettségemre már csak két személy tartózkodott a helységben. Dennis Hauger a Formula 3-as széria versenyzője. A tavalyi év után átjött a Prema-hoz a Hitech csapatától. A Red Bull Junior tagja, tehetséges pilótának. És Cherry Flower mérnököm lánya. Valamiről nagyon beszélgettek, de nem értettem, mivel nem angolul kommunikáltak. Hirtelen még a nyelvet sem ismertem fel, teljesen leblokkoltam a kis meghit beszélgetés láttán. Vajon honnan ismerik egymást? Milyen kapcsolat lehet köztük? Talán egy párt alkotnak, hogy ilyen köztük a hangulat

-Szia Oscar -nézett felém Dennis

-Sziasztok, Robert-et nem tudjátok hol van? -kérdeztem

-Visszament a hotelbe -felelte Cherry

-Rendben, köszi -köszöntem meg egy mosollyal az arcomon, de belül furcsa érzésekkel. Nem tetszett amit láttam, de nem tetszett az sem amit éreztem - Sziasztok! -intettem nekik, majd megindultam Robert-hez

Robert-et megtalálva megkérdeztem miért lépett le se szó se beszéd. Csak annyit válaszolt, hogy szerette volna, ha végre jobban megismerjük egymást a lánnyal.

-Dennis-szel is találkoztál? -kérdezte

-Cherry-vel beszélgetett, amikor visszamentem a sátorba -feleltem a számat húzva

-Hoppácska, Oscar Piastri féltékeny.

-Mi okból lennék az? -kérdeztem- Nem is ismerem azt a lányt. Semmi közöm hozzá. Még akkor sem, ha nem tetszett, amit láttam.

-Akkor nem kérdezem, csak mondom. Oscar Piastri féltékeny.

-Most ezt fogod csinálni? -kérdeztem unottan

-Mit? -nézett rám kérdő tekintettel

-Hogy egy idegen lánnyal fogsz csesztetni -adtam választ kérdésére

-Hajlok az igen felé, de nem mondok.

-Ne kezd el az idézéseket filmekből, mert falnak megyek -sóhajtottam döntöttem ennél az is jobb, ha egyedül vagyok. Nagy lendülettel elindultam a szobám felé