Poison

13. fejezet

Cherry Flower

-Sajnálom -váltam el hirtelen a fiútól

-Nem kell -fogta meg mindkét kezemet maga előtt- Az érzés kölcsönös Cherry -nézett mélyen szemeimbe

-Oscar -szólaltam meg kis idő után- Félek nem tudnék jó társ lenni -mondtam ki gondolataimat

-Miért gondolod ezt? -kérdezte

-Nem tudom milyen egy jó barátnő. Sosem voltam barátnő, és te egy tökéletes lányt érdemelsz -próbáltam mentegetőzni, és ezzel együtt meggyőzni magamat, hogy az Oscar felé tápálált érzéseim falsok

-Számomra te vagy a tökéletes lány -nyomta meg a tökéletes előtt az a betűt- Adj egy estét és bebizonyítom.

-Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? -kérdeztem, mert már nem találtam kifogásokat

-Igen -felelte egy mosollyal az arcán – Megtisztelnél, hogy eljössz velem este egy vacsorázni?

-Természetesen -ezzel a válasszal sajátmagamnak is kijelentettem, hogy röpködnek pillangók a hasamban az ausztrál láttán vagy hallatán

-Menjünk vissza a szállásra, nehogy megfázz -meleg tenyerét a hátamra rakva indultunk az autóhoz

-Ezt vedd fel kérlek -adta oda az Alpine felirattal ellátott kabátját, majd engedelmeskedtem

-Este 7-re légy kész -törte meg a csendet

-Mire készülsz Oscar? -néztem kérdően a mellettem ülő pilótára

-Majd meglátod -mondta mosolyogva, miközben bekanyarodtunk az utcánkba

A szobámban kicsit elpakoltam, majd elindultam a fürdőbe, miután végzett az ausztrál ott. Megmostam a hajamat, majd kicsit behullámosítottam. Mivel semmit nem mondott Oscar, egy fekete garbót és egy világos kék nadrágot vettem fel, amit a fekete bokacsizmámmal fogok kombinálni. Előkerestem az egyetlen blézeremet a szekrényből, ami egy fekete szürke kockás darab. Bal csuklómra feltettem a Bering aranyórámat, majd visszahúztam a jobb gyűrűsujjamra az arany gyűrűmet, amit a nagymamámtól kaptam. Nem szerettem volna műnek mutatkozni, legyen az Oscar vagy mások, így inkább a mindennapi sminkemet felturbóztam egy sötétebb árnyalatú rúzzsal.

Még a megbeszélt időpont előtt 2 perccel kimentem a nappaliba. Oscar hátát pillantottam meg, ezért úgy gondoltam, mi lenne, ha megijeszteném. Óvatosan mögé lopakodtam és vállára raktam a jobb kezemet, majd bal fülébe suttogtam.

-Kész vagyok -izmai kicsit megfeszültek a váratlan cselekedetemtől

-Szuper! -fordult meg, közben persze végig kellett mérni, hisz mégis férfi- Indulhatunk? -kérdezte a fekete nadrágba, fehér ingbe bújt Oscar Piastri

-Igen -feleltem

-Nem tudom, hogy mennyire félsz mellettem az autóban, de most egy kendőt fogok a szemedre kötni -mondta, majd neki háttal fordított és óvatosan megkötötte a fejem hátulsó részén

-Ha nem szerpentinen fogunk menni, akkor nem lesz gond -nevettem fel

-Nyugi nem lesz -segített beszállni az autóba

Egy közel 20 perces út után így szólt Oscar.

-Itt is vagyunk -állította le a motort a férfi

-Szép hely -néztem balra, ezzel jelezve, hogy a még mindig nem látok

-Miután megérkeztünk a helyszínre leveszem -nyomta meg az a betűt

Szépen lassan kiszálltam Oscar segítségével, majd a karjába kapaszkodva mentünk. Hirtelen megcsapott a meleg levegő.

-Megérkeztünk -vette le a kendőt

-Oscar -szólaltam meg egy kis idő elteltével

-Nem gondoltad volna, hogy ilyen helyre hozlak ugye? -nézett rám

-Álmaimban sem. Nem is tudtam, hogy van magyar étterem Olaszországban -néztem hatalmas mosollyal az arcomon az ausztrálra

-Mutasd be nekem országod konyháját -lépett a hátam mögé, majd a fülembe suttogta

-Jó estét! -lépett elénk egy pincér, akire mindketten azonnal felfigyeltünk

-Jó estét! -lépett előre Oscar- Oscar Piastri néven van asztal foglalva 2 főre

-Kövessenek!

Az étlapok megkapása után egyből elkezdtem nézegetni miket lehet rendelni. Pár ételnek az árát át is váltottam, és csodálkoztam, hogy nagyjából ugyanannyiba kerül itt, mint otthon.

-Mit ajánl a hölgy?

-Mivel neked egy diétát kell követned, ezért a töltött paprikát mondom.

-Darálthússal, rizzsel és zöldségekkel töltött paprikák megsütve. Jól hangzik -zárta be az étlapot és rakta odébb

-Nem fogsz csalódni -mondtam, majd tekintetemet visszavezettem az étlapra

Megrendeltük az ételeket, magamnak egy gulyáslevest kértem, mivel nem nagyon voltam éhes. Előételnek tepertős pirítóst hozott a pincér, mint a házajándéka.

-Ilyen ételeket szoktatok otthon enni? -érdeklődött az előttem ülő fiatalember

-Nem mindig, van, hogy pizzát rendelünk, vagy kínait készítünk. Viszont minden vasárnap húsleves van rántotthússal, köretnek, meg krumplipüré.

-Jobban hangzik, mint az én mindennapi csirke rizzsel vagy salátával menüm.

-Az élsportnak nagy ára van.

-Ahogy mondod -mondta, majd belekortyolt a vizespoharába

-Jól néz ki -jegyeztem meg Oscar ételére, miután kihozták a rendelésünket

-A tiéd is.

-Még anno említetted, hogy gimibe jársz, mi szeretnél lenni?

-Határozottan mérnök, Apum nyomdokaiba szeretnék lépni -válaszoltam egy mély sóhajt követően

-Rosszat kérdeztem, hogy kellett venned egy mély levegőt? -kérdezte kétségbeesetten

-Nem dehogy, csak még pár hete bizonytalan voltam ezzel kapcsolatban, de Dennis hegyibeszéde segített eldönteni.

-Mikor fogsz érettségizni? -kérdezett ismét

-Jövőre. Azok a tárgyak, amik kellenek e megfelelő egyetemre nagyszerűen mennek, szóval nem lesz gond. Angolból, illetve olaszból már letettem tavaly ősszel az emeltet.

-Milyen nyelveken beszélsz? -kérdezett továbbra is

-Egy aktát állítasz ki belőlem, hogy ilyeneket kérdezel? -kérdeztem vissza a végén nevetve

-Természetesen -felelte nevetve

-Norvég és magyar, ezeket folyékonyan, illetve az angol 5 éves koromban kezdtem el tanulni, szerintem jól beszélem, de az eredmények ezt alátámasztják. Az olaszt pedig a suliban, meg apum tanította meg. Azt mondják, ahány nyelven beszélsz, annyi életet élsz. Ha jól számoltam, márpedig jól számoltam, mert nem hibázok 4 életet élek.

-Akkor legközelebb, amikor jön a pincér megcsillogtathatod a tudásod.

-Te jössz. Mondj el mindent a tanulmányaidról. Hányas tanuló voltál és milyen nyelveken tudsz.

-Ezt vegyem egy versenynek Ms.Flower? -húzta fel egyik szemöldökét

-Veheted annak is. Versenyzésből áll az életem -mosolyodtam el a végén

-Szintúgy -mondta komoran