Poison

4.fejezet

Oscar Piastri

Eluralkodik rajtam a fájdalom. a 30. körben a Tictum-mal való érintkezésemnek köszönhetően kiestem. Most két lehetőségem van. Felszívom magamat és megyek a címért, vagy a nem megnevezett másodpilóta leszek. Mint minden pilóta én sem szeretnék másodhegedűs lenni.

-Oscar, beszélhetnénk? -jött felém William, gyomrom összeugrott, mert egyből lánya jutott eszembe

-Persze -feleltem, kisebb vacilálás után

-Szép volt a teljesítményed egész hétvégén, kár, hogy nem jött össze a főfutam.

-Legalább nem maradtunk pontok nélkül. Ez van nem tudunk mit tenni.

-Majd valamikor a gyárban találkozunk. Szia!

-Igen-igen, hello!

Visszamentem a hotelba és bedőltem az ágyba. Vagy 30 percig fogtam a fejemet, hogy miért nem tudtam elvenni a gázról a lábamat és megpróbálni a másik kanyarban, vagy DRS zónában. Nem szerettem volna sok ideig itt lenni, így megnéztem a repülők menetrendjét. Vettem is jegyet a turista osztályra arra a gépre, ami 2 óra múlva indul. Bepakoltam gyorsan a táskámba és hívtam egy taxit. A reptéren gyorsan becsekkoltam és kerestem egy sarkot, ahol az indulásig hátralevő időt eltudom tölteni. Elővettem a tabletemet és folytattam Netflix-en a Sex Education-t. 1 rész megnézése után a hátizsákommal felszálltam a gépre és folytattam a sorozat nézését.

Éppen valaki próbálta az ülések feletti tárolóba rakni a táskáját, ezért levettem a fejemről a fejhallgatót. Felálltam, hogy segítsek a hölgynek.

-Segíthetek? -kérdeztem a hölgytől

-Oscar? -kérdezett vissza, hangja nagyon ismerős volt

-Jessica? -néztem meglepődve a lányra- Mit keresel itt? -kérdeztem miután felraktam a táskát és visszaültem

-Itt volt fotózásom -felelte, majd leült a helyére, vagyis mellém

-Carl-lal még együtt vagytok? -kérdeztem ridegen

-Nem, mint kiderült megcsalt -húzta el a száját

-Akkor már tudod milyen fájdalmat okoztál nekem.

-Miért kell mindig arra az egy hibámra visszamenned? Mindenki hibázik Oscar -nézett rám megsemmisítően

-Te voltál az első szerelem számomra, én tényleg szerettelek. Nem csak megfektetni akartalak. A tenyeremen hordoztalak, ha nem rémlene -mordultam a lányra, majd felvettem a fejhallgatómat és folytattam a sorozatomat

Hiába ment a sorozat maximum hangerőn, így is hangosabbak voltak az emlékeim. A pillanat, amikor megtudtam Jessica megcsalt. Amikor kiderült, hogy már nem az az ártatlan és jószívű lány, mint amilyennek megismertem.

Volt elég gondom, még, ha nem is volt rá okom, erre a sors mit tesz velem? Az exemet is a nyakamba zúdítja. Szép kis nap, mit ne mondjak.

Szerencsére gyorsan elrepült az idő, szóval nem kellett több időt egy légtérben töltenem Jessica-val. Megkerestem az autómat, amit 3-4 hete rakhattam le. Beszállás után beütöttem a navigációba, hogy Bath. Nem a legnagyobb város Angliában, de nem is a legkisebb. Bristol-tól van 40-50 percre. Legutoljára a szakítás idejekor voltam itt. Megkértem mielőtt kiléptem az ajtón, hogy pakoljon össze és menjen el. A kulcsokat már megkaptam, mivel az egyik sajtósunk idevalósi és Jessica neki adta oda.

A hálóban már nem találtam a ruháit, viszont a képeink mindenhol ott voltak. Ki sem pakoltam, hanem kerestem egy dobozt és minden képet beleraktam. Miután kivittem a garázsba, kipakoltam, majd elindítottam egy mosást.

Másnap reggel leültem a kanapéra és felmentem az Instagram-ra. Történetről, történetre mentem. Egyszer csak Dennis-é jött velem szembe. Egy posztot osztott meg. Rámentem, hogy megnézzem, de már a norvég oldalán voltam, hanem a Cherry-én. A lány magabiztosan áll a jégen, míg a Dennis nem egészen. A kommentszekció üres volt, az enyémeimhez képest. Viszont egyen megakadt a tekintetem.

Liselott_Fein: Mine stoltheter! <3 (Büszkeségeim!)

Cherry: Min kjære mamma (Drága anyukám)

Dennis Hauger: Mors <3 (Anya)

Miután lefordítottam mit írt Cherry és Dennis az egyik kommenthez, tudatosult bennem, hogy testvérek. Gondolom csak féltestvérek, hiszen különbözik a vezetéknevük.