Poison

7. fejezet

Cherry Flower

-Gyere, gyere! -mondtam Dennis-nek, miközben fogtam mindkét kezét és hátrafelé mentem- Jó lesz az. Most elengedem a kezed jó?

-Biztos jó ötlet? -nevetett fel

-Máshogy nem fog menni -mondtam, majd lassan elengedtem- Azaz gyere, ne állj meg -bíztattam, míg készítettem Instagram-ra egy történetet

-Az idei szezont velünk töltöd? -kérdezte a férfi, miközben levette a korcsolyát a lábáról

-Igen -feleltem

-Jó buli lesz az biztos.

-Még el se kezdődött neked -nevettem fel

-Bahrain is jó volt nem, de? -kérdezte

-Baromi jó volt.

-Ha nyerek egy futamot lesz ünneplés és ott leszel, csakhogy leszögezzük -állt fel és kezébe vette a korcsolyákat

-Ha Apa nem engedi mit tegyek? -húztam az agyát, hisz a szüleim benne bíznak meg a legjobban

-Elenged, pont rám bíznák az életed, ha valami történne velük.

-Csak én nem szállok be egy körbe sem -néztem rá

-Buliztál már?

-Nem -válaszoltam

-Akkor ezen majd változtatunk.

Körülbelül 2 órát korcsolyázhattunk. Az idő alatt Dennis-t megállni is megtanítottam. A hazautón végig énekeltük a kedvenc zenéinket.

-Holnap kimegyünk a lovardába? -kérdezte vacsora közben drága bátyám

-Igen -feleltem, miután elgondolkoztam, hogy mi lenne a helyes válasz

-Biztos? Nem szeretném, hogy hamarabb térj vissza a lovakhoz, mint kéne.

-Jó is, hogy mondtad Den -mondtam egy mosoly társaságában

Az ideiglenes szobámba felmentem és előkészültem a fürdéshez. Megkerestem a pizsamámat, tusfürdőmet és a fogkefémet. A fürdőszoba felé vettem az irányt.

Jenson Button könyvét vettem a kezembe lefekvés előtt, hogy kikapcsoljam az agyamat. Nem szeretek gondolatok ezreivel elmerülni az álomvilágban.

Másnap reggel Dennis keltet, mégpedig azzal, hogy a függönyöket elhúzta és a takarót lerántotta rólam, majd mellém vetette magát.

-Jó reggel álomszuszék, várnak a lovak.

-Jó reggelt -dünnyögtem- Adj 15 percet és mehetünk -mondtam, majd kikászálódtam az ágyból

Egy vastagabb edzőnadrágot és egy galléros hosszújút vettem fel, majd előkotortam a mellényemet és a laposbokacsizmámat. A konyhában gyorsan összedobtam egy szendvicset, amit pikk-pakk benyomtam. A fürdőben megfésülködtem, majd befontam a hajamat és megmostam a fogamat.

-Itt is vagyok -léptem Dennis mellé

-Akkor menjünk -mondta, majd kinyitotta az ajtót

Nagyjából 20 perc volt az út a lovardába. Mielőtt kiszálltunk volna Dennis így szólt.

-Biztos készen vagy arra, hogy újra lovon üljél? -kérdezte aggódó hangon

-Igen -feleltem magabiztosan, majd kiszálltam

Gyönyörűen sütött a nap, így a napszemüvegemet is felvettem. Bátyám bevezetett az istállóba, ahol rengeteg ló megtalálható. A sisakokhoz mentünk, ahol kiválasztottam a legkisebbet. Beállítottam, hogy tényleg védelmet nyújtson és ne csak díszelegjen. Kerestem egy gerincvédőt is amit magamra is húztam, majd Dennis ellenőrizte mindenhol rám simul e.

-Ő itt Lykke, 4 éves kanca -húzta ki egy fekete fríz boxának ajtaját- A felszerelése itt van -mutatott a box mellett elhelyezett kisszekrényre- Addig felszerelem Ingridet.

-Szia Lykke -simítottam végig fekete befont tincsein

Lassan 1 éve nem voltam lovardában, így lassabban ment a nyergelés. Miután sikeresen ráadtam mindent kivezettem és Dennis-hez mentem Lykke-vel az oldalamon.

-Menjünk az erdőben egy kört. Mit gondolsz? -kérdezte, miközben kivezetett egy szürke arab telivért

-Benne vagyok -mondtam, majd felszálltam

10 perc tereplovaglást követően támadt egy ötletem. Mi lenne, ha versenyeznénk? Igaz Dennis sosem szeretett a versenypályán kívül máshol versengeni, de így bebizonyíthatom, hogy készen állok.

-Versenyzünk? -kérdeztem

-Legyen -felelte- Van egy tisztás az ösvény végén. Nagyjából 2 kilométer. Odáig?

-Megegyeztünk. Most állj meg! -parancsoltam rá- Háromra indulunk. 1 -mondtam kicsit hangosabban

-2 -mondta Dennis

-3 -ordítottam el magamat, majd a pálcával kicsit odacsaptam Lykke oldalára

Fej-fej mellett haladtunk, míg nem szűkült le a pálya és közeledtek akadályok. Szerencsére Mögöttem jött, így könnyen vettem a farakásokat, vagy a kidőlt fákat. Az utolsó akadály előtt kicsúszott a lábam a kengyelből. Lykke, miután elrugaszkodott leestem. Szerencsére a gyeplő beleakadt egy ágba és azáltal megállította az állatot.

-Cherry! -ugrott le a lóról és letérdelt mellém- Tudtam, hogy nem szabadott volna kihozni téged.

-Semmi bajom Dennis, nyugodj meg -néztem rá, majd lassan felálltam

-Ülj fel mögém, hazamegyünk -segített fel lovára

A hazaúton végig veszekedtünk, ami sajnos Dennis lelkére nagyobb hatással volt, mint az enyémre. Míg elrendezte a lovakat ideges volt. Vezetés közben ideges volt. Otthon ideges volt. Hiába kérdeztem rá, hogy minden rendben e vele, csak vállat vont. Nem vall rá a flegmaság, itt nem más is történhetett. Ismerem már annyira a testvéremet.

-Dennis! -szólítottam meg, mielőtt bement volna a szobájába- Minden rendben? -kérdeztem aggod hangon

-Miért kérdezgeted ezt folyamatosan? -mordult rám- Azt hiszed csak neked lehetnek gondjaid? -nézett rám könnyes szemmel, majd becsapta maga mögött az ajtót

2 éve nem láttam sírni testvéremet, akkor is azért, mert átkelt a hídon nagyapánk, akit mindketten imádtunk és mai napig is imádunk.

A telefon csengőhangja ébresztett fel. Ismeretlen szám. Kinyomtam, majd bámultam a plafont. 1 órával később már a nappaliban ücsörögtem egy bögre teával a kezemben.

-Cherry -hallottam meg Dennis hangját- Beszélhetünk? -kérdezte

-Persze -vágtam rá, majd a dohányzóasztalra raktam a bögrét

-Az oka, hogy tegnap mogorva voltam, az....