Poison

24.fejezet

Oscar Piastri

Reggel a telefonom ébresztőjére keltem. Egy üzenetet hagytam Cher éjjeliszekrényén, amivel tudattam a lányt, hogy elmentem a gyárba.

A szokásos úton mentem. Hallgattam a rádiót, amiben a reggeli műsor ment.

-Sziasztok! -köszöntem a szimulátor szobába belépve, az ott dolgozó mérnököknek

-Kezdhetjük? -kérdezte Carl

-Persze -vettem kezembe ruhát, amit fel kell vennem

3 edzést vezettem végig, mindegyiket más beállításokon. 1 edzés 30 perc volt, a szünetek pedig 15 percesek. Akkor átbeszéltük, hogy melyik kanyarban hol fékezzek és milyen mélyet. Egyáltalán nem figyeltem a telefonomat, mert ilyenkor a hivatásomra koncentrálok 105%-ban.

-Jól van Oscar -szólt a mérnök a 3. szabadedzés befejeztével

-Jobbak lettek? -vettem le a sisakot, bár tudtam, hogy elrontottam az utóbbi köröket

-Igen, sőt rekord idők -válaszolta Carl, mire meglepődtem

-Pedig nem éreztem jónak -mondtam

-Milyenek születhetnek, ha ott bent az autóban jónak érzed? -tette fel a költői kérdést

-Szerinted tudok vinni az ebédlőből haza egy adagot? -kérdeztem a mérnököt, mielőtt kimentem volna

-Persze -felelte- Nő van a dologban Oscar? -kérdezte

-Igen -felelte kis mosollyal

-Akkor lesz is partnered, az Alpine szaküzlet megnyitónkra.

-Ahogy mondod.

Az ebédlőben elvitelre kértem 2 menüt, ami cézár saláta és vegán csokis süti. Egyből nem haza, hanem egy virágoshoz mentem, hogy vigyek Cherry-nek virágot, ha már reggel nem tudtam személyes szólni neki.

-Jó napot! -léptem be az üzletbe, majd megcsapta az orromat a jellegzetes virágbolt illat

-Jó napot! Mit adhatok? -kérdezte a pult másik oldalán álló idős hölgy

-Egy csokor fehértulipánt szeretnék.

-Hogy hívják a hölgyet? -kérdezte

-Cherry -feleltem, majd keresgélni kezdett egy dobozban

-Meg is van -húzott ki egy kártyát, majd a csokorra kötötte- Ritka név, de megtaláltam -adta a kezembe

-Köszönöm szépen! Mennyivel tartozok? -kérdeztem

-Semmivel édes fiam. Nincs is szebb, ha a nőt egy csokor virággal lepik meg. Sajnálom, hogy az új generációnál már nem szokás.

-Ne aggódjon hölgyem, édesanyám úgy nevelt, hogy havonta legalább egyszer vigyek a kedvesemnek virágot.

-Menjen csak, biztos várja otthon.

-Még egyszer köszönöm! Szép napot!

-Szép napot! -léptem ki az üzletből

Szerencsére csak pár utcányira voltam, szóval hamar hazaértem. A lakásba beérve nem találtam Cherry-t, sőt nagy csend volt. A cipőmet levettem, majd a konyhába letettem az ebédet és csokorral a kezemben elindultam megkeresni a lányt. A hálóban találtam rá, éppen olvasott az ablak mellett található fotelben.

-Szia szerelmem! -szólítottam meg

-Szia! -nézett rám, majd elmosolyodott

-Kárpótlásul -adtam át a csokrot, majd derekánál fogva magamhoz húztam egy csókért

-Írtam, hogy mikor jössz -nézett fel rám

-Nem néztem a telefonomat, bocsánat.

-Biztos fáradt vagy. Pihenj le, készítek valami finomat -túrt bele a hajamba

-Hoztam ebédet. Cézár salit.

-Szuper!

Szépen megebédeltünk, majd lepihentünk a kanapéra. Elindítottam egy filmet Netflix-en és néztük azt. Cherry telefonja rengetegszer pityegett, amire az elején nem fordítottunk figyelmet. A film végénél tartottunk, amikor már hívták is.

-Felveszem -nyújt a mobiljáért

-Dennis? -szólt bele

A beszélgetés további részét nem értettem, mert norvégul folyt. Cherry kinyomta a telefont és látszott rajta, hogy ideges. Átkaroltam nyugtatás kép. Megnyitotta Dennis-től kapott üzeneteit. Tele képekkel meg norvégul írt üzenetekkel.

-Baj van? -kérdeztem, majd könnyes szemekkel rám nézett

-Baj? Hogy van e baj? Most kaptam 10 képet, amin téged látlak egy másik lánnyal elég félreérthető pozícióban -állt fel és hullottak könnyei

-Nem csaltalak meg -álltam fel én is

-Akkor minek nevezed ezeket? -mutatott meg egy képet a sok közül

-Ezek képek még 2020-ból vannak, amikor elmentem Jessica-val bulizni. Sosem csalnálak meg, mert tudom milyen érzés. Az első kapcsolatom így ment gallyra, de ez nem fog, legalábbis nem miattam -fakadtam ki

-Te most azt mondod, hogy én képes lennék megcsalni Oscar? -nézett rám kérdő tekintettel

-Nem és nem is ezt mondtam. Ne forgasd ki a szavaimat!

-Körülöttem minden férfi azt hiszi hülye vagyok? Ne merd tagadni, hogy ez mostanában történt. Hiába alig vagyunk együtt, de, amíg randizgattunk és nem volt kimondva, benne van a pakliban, hogy akkor történt.

-Sosem tennék ilyet veled még egyszer és utoljára elmondom -próbáltam nyugodtan megismételni magamat

-Igaza volt Dennis-nek -rázta a fejét miközben egy könnycsepp folyt végig arcán

-Míg a gyárban voltál én vettem jegyet magamnak, mert beszéltem Anyával. Haza kell mennem. 1,5 óra múlva megy a gépem. Hívok taxit és megyek.

-Kiviszlek én. Nem kell ezért taxiznod -mondtam

A bőröndjét beraktam az autóba, majd beültem. A kormányra döntöttem a fejemet és azon töprengtem, hogy ki rontotta el. Amióta ismerem Cherry-t más lányra nem néztem úgy.

Az úton vissza kellett fojtanom könnyeimet. Ahogy láttam Cher is küszködött. Egy szó nem hagyta el szánkat, sőt a rádió is kikapcsolva volt. A reptért parkolójába megérkezve egy mély levegőt vettem.

-Vége? -nézett rám könnyes szemekkel

-Nem -feleltem nehezen

-Szia! -köszönt el

-Szia! -köszöntem én is, majd kiszállt- Szeretlek -suttogtam a bejárat felé sétáló lánynak

Fejemet újra kormányra döntöttem és sírtam. Bennem volt a félelem, hogy elvesztem. Hiába nem ismerem rég óta, szeretem.