Poison

21.fejezet

Cherry Flower

A gépemről sikeresen leszálltam majd kerestem egy buszt és az Astorián leszálltam róla. Onnan a 2-es metróval mentem a Battyhány térig és a hév vitt tovább. Pomázon átszálltam egy másik buszra, amivel Csobánkáig mentem.

Az utcánkban sétáltam, amikor arra lettem figyelmes, hogy kicsit beborult. Elkezdtem gyorsabban szedni lábaimat, mert nem szeretnék megfázni.

-Megjöttem -zártam be magam mögött az ajtót és Röfi köszöntött lábamra való felugrásával- Szia -vakartam meg a kutyus füle tövét

-Szia Cseri -ölelt át Anya

-Szia!

-Apád a szobájában, dolgzik. Én elmegyek boltba mindjárt jövök.

-Rendben, beköszönök hozzá -mondtam, majd az említett szoba felé vettem az irányt

-Szia Apa! -nyitottam be

-Szia! -köszönt, de nem nézett rám- Kimennél, hogy dolgozzak?

-Nem -elégeltem meg

-Tessék? -nézett fel

-Nem fogok kimenni -mondtam

-Cherry dolgoznom kell.

-Egy percet sem érek? -kérdeztem komoran

-Ez nem ilyen egyszerű, mint gondolnád -fogta meg fejét

-Miért? -kérdeztem vissza

-Sokat kell dolgoznom, hogy megadjak nektek mindent.

-Nekem nem kellenek drága ruhák vagy egyebek. Egy beszélgetés vagy séta is megteszi, csak hagy töltsek veled időt -magyaráztam

-Akkor, ha azt mondom, hogy innentől nincs kimenetel a nagydíjakon, mit szólsz? -állt fel

-Rendben -feleltem halálnyugodtan

-Nincs vacsora Rober-tel vagy Oscar-ral. Csak akkor találkozhatsz velük, ha a pályán vagyunk vagy reggeli közben.

-A pályán vannak büfék, és ott is tudok a barátaimmal vacsorázni.

-Ne merészelj szemtelen lenni velem szembe! -emelte fel jobb mutatóujját

-Én nem vagyok az, csak elmondtam, hogy van a pálya területén kajálda.

-Anyádnak már sokszor mondtam, de neked még nem és most sem fogom -közeledett felém

-Mit? -kérdeztem, miután átgondoltam akarom e tudni

-Nem fogom elmondani.

-Virág Vilmos, a minta apuka -mondtam kicsit feldúltan

-Ne merészelj ilyet mondani! -közeledett felém

-Pedig igaz -mondtam nyersen, majd tenyere csattant az arcomon

-Bár ne születtél volna meg -sziszegte

Nem kellett több én kirohantam a szobából és kulcsra zártam az ajtót, hogy eltudjak rohanni a házból. A még ki nem pakolt bőröndömet megfogtam és megkerestem az egyik kocsikulcsot és Röfi pórázát és útlevelét. Még csak 17 vagyok és nem vezethetnék egyedül, de perpillanat nem érdekelt.

Egy ingyenes parkolóban letettem a kocsit és busszal mentem tovább. Míg utaztam vettem egy repjegyet a következő járatra Bristol-ba magamnak és a kutyusomnak.

A reptérre megérkezve gyorsan becsekkoltam és kerestem egy kávézót, ahol lehet kapni teát.

-Sziasztok! Egy zöld teát szeretnék elvitelre -álltam a pulthoz

-Szia! Elvitelre lesz? -kérdezte a srác

-Igen -válaszoltam

-Szuper. Merre utazol? -kérdezte

-Bristol -feleltem

-Szép város -jegyezte meg

-Igen -mondtam, majd a fizettem a kártyámmal

Miután elfogyasztottam a teát próbáltam lenyugodni, de nem ment. Oscar-ra ráírtam, hogy úgy készüljön értem kell jönnie a bristol-i reptérre. Sajnos választ nem kaptam, ezért elraktam a telefont és néztem ki a fejemből. Egész úton próbáltam nem elsírni magamat, Apám szavai késként hatoltak belém. Egy ideje nem sírtam, amikor elfelejtett valamit, mert beláttam nem nagyon érdeklem.

A gépre felszálltam és zenét hallgattam. Próbáltam kizárni a világot és Monaco-ra gondolni, hogy ne sírjam el magamat. A telefonomon megnéztem, hogy írt e valamit a barátom, de sajnos nem. Kutyusomat átöleltem és engedtem, hogy egy pillanatra átvegyék érzéseim az uralmat.

-Vedd már fel -ültem türelmetlenül a repülőtér várójában- Minek van telefonod, ha nem veszed fel? -tettem le, mivel nem vette fel Oscar

-Na végre, hogy felvetted! -szóltam bele frusztráltan

-Baj van? -kérdezte aggódó hangnemben

-Igen baj van Oscar -válaszoltam sírva

-Mi történt?

-Gyere értem a reptérre! -mondtam követelőzve

-Angliában vagy? -kérdezte vissza

-Igen, de gyere kérlek szépen -mordultam rá

-Melyik reptér?

-Bristol -feleltem szememet forgatva

-Indulok. Addig is próbálj lenyugodni.

-Siess! -mondtam, majd kinyomtam

-Próbálj lenyugodni -nevettem fel- Micsoda tanács Piastri -döntöttem hátra a fejemet

Amikor megláttam belépni az ausztrált egyből felálltam és futottam felé Röfivel az oldalamon.

-Cherry -vont szoros ölelésbe, én meg elsírtam magamat

-Menjünk haza -mondta, majd adott egy puszit a fejem tetejére és felvette a csomagomat

-Elhoztam Connie-t -mutattam a kiskutyára

-Connie?

-Röfi a neve, de szerintem nehéz lenne kimondanod, szóval Connie -magyaráztam

-Akkor egy úrfival van dolgom. Remélem, azért rám is szánsz időt -karolt át

-Persze -döntöttem a fejemet a vállára és így mentünk ki

-Itt van a szobánk -ment be az egyik fehér ajtós helységbe

-A mosógép hol van? -kérdeztem

-Fürdő -felelte, majd megindult az említett hely felé

-Köszi -léptem be miután kinyitotta nekem az ajtót, majd elkezdtem kipakolni

Oscar a nappaliban ült és Röfivel játszott, amikor kimentem hozzájuk. Lelkileg nagyon lent voltam, de nem szerettem volna, ha a gyenge énemet látná.

-Mi történt Kicsim? -dőltem a mellkasára

-Volt egy veszekedésem Apával, és a végén megpofozott majd ezt mondta. Bár sose születtél volna meg. Nem minta apuka, de erről nem tehet, hisz mindenkinek van egy olyan dolog, ami nem megy. Neki ez -mondtam ki, majd elsírtam magamat

-Sírd ki magadból, nyugodtan Cher -ölelt át- Ilyenkor ki kell adnunk magunkból mindent -simított egy tincset a fülem mögé

-Tudtam, hogy nem annyira törődik velem, de ezt sosem gondoltam volna -szipogtam a fiú vállába

-Apukád rengetegszer átlépi a határt, ahogy mesélted és most is ezt tette.

-Nem is kicsivel lépte át.

-Beszélned kell Anyuddal, hogy tudja biztonságban vagy -kezdte el cirógatni a karomat

-Ha holnap felhívom jó? -néztem fel rá

-Persze -felelte lágyan