Poison

22.fejezet

Oscar Piastri

Korán kirúgott az ágy, ezért hagytam Cherry-t aludni és készítettem reggelit kettőnket. Barátnőmnek két szelet pirítóst raktam a tányérra és vettem elő vajat. Magamnak egy müzlit dobtam össze, amit gyorsan meg is ettem. Kerestem egy tálcát, amire ráraktam Cher reggelijét. Óvatosan nyitottam be a szobába, hogy ne nyikorgásra, hanem én tudjam felkelteni.

-Jó reggelt -simítottam végig arcán- Cher ideje felkelni -adtam egy puszit a homlokára

-Hány óra? -motyogta

-9 óra -feleltem, mire felült az ágyban

-Reggelizz meg és hívd fel Anyudat -adtam az ölébe a tálcát

-Ugye mellettem fogsz ülni, amikor felhívom Anyut? -kérdezte

-Persze -feleltem egy halvány mosollyal

-Köszönöm a reggelit -törölte meg a száját

-Nagyon szívesen -vettem el tőle, majd adtam egy csókot a lánynak

-Felhívtad Anyudat? -kérdeztem a kanapén pihenve

-Még nem -felelte

-Akkor itt az ideje Cher -adtam oda a telefonját- Gyerünk -vette át meggondoltan

-Mély levegő -simítottam végig vállán

-Menni fog -tette, amit mondtam

-Szia Anya!

-Cherry? -szólt vissza az Anyuka kérdő hangnemben

-Lehetne, hogy angolul beszélünk?

-Persze.

-Ne aggódj biztonságban vagyok.

-Hol vagy?

-Angliában Oscar-nál. Nem így akartam elmondani, de mi egy párt alkotunk -mondta ki nehezen

-Jó napot! Oscar Piastri vagyok! -mutatkoztam be, amikor felém fordította a kamerát

-Liselott Fein -kikerekedtek szemeim, amikor megláttam az édesanyját, akire nagyon hasonlít Cherry

-Vigyázok a lányára ígérem.

-Mi történt Cherry? -kérdezte Mrs. Fein

-Egy nagyon csúnya dolgot vágott a fejemhez és a megpofozott -válaszolta könnyeit visszatartva

-Nem tudom hol van most, de az igen, hogy kirúgták. Angelica hívott, hogy felmondott. A bankszámláján lévő pénz egy részét megkaptad, mert ahogy láttam gyorsan 3,5 millió forintot lett. Bár azt mondta nekem, hogy vissza kellett menned Olaszországba a Prema-hoz, mert valami megbeszélésed van velük. Lehet nem kéne neki hinnünk már kicsim.

-Mi lesz most Anyu? -kérdezte

-Szerintem eladom a házat és keresek egy lakást kettőnkre -felelte

-Szuper -mosolyodott el

-Vigyázz magadra, most megyek keresgélni. Szeretlek! Pusza!

-Én is szeretlek! Puszi -köszönt el

-Látod nem volt olyan vészes -szólaltam meg

-Jobb félni, mint megijedni Piastri -felelte

-Igen? -kérdeztem

-Nem ismered a mondást?

-Ezek szerint nem -hajoltam felé, majd ajkaira tapadtam

-Van kedved találkozni Rob-bal és a barátnőjével? -kérdeztem

-Ha ráérnek persze -felelte

-Megkérdezem akkor -mondtam, majd a telefonomért nyúltam és az említett személyt tárcsáztam

-Hali -szólt bele

-Szia -köszöntem, majd kihangosítottam- Cherry-vel vagyok itt

-Szio Rob -köszönt a lány is

-Hello Cherry!

-Van kedvetek találkozni ma velünk? -kérdeztem

-Még szép -vágta rá

-Mikor jó nektek?

-Délután 2 körül. Beülhetnénk akkor már egy ebédre -vetette fel

-Ismerek egy jó helyet, ami nincs messze -szólaltam meg-13:50-kor jó, ha ott találkozunk? Átküldöm a címet.

-Igen -felelte

Cherry a kanapéról felállt és az egyik komódhoz ment. Még Jessica-val készült képeink voltak kint. Se időm, se energiám nem volt minden emléket eltűntetni. A hálóból elpakoltam már, de a nappali még váratott magára.

-Ő Jessica? -vette a kezébe az egyik keretet, majd odasétáltam hozzá

-Igen -feleltem

-Szép lány -jegyezte meg

-Modell, egyszer majd a Victoria Secret egyik angyala volt, de végül nem -vettem ki a kezéből és kivettem a lapot, amin éppen megpuszilta az arcomat

-Mit csinálsz? -vont kérdőre

-Kidobom őket -feleltem, majd a többit is kivettem

-Van egy ötletem -szólalt meg, majd ránéztem- Nyomtassunk képeket, ezek helyére. Nem állhatnak itt üresen.

-Hozom is a kocsikulcsot -indultam a kulcstartóhoz

-Milyen képeket is szeretnél? -kérdeztem

-Amiket Monaco-ban készítettünk. Van pár -mosolyodott el, majd bedugta a gépbe a telefonját és kiválasztott 4 darabot

Az egyik autóban készült. Mindketten napszemüvegben vagyunk, Cher egy fehér alapon kék csíkos blúzban, míg én az Alpine-os csapatpólómban vagyok.

A másik a tengerparton készült. A csapattal kimentünk sétálni és Angelica készített pár képet mindenkiről. Éppen átkarolom a lányt és nézzük a naplementét. Abban a pillanatban fogalmam sem volt róla, hogy lekapott minket a Prema srácok "édesanyja".

A másik kettőn éppen utazunk. Az egyiken a lány alszik a vállamra dőlve, a másikon meg én az övén.

Behelyeztük a keretekbe a frissen nyomtatott képeket, majd elhelyeztük őket. ha háromszor nem, akkor egyszer sem variáltuk meg a sorrendet.

-Cukik -jegyeztem meg, miután végeztünk és a kanapéról néztük őket

-Mivel mi vagyunk rajtuk -nézett rám, majd elmosolyodott