Poison

6. fejezet

Oscar Piastri

Tegnap még mindenki Bahrain-ből posztolt. Miképp sikerült a verseny, vagy éppen, hogy a párjukkal a hotel wellnessében lazítanak. Semmi okom nem volt kirakni egy story-t vagy posztot. Nem volt kedvem semmihez sem, de mégsem szerettem volna lopni a napot, szóval beültem az otthoni szimulátoromba. Már harmadjára mentem a szabadedzést, az időmérőt és a kettő sprintfutamot plusz a főfutamot. Nem szabad elengednem a gyeplőt, különben esélyem sem lesz harcolnom összetettben a dobogóért. Elkezdeni szerettem volna a negyedik felvonást Monaco-ban, amikor a telefonom megszólalt és Édesanyám nevét mutatta.

-Szia Anya! -szóltam bele

-Szervusz kincsem! Hogy érzed magad? -kérdezte mézédes hangon

-Jól vagyok, most fogok indítani egy újabb monacói hétvégét. Veled? -feleltem

-Negyed tizenegykor? -kérdezett vissza meglepett hangon

-Délben keltem, edzettem, ebédeltem, ami inkább volt uzsonna és most szimulátorozok -feleltem

-Tudom, hogy szeretnéd a legjobb formádat nyújtani, de ne így. Most szépen kikapcsolod a szimulátort, elmész fürödni és lefekszel.

-De Anya -ellenkeztem, mint egy 5 éves kisfiú, aki nem szeretne hazamenni a játszótérről

-Semmi de kisfiam -mondta, majd letette

Mindig is tartottam a szüleimtől, persze jó értelemben. Hiába vagyok választ el minket több ezer kilométer, engedelmeskedek a szüleimnek, főleg Édesanyámnak. Ahogy mondta kikapcsoltam a gépet és a monitort, majd gyorsan lezuhanyoztam. Még utoljára felnéztem a közösségi platformok egyikére. Cherry történetét dobta fel. Egy videó, ahol Dennis-t próbálja tanítani. Feltehetően nagyon jól korizik a lány, hisz hátrafele megy, miközben felveszi bátyja szerencsétlenkedését. Egyet lapozok és megint Cherry-t látom. Dennis történetét osztotta meg, így átmegyek a norvég oldalára, hogy jobban lássam mit is csinál. Pörög, mint a búgócsiga. Ha fordulatszám érzékelő lenne rajta kiakadna a valószínűleg. Hirtelen megáll, de nem akárhogy. Felsőtestével hátra hajol. Valószínűleg műkorizik, hogy ilyen profi. A telefont felraktam töltőre és elraktam magamat holnapra.

Az ébresztőm vijjogó hangjára keltem. 7:00-át mutat a mobilom. A fürdőbe bementem és megmosakodtam, majd átöltöztem. Gyorsan csináltam egy turmixot, amit majd a hosszú úton fogok elfogyasztani. Felkaptam a kocsikulcsomat és bementem a garázsba. Beindítottam az Alpine A110-et és kihajtottam az utcára.

Cirka 2 óra alatt Estone-ba értem. A 36-os számmal ellátott parkolóhelyre tettem le az autót. Még utoljára megigazítottam a galléromat, majd felvettem a maszkot és bementem az épületbe.

-Jó reggelt! -köszöntem a recepción dolgozó hölgynek

-Jó reggelt!

-Louise-t hol találom Camille? -léptem a pulthoz, és megkérdeztem főnököm hollétét az asztal másik oldalán ülő lánytól

-Az irodájában van -felelte, miután rápillantott a monitorra

-Köszi szépen!

Ha az emlékeim nem csalnak akkor a földszinten a 3. ajtón kell bemennem. A folyosón számoltam az ajtók számait, hisz nincsenek kiírva és ráadásul csökkenő sorrendben vannak.

-Zavarhatok? -léptem be az irodába

-Te bármikor -felelte mosolyogva, majd felvette a maszkot

-Monaco -ültem a nővel szembe

-A hercegség, ahol nyerni fogsz -egészített ki

-Ne legyél ennyire magabiztos Louise -döntöttem balra a fejemet

-Akkor vegyük át, hogy is lesz -mondta

-Rendben.

-A szabadedzésen még nem nyomod meg, a sprintfutamokra is érvényesül. A kvalifikációt és a főfutamot, viszont első helyen fejezed be.

-Ez mind szép és jó, de még nem sikerült felvennem a ritmust a csapattal. A tavalyi év nagyon keresztbe tett nekem, ebből a szemszögből.

-Megnyerted az F3-at, ne mond ezt! -szólalt meg kicsit ingerülten

-Az F2 teljes más Louise. Több futam és több időt igényel.

-Oscar most megkérlek menj el. Ellentmondást nem tűrők.

-Akkor rossz akadémiát választottam -tettem fel kezeimet, majd elhagytam az irodát

Nem érdekelt, hogy van sebességhatár, ami a csövön kifért nyomtam. Az elkerülő útnak köszönhetően 1 óra 15 perc alatt hazaértem. Átvettem egy kényelmesebb nadrágot és pólót, majd beültem a szimulátoromba.

Mostanában sokat vagyok a közösségi oldalakon, de nem is bánom. Nem tudom, hogy de Cherry történeteit az elsők között dobja fel. Norvégia gyönyörű hegyeit osztotta meg. Képtelen voltam nem reagálni rá.

Oscar Piastri

Lenyűgöző!

Cherry

Igen, az 😊

Mi újság?

Minden rendben van, veled?

Velem is

Monaco-ba jössz?

Ekkora hibát még sosem vétettem. Most biztos azt gondolja nyomulok. Ledobtam a telefonomat a kanapéra és kerestem valami ehetőt a konyhában. A telefonom csörgése zökkentett ki kutakodásból. Robert nevét mutatta a kijelző.

-Hello -mondtam, rácsatlakoztattam a JBL-re

-Hello, csak egy kérdés.

-Mondjad csak.

-Dennis rám írt, hogy azon kapta Cherry-t, hogy veled írogat. Igaz ez Oscar?

-Igen az, de csak megkérdeztem mi újság vele, miután reagáltam a törtnetére -magyaráztam

-Mi volt a története? Az sem mindegy -tudtam, hogy a vonal másik felén lévő személy mosolyog, hisz ismerem már annyira, hogy ezt megtudjam állapítani egyetlen egy mondatból

-A norvég hegyek -feleltem nemes egyszerűséggel

-Akkor csak túlgondolja Dennis -nevette el magát

-Érthető, hisz a húga -feleltem

-Hogy érzed magad a hétvége után?

-A múlton nem tudok változtatni, de a jövőn igen. Monaco-n fókuszálok. Bahrain nem jött össze, ez van. Veled mizu?

-Minden okés. Légy jó szevasz!

-Szia!

Amint bontottuk a vonalat az orosszal észrevettem, hogy visszaírt Cherry.

Tervben van 😊

Zene füleimnek

Oh, tényleg Piastri?

Igen Flower

Légy pozitív Koala 😉

Koala?

Sokat alszol nem?

A hétvégén többször láttalak aludni, mint éberen

Akkor Monaco-t meghódítja Jégkirálynő és Koala

?

Láttam ám, hogyan korizol

Beírjalak a kezdőcsoportomba?

Nem kell köszi, inkább a haladóba légyszíves 😉

Még sosem láttam koalát jégkorizni

Majd fogsz 😉

Látom szeretsz kacsingatni

Írásban igen, de élőben nem

Nem megy nagyon

Majd azt is megtanítom 😊

Szuper vagy!