Poison

15. fejezet

Oscar Piastri

Tegnap este Cherry karjaim között aludt el. Nem volt szívem felkelteni, ezért óvatosan felemeltem és a szobájába vittem, majd betakartam. Hangosan kattogtak az agyamban a fogaskerekek, mert nem tudtam eldönteni, hogy jól döntöttem e. A sors is így akarta, hogy Cherry és én pont ma táncoljunk az esőben és tartsunk egy randevú estét?

Amint kipattantak a szemeim a telefont a kezembe vettem és mit sem érdekelt, hogy hány óra van odahaza tárcsáztam a legidősebb húgomat Alessia-t.

-Alessia Piastri, miben segíthetek? -vette fel

-Üdvözletem drága húgom! Örülnék, ha elmentenéd az új számomat. Tudnál segíteni? -kérdeztem húgomat

-Igen, de ezzel kezdtem.

-Van egy nagyon édes lány barátom és szeretnék rajta segíteni, de ahhoz te is kellesz és persze Carlotta és Chloe.

-Miben kellünk mi is? -hallottam meg Chloe hangját

-Szia Chloe! -köszöntem neki

-Én is itt vagyok Oscar! -szólt bele Carlotta is

-Akkor nem kell egyesével mindenkit felhívnom -jegyeztem meg

-Mi a gondja mondja? -kérdezte Chloe

-Ahogy már említettem kéne a segítségetek. Nyáron szeretnék pár hetet otthon tölteni és, akkor már Cherry-t is elvinném magammal, hogy újra tudjon bízni a lányokban.

-Ő is szeretné ezt? -kérdezte Alessia

-Igen -feleltem

-Figyelj, én úgyis megyek jövőhéten Olaszországba egy fotózásra, ha gondolod találkozhatunk akkor -mondta Ally

-Baromi jó ötlet. Most viszont mennem kell, mert ez egy meglepi neki és ha jól érzékeltem felkelt -mondta testvéreimnek, miután hallottam egy ajtó nyitódást

-Légy jó Oscar! -mondták majdnem egyszerre

-Sziasztok! -köszöntem el tőlük, majd letettem

-Jó reggelt -ült le a kanapéra a lány, majd a tegnap itt hagyott pulcsimat felvette

-Hogy aludtál? -érdeklődtem

-Nagyon jól. Azt álmodtam, hogy az esőben táncolunk, majd este elmegyünk vacsorázni és ezen a kanapén elmondom a legféltetteb titkomat -felelte, mire majdnem kiugrottak a szemeim- Nyugi csak ugratlak -csapta meg óvatosan a vállamat- Semmit nem álmodtam.

-Ma a teáltalad kitalált programot fogjuk csinálni.

-20 perc és itt vagyok, öltözz fel és indulhatunk. A kocsi ma nem fog kelleni.

Eleget téve a lány kérésének átöltöztem, majd fogat mostam. A telefonomra néztem és a két hiányzó személy írt, hogy beugranak a Prema-hoz egy napra és majd holnap jönnek.

-Itt is vagyok -lépett elém

-Menjünk -álltam fel

-Mi az úticél? -kérdeztem

-A közeli kávézó. Ott megreggelizünk, majd megyünk tovább.

-Rendben -feleltem, majd megfogtam a lány kezét, amire láttam, hogy megfeszültek az izmai

-Jó reggelt! -léptünk be az ajtón

-Jó reggelt! -köszönt vissza mosolyogva a hölgy a pult másik oldaláról

-Ott van egy szabad asztal -intettem a fejemmel

Miután megkaptuk az étlapokat válogattunk. Én viszonylag gyorsan megtaláltam, mit kérek, de Cherry nem igazán.

-Mit csinálsz? -kérdeztem mosolyogva a magyar lányt, a szeme kivételével arca többi részét takarta az étlappal és úgy nézett rám

-Szerintem tetszeni fog a mai progi -tette szabaddá kezeit

-Igen? -néztem rá, mire bólintott egyet

-Dennis-ről és Rob-ról tudsz valamit?

-Holnap jönnek -feleltem- Beugranak a csapathoz.

-Akkor van egy egésznapunk -jegyezte meg fülig érő mosollyal

-Mi a következő állomás? -kérdeztem a lányt, miután kiléptünk a reggelizőből

-Város nézés -fogta meg a kezemet magabiztosan és mosolyogva

Cherry-vel beültünk egy eldugott fagyizóba, ahol rajtunk kívül mindenki olaszul beszélt. Én citromot és vaníliát kértem, míg a lány epret, viszont abból dupla adagot.

-Megkóstolod? -mutatott a kezében lévő kanállal a kehelyre

-Igen -feleltem és miközben vettem volna egy kiskanálnyit ő a mutató ujjával összefagyizta az orrom hegyét

-Mit csinálsz? -kérdeztem nevetve, majd jobb hüvelykujjammal leszedtem és lenyaltam arról a hűsítő finomságot

-Azt mondtad, igen. Szóval én adtam egy kicsit -felelte- Vannak dolgok, amiket másképp csinálok. Például ezt, poénból és csak a hozzám közelállókkal persze.

-Te sem maradhatsz ki ebből az élményből -mondtam, majd a citromossal egy kis pöttyöt raktam orra hegyére

-Hé -szedte le a maszatot egy szalvétával

-Kölcsönkenyér visszajár -mondtam nevetve

-A legrosszabb ízzel? -húzta fel mindkettő szemöldökét

-Mivel? -néztem rá értetlenül

-Köztudott, hogy a citromos fagyi a legrosszabb -felelte, majd hátradőlt a székben

-Nem is az -tiltakoztam, mint egy kisfiú

-De-de.

-Ez a kedvencem.

-Jó tudni, hogy egy ízlésficamos sráccal van dolgom -mondta komolyan

-Ezt én is mondhatnám, mert az eper fagyinak nincs is eper íze.

-Most leszóltad az ízlésemet? -kérdezte nevetve

-Cinikus voltál, még szép, hogy kontráztam -toltam fel a fejem tetejére a napszemüvegemet, mert már nem sütött bele a szemembe a Nap

-Hát így játszunk? -bólintottam mosolyogva- Ezt megjegyeztem -mondta, majd letolta az orra hegyére napszemüvegét

Még naplemente előtt kimentünk a partra egy pokróccal és vártuk, hogy lenyugodjon a csillag és helyére a Hold érkezzen meg. Cherry a mellkasomra hajtotta fejét és figyelte a lélegzetelállító tájat.

-Oscar -szólalt meg, miközben cirógatta a mellkasomat

-Igen? -néztem le rá

-Ha holnap megjönnek mi lesz velünk? -nézett fel rám gyönyörű szemeivel

-Ne idegeskedj emiatt, majd meglátod -nyugtattam meg, majd megpusziltam a homlokát

-Egyébként mi -akadt meg egy kis időre- Mi mik vagyunk? -nézett rám kérdő tekintettel

-Két randevúzó fiatal, akik most ismerkednek azzal a szerelemmel, amit még a nagyszüleink és szüleink éltek meg.